A most következő beszámolóm indítékát a „Mit csináljak egy hosszú hétvégén?” kérdés adta, melyre kirándulás lett a válasz. Elsőre az ország egyetlen 600 mm-es nyomtávú kisvasútját, az almamelléki kisvasutat néztem ki, azonban két ok miatt rövid időn belül le is kellett mondanom róla: sajnos a kisvasút még nem jár, de ha járna, sem lenne túl optimális hozzá a buszcsatlakozás Almamelléken. Kisvasút így elvetve, de a környék továbbra is cél maradt, és sikerült egy használható B tervet összeállítanom.
Elsőnek az ex Kunság Volán kora reggeli, Kecskemét-Pécs járatát vettem igénybe. Hosszú hétvégén voltunk, vasárnapi menetrenddel, de az összetorlódott munkaszüneti napok miatt intenzívebb távolsági forgalomra lehetett számítani, mivel ekkortájt még sokan utaznak, elsősorban család- és rokonlátogatás céljából. A járat Kecskemétről nagyon korán, 5:30-kor indult, az első szakaszon túl sok utasa nem is volt, Bajára például üresen érkezett, mivel Sükösdtől egy Kalocsa - Baja lassújárat „sepregetett” előtte a DAKK egy zsírúj beszerzésű Mercedes Tourismojával. Bajáról 10 helyben felszálló utassal, köztük 6 nyugdíjassal indultunk.
Kocsink a DAKK Zrt. „házi” alvállalkozója, a Partiscum Busz Kft.-nek Csehországból, az ICOM Transporttól használtan beszerzett 60 db Mercedes-Benz Intourojának egyike volt. A többnyire rövid utazásokra optimalizált elővárosi ülések helyett ez a kocsi vastagabb, magasabb, kényelmesebb, inkább regionális forgalomra alkalmas ülésekkel rendelkezik. A lábtérre túl sok panasz nem lehet, azonban az olvasólámpa és az egyedi légbefúvók igencsak hiányoznak a buszból. Az elővárosi kialakításra utal a kétszárnyú második ajtó és a vele szemben meghagyott babakocsi tároló is (közben meg Kalocsáról ugye Tourismo jön. Hát, elég viccesen alakult ez a kocsi elosztás…).
Pécsig az út nem volt túl eseménydús, de legalább alkalmam akadt az M6-M60-as autópályák Bátaszék-Mohács-Pécs szakaszának alapos szemrevételezésére. Az út igen szép dombvidéki környéken vezet, élvezetes volt rajta utazni, kár, hogy egy szépen kiépített szellemútnak tűnik… Bátaszék és Véménd térségében áthaladtunk a hírhedt alagutakon is: ezek a vonalvezetéshez képest keresztirányú völgyek és dombhátak átszeléséhez kellenek, egymás után összesen 4 alagút, és köztük völgyhidak követik egymást. Pécsre déli irányból értünk be, de az autóbusz-állomásig a kihalt pálya ellenére is egészen érthetetlen módon 5 perces késést szedünk össze.
Leszállás után volt kb. egy órám, így először az autóbusz-állomáson néztem körül. Pozitív meglepetésként ért, hogy Pécsen új Credokkal is találkoztam, melyek már a továbbfejlesztett típuscsalád tagjai. Annak ellenére, hogy a régebbi buszaik igen igénytelen és olcsó kialakításúak, jó látni, hogy a DAKK-kal ellentében itt nemcsak a lengyel ipar remekeit, vagy nyugatról levedlett buszokat vásároltak. A távolsági járatoknál 9 órakor „pók” volt, mert rövid időn belül több járat is érkezett, majd indult.
Az Inovell Dombóváron át Veszprémbe indult
A Kaposváron át Veszprémbe közlekedő járatra már a távolsági forgalomra alkalmasabb LH12-es jutott
Harkányon át Siklósra EN12-es indult
Az elővárosi kialakítású Econell kiálláson
Közben befutott egy ex Zalás Volvo 8700 is Keszthelyről…
Mivel még volt időm a 9:45-ös sellyei járatig, ellátogattam a vasútállomáshoz is, úgyis mindig van ott kiálló helyi kocsi. Menet közben újabb Econell érkezett Bicsérden át Aranyosgadányból:
A képhez háttérként egy tagadhatatlanul szocreál áruházépület szolgált
A vasútállomáshoz kiérve először ezt a csuklós Conectot örökítettem meg:
Az elmúlt években komoly változások történtek Pécs helyi közlekedésében. A korábbi Pécsi Városi Közlekedési Zrt.-t, majd a buszpark kétes hírű kiszervezését követően 2013-ban a város tulajdonában megalakult a Tüke Busz Zrt. Jelenleg ez a cég üzemelteti a helyi közlekedést a városban. Jelentős mértékben átalakult, pontosabban javult a járműpark, közel 3 év alatt kiselejtezték az összes Ikarust, a teljes 200-as és a 400-as sorozatot. Helyükre új és használt szóló és csuklós Volvók, használt Van Hool midibuszok, szóló VDL-ek és szerencsére Credok érkeztek, utóbbiak közül két csuklós és 28 db szóló Citadell, valamint 5 db Econell is.
Az alacsonypadlós VanHool A308 midi pihent
A Citadellek sorfalat álltak a vasútállomás épülete előtt a buszparkolóban:
Kívülről egész pofásak ezek a buszok
Visszaérve a buszpályaudvarra, a sellyei járatra munkaszüneti nap lévén nem vártam túl sok utast, ezért majdnem leesett az állam, mikor megpillantottam a kocsiállásnál várakozó kb. 40 embert és a bent álló Credo Innovellt. Többen útitáskás, hazatérő távolsági utasok voltak. Felszálláskor kíváncsi voltam, hogy a nem túl kényelmes IC/EC12-es modernizált verziójának tekinthető Inovell utastere mennyire lesz barátságos és kényelmes. Meglepődtem! A jobb hátsó részben helyet foglalva, a Credokban megszokott kényelmetlen ülések helyett bársonyos, szövetborítású távolságis ülésekre leltem, elfogadhatóan nagy lábtérrel, a kárpitozott tetőkonzolon pedig egyedi légbefúvó és olvasólámpa volt. Furcsa volt, hogy egy ilyen jó busz mit keres egy ilyen járaton. Bár a fordája szerinti másfél-kétórás, megyén belüli feltáró járatokra azért már nem baj, ha kényelmesebb kocsi jut. Még persze nem tökéletes minden, a menethangok igencsak „Credosak”, nem beszélve az indításjelző csengő „Tesco gazdaságos” hangjáról, de azért van bőven előrelépés a korábbi modellekhez képest.
Indulást követően a városban még több helyen is megálltunk, a legtöbb felszállót a Mecsek Áruháznál és Uránvárosban vettük fel, így utasterhelésünk 5 álló utassal kb. 55 főre nőtt, a sok felszálló és a jegykiadás miatt kicsit meg is csúsztunk. Járatunk a célállomását, Sellyét, Görcsöny – Baksa - Vajszló útirányon keresztül éri el.
Annak ellenére, hogy a vonal jellemzően kis falvakat érint, főleg a belső, Pécs körüli szakaszon elég sűrű a buszközlekedés, mert számos települést a vajszlói útról leágazva lehet elérni. A menetrendi kínálat is meglepően jó a környék adottságaihoz képest, mivel már a kb. 35 km-re fekvő Vajszlótól kezdve be lehet járni Pécsre akár 2 műszakos munkarendbe is. Nem számítottam túl jó minőségű útra, de itt is pozitívan kellett csalódnom. Összesen 2 rövid szakasztól eltekintve Sellyéig kiváló minőségű úton haladtunk, ami jól láthatóan néhány éve kapott burkolatfelújítást. Persze ez nem is annyira meglepő, hiszen az útszakasz amolyan gyűjtőútként funkcionál a társégben. Mecsekalja-Cserkút vasútállomástól kezdve elkezdtük az utasok terítését, és Baksától kezdve már felszállónk, azaz belső forgalmunk is akadt szép számmal. Egyetlen betérőt tettünk, Bogádmindszentről Hegyszentmárton Monyorósd nevű településrészéig. Itt a harangláb mellett egy elég egyedi, újonnan aszfaltozott Y fordulásra kialakított helyen fordultunk, ami a műholdfelvételről is láthatóan a szűkös hely miatt lett így kialakítva:
Vajszlón az autóbusz-váróterem a vasútállomás mellett található, mely akár frankó kis intermodális csomópont is lehetne, ha még járna vonat és az valami értelmes útirányba is menne… A váróterem mellett buszparkoló is helyet kapott, ahol akkor éppen két Classic és egy Nabi Excel pihent.
Sellyére percre pontosan, kb. 10-12 utassal érkeztünk, Nagycsányt kivéve minden faluban volt kisebb-nagyobb utascserénk. Sellyén az autóbusz váróterem érdekes módon nem a központban, hanem az Ormánsági Egészségközpontnál, azaz a helyi, modern SZTK rendelőnél kapott helyet. A kórósi telephelyes kocsink kicsit pihen, majd 12:35-kor indul vissza Pécsre a mienkhez hasonló útvonalon, csak egy további, ózdfalui betéréssel kiegészülve.
Innen a vasútállomásig jó 10 percet gyalogoltam. Az állomásról a vonat Szentlőrincre délben indult, így még volt fél órám körbenézni. Mivel a hétvégi menetrendben az ide vezényelt szinkron Bz-nek „gazdaságos” módon 4 órás kiállása volt, kicsit hátrébb pihent a szerelvény a már erősen hiányos fa áruraktár előtt:
A következő képen az állomás déli vége látható. A váltókezelő bódéja előtt két sínpár vezet ki az állomásból. A jobboldali Barcsra vezet(ne), a baloldali pedig a Sellye-Drávasztára-Zaláta szárnyvonalból megmaradt csonk. Utóbbi az egykori Szentlőrinc – Szlatina - Nasić HÉV része volt, azonban a trianoni határ a Drávánál elvágta a vonalat. Innentől kezdve a vonatok csak Drávasztára-Zalátáig közlekedtek, a vonal Sósvertikével együtt csak az említett három apró falucskát kötötte be a hálózatba. A nem túl perspektivikus adottságok ellenére az utolsó vonat csak 1970-ben ment el a szakaszon. A vonalvezetése a műholdfelvételeken az erdőben még ma is jól látható. 
Időközben a szinkron Bz felállt az épület elé:
Indulásig vagy 6-7 utas gyűlt össze. Közben a váltókezelő kiballagott az állomás végébe, leengedte a sorompót, a forgalmista pedig menesztett. Itt elgondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen minek is kell ide személyzet, ha már a Bz is szinkronban jár, azaz körbejárni sem kell? Annak a néhány kósza faszállító tehervonatnak, ami Drávafokról és Vajszlóból jön, vagy a sorompó leengedése ilyen veszélyes művelet?
Első utascserénk Sumonyban történt néhány felszálló személyében.
Sumony egykoron kis kétvágányos állomás volt, ma már azonban itt nincs szolgálat
Gyöngyfa-Magyarmecske megálló esőbeállója nagymértékben növeli a táj építészeti sokszínűségét, bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy tökéletesen sikerült volna leutánozni vele a jellemző helyi motívumokat…
Királyegyháza megállóhely után elhaladtunk a pár éve megépült cementű mellett. A multinacionális cégcsoport gyárába a bükkösdi kőbányából vonattal hordják az előkészített alapanyagot, ezért a gyárhoz iparvágány kapcsolat épült, melyek kiágazásánál Királyegyháza-Cementgyár néven szolgálati hely is létesült. Szentlőrincre a pécsi IC kihaladása után érkeztünk meg. Annak ellenére, hogy 4 irányba elágazó állomás, sajnos túl sok peronos vágánnyal nem rendelkezik…
Vonatunkról kb. 14-en szálltunk le. A középperonon a pár percen beül érkező barcsi személyre már kb. 25 fő, többnyire az IC-ről átszálló utas várakozott. A barcsi személyt egy Bzmot és egy mellékkocsi alkotta. Jó 60-as tempóval zötykölődtünk Szigetvárig, a két kismegállóban, Szentdénesen és Nagypeterden nem volt utasmozgás. Hol vannak már azok az idők, amikor még MD-k közlekedtek erre… De nemcsak a járműpark, hanem a pályaállapotok is szépen megkoptak azóta.
Szigetváron elég sokan leszálltunk, a Bz-nk pedig keresztre várt:
Az ellenvonat pár percen belül meg is érkezett a Sopron-Pécs gyorsvonat személyében, 3 GySEV-es Schlieren kocsival:
A vonatkereszt után átballagtam a kb. 100 méterre lévő buszpályaudvarra, volt még vagy 40 percem a következő járatig. Éppen lemaradtam a 13 órakor Vásárosbécre induló járat lefotózásáról, ami egy EC12-es Credo volt és kb. 5 utassal indult. A járat összesen 7 apró falut érint. A zsákvonal Somogyapátinál tér le a Ladra vezető útról a maradék négy falucska irányába. Ez a kocsi még visszafordul a végállomásról és ezzel vasárnap lévén el is megy az utolsó járat erre a napra. Még egy járat indul Lad felé, 15 órakor (a Pécsről Nagyatádon át Nagykanizsára közlekedő járat) és ezen a vonalon is bezár a bazár.
Az állomásépület vidéki viszonylatban közepesen lepukkant
A pécsi irányt leszámítva ritkább követésűek a buszvonalak a térségben, ezért a pályaudvaron csak néhány utas lézengett. Busz sem állt benn sok, az egyik ez az EN12-es volt:
A másik pedig egy parkoló Inovell
Várakozás közben még beérkezett egy járat Pécsről egy Irisbus Crossway-jel:
A nem túl nagy forgalom ellenére a pályaudvar 13 kocsiállással rendelkezik, amiből kettőt nem használnak, egy pedig tulajdonképpen a helyi járatoknak van fenntartva. Mivel egyet leszámítva semelyik irányba sem indulnak túl sűrűn a buszok, nem lehetett túl nehéz elosztani ezt a sok járatot a kocsiállások között. Példának okáért itt van a 9-es kocsiállás indulási jegyzéke:
Nem valami sűrű a program…
Az általam kinézett járat 13:55-kor indult Ibafára a 9-es kocsiállásról. Az EC12-es már bent állt jóval előtte, üresen, de az időközben bekapcsoló kályha hangjából számítani lehetett rá, hogy jó idő lesz a buszon. Így is lett, pontosan el is indultunk mind a 3 utasunkkal. Szerencsére a kocsi az Ikarus 400-as sorozatból megszokott "kagylóülésekkel" van felszerelve, melyek fejtámlával is ki vannak egészítve, ezeken el lehet már ücsörögni egy darabig…
Járatunkkal az Almás-patak vonalát követve észak, azaz a zselici dombság déli lankái felé vettük az irányt. A környék az egykori Kaposvár-Szigetvár vasútvonalról is nevezetes. Az 1900-ban átadott vonal tipikus, megyén belül, dombok és apró falvacskák között, nagyrészt az Almás patak völgyében tekergő mellékvonal volt. Túl nagy forgalma nem lehetett, jellemzően napi 3 pár személyvonat közlekedett rajta közel 2 órás menetidővel egészen az 1976-os bezárásáig. Nyomvonalát járatunkkal egészen Almamellékig fogjuk követni. Szentlászlóig a jó állapotú 67-es főúton haladtunk, ahol a falu déli peremén az almamelléki elágazásnál kialakított buszfordulóban kivártuk az indulási időnket és felvettünk néhány utast is:
Almamelléken keresztül haladva leraktunk pár utast, majd a falu után egy felüljáróval kereszteztük az almamelléki erdei vasút nyomvonalát. A kisvasút északra, Sasrétre tart a patakot követve, mi azonban keletre, Ibafa felé haladtunk, ahová az ibafai elágazástól már csak egy másfél sáv széles, úgy-ahogy még tűrhető állapotú bekötőút vezetett. Ibafán a főtéren, a templom melletti buszfordulóban végállomásozott járatunk, mely kb. 10 perc tartózkodás után indult is vissza Szigetvárra:
Ibafa egy kb. 200 lakosú falucska, az Almamelléken túli völgyben elhelyezkedő 3 zsákfalu egyike. A másik kettő Horváthertelend és Csebény. Összesen a három faluban 400-an laknak. Méretüket tekintve ezek az aprófalvak azonban a környékben nem egyedülállóak, hanem inkább a Dél-Dunántúlra, főként Nyugat-Baranyára jellemzőek. Sok a dombos, erdős terület, így a földek megműveléséhez nem kellett annyi embernek itt letelepednie. Ezen felül a Szigetvári Kistérség, a megye déli részével együtt munkanélküliség és vásárlóerő tekintetében is az ország legszegényebb vidékei közé tartozik. Ez sajnos a falvak arculatán is látszik, az utcák több faluban kihaltak, sok ház szegényes, kopottas, de legalább nem igénytelen és nem rendezetlen.
Járatunk munkaszüneti nap 14:40-kor indul Ibafáról vissza és igazi ínyenc fogást jelent. A vonalvezetését mutató térképen is látható, hogy egy klasszikus „karácsonyfa” járatot fogunk végigutazni, mely Szigetvárig összesen 5 betérőt fog útba ejteni. Így a papíron 27 kilométeres Ibafa-Szigetvár távot másfél óra alatt, valójában kb. 55 kilométer megtételével fogjuk abszolválni. Szerepét tekintve egy tipikus vasárnap délutáni aprófalvas járat, ami körbejárva a környék falvait összegyűjti és beviszi a diákokat Szigetvárra, hogy onnan mindenki kedvére utazhasson tovább a nagyobb városok felé.
Pontosan indultunk és elsőnek a hasonlóan „széles” közúttal ellátott Horváthertelendre tértünk be, ahol a buszforduló egyből a falu szélén van és letettünk egy Szigetvártól velünk utazó nénikét. Szegény, Pécsről úgy indult el, hogy nem tudta mikor van busz Ibafára, így nyereménye egy 4 órás szigetvári "városnézés" lett. Ez a fajta laza hozzáállás – mint látható - nem túl szerencsés ezen a vidéken…
A következő betérős falu Csebény, a trióból a harmadik, a legkeletibb. A falut övező dombok túloldalán Szágy és Bakóca fekszenek, onnan már Sásdra mennek a buszok.
Visszairányban elhaladtunk az egykori almamelléki vasútállomás mellett, ahonnan most a kisvasút indulna, ha már április lenne. Az állomás kint van a falu legszélén, a helyiek szerencséje az volt, hogy lejjebb, kedvezőbb helyen egy Almamellék alsó nevű megállóhely is üzemelt egykor.
Szentlászló után visszatértünk a 67-es főútra, hogy onnan a 220 lakosú Szulimánba térjünk be. Az elágazással szemben még ma is áll az egykori földszintes megállóépület, használják, így szépen fel van újítva, azonban a falu központja tőle még egy kilométerre beljebb található. Visszatérve a főútra először egy egykori átjárónál kereszteztük a vasút nyomvonalát, majd a tűrhető állapotban lévő, egykori Mozsgó-Szulimán állomásépülete mellett haladtunk el.
A következő betérőnkben Mozsgó felé vettük az irányt, de tovább, hosszabb tekergőzéssel egészen az apró, 80 lakosú Almáskeresztúrig kapaszkodtunk fel a völgyben. A végére már a közút szélessége és minősége is egyaránt „elfogyott”, ez sem az az út, ahol busszal száguldozni lehetne...
Visszaereszkedtünk a főútra, hogy megejtsük utolsó betérőnket a 350 lakosú Csertőre. Az elágazás után egy tó mellett vezet a bekötőút, melynek partján még ma is áll az egykori Csertő megállóhely épülete. A tó a vonal felszedése után jöhetett létre mai kiterjedésében, mert a vasút nyomvonalának egy kis szeletét is magába foglalja. A falu a tó túloldalára, egy domb tetejére épült, hosszan elnyúlva a tó felett, innen is kellett ám gyalogolni a vonathoz...
A buszfordulóból a tóra is rá lehet látni
Szulimán után be is értünk Szigetvárra, pont időnkben, kb. 6-8 utassal a fedélzetünkön. Mivel a hosszú hétvége közepén jártunk, a szokásos vasárnapi diákforgalom ezúttal elmaradt.
Ha most belegondolunk, nem tűnik hálás és könnyű feladatnak egy ilyen környéket autóbusz közlekedéssel ellátni. A domborzati és településhálózati adottságok miatt betérős járatok kellenek a megfelelő kihasználtság érdekében, de az ebből fakadó lassúság egyidejűleg a versenyképesség rovására is megy. A kis falvakból az alacsony lakosságszámot tovább súlyosbító rossz társadalmi-gazdasági viszonyok miatt arányaiban véve is kevesebben utaznak, emiatt a járatok még ritkábbak, így aki csak teheti, inkább elmegy autóval, a buszokra pedig többnyire csak a „kényszerutasok” maradnak. A kedvezőtlen adottságok mellett menetrendileg sem egyszerű a helyzet. Amellett, hogy Szigetvárra be kell vinni a munkába és iskolába járókat, még több kötött feladat is a Volánra hárul. Az apró falvak miatt a környékben csak Almamelléken, Szentlászlón és Mozsgón működik általános iskola, a legtöbb kis faluban - egészen a megyehatárral bezárólag - még óvoda sincs, tehát a kisgyerekek utaztatását is meg kell valahogy oldani. Ennek legfőbb követelménye, hogy a szomszédos falvakból lehetőleg a legközelebbi iskolába kell a gyerekeket nagyjából iskolakezdés bejuttatni, majd délután pedig hazavinni. Ez pedig azt is jelenti, hogy a reggeli csúcsban ezen a vonalon legalább egy kocsi kiesik, aminek ahelyett, hogy Szigetvárra vinné be a diákokat és a dolgozókat 7-re vagy fél 8-ra, az apró falvak között kell tekeregnie, hogy a környékbeli iskolákba bevigye a gyerekeket. Ez a kocsi itt egy ladi (azaz már somogyi) telephelyes Credo, aminek 6:25-kor kell kiszaladnia Szigetvárról Terecsenypusztára, hogy helyből, valamint Antalszállásról, Boldogasszonyfáról, Ibafáról, Csebényből és Horváthertelendről begyűjtse a diákokat a szentlászlói és almamelléki iskolákba. Emiatt a kocsi már csak 8:26-ra ér vissza Szigetvárra.
A kedvezőtlen körülmények miatt azt gondolhatnánk, hogy a buszközlekedés errefelé rendkívül veszteséges történet, pedig annyira mégsem az. A megye helyközi vonalaihoz képest a Szigetvár – Terecseny vonal sem veszteségesebb az átlagnál (pedig még a Szentborbás – Szigetvár – Kaposvár vonal is párhuzamosan fut vele a 67-es úton, a versenyképesebb járatok jó része ezen a vonalon fut), aminek több oka is van. Önmagában pozitívum, hogy az apró falvak ellenére legalább sok falu van a vonalon. Egyfelől látszik, hogy a kínálati menetrend ilyen körülmények között egyszerűen nem értelmezhető, a járatok darabszámát ezért nem is vitték túlzásba. A klasszikus hajnali, reggeli és délutáni szigetvári hivatásforgalmi járatokon kívül napközben és hétvégén csak néhány járat közlekedik, melyek a társadalmilag még elfogadható (alap)ellátást biztosítják. Azonban, ha a jól irányzott iskolajáratokon falvanként akár csak néhány tíz diákot is kell elvinni, fix utasforgalom és bérletbevétel keletkezik rajtuk is (a szociálpolitikai menetdíj támogatás megkapható hányadával kiegészítve), miközben az alacsonyabb kihasználtságú és bevételű „holtidőszaki töltelék” járatokból csak kevesebb közlekedik, így pedig a költségek sem szállnak el túlságosan.
A kis gazdasági kitérő után térjünk vissza a buszpályaudvarra. Visszaérkezésünkre két kocsi is feltűnt a színen:
Az egyik egy Classic...
... a másik pedig egy ex Kaposos EC12
Volt még egy kis időm körbejárni a mindösszesen néhány utcás, de annál szebb belvárost, hogy utána a vasútállomásra menjek:
Újból vonatkeresztre vártunk, először a Pécs - Szombathely sebesvonat érkezett meg Csörgővel és két Halbival:
Hamarosan befutott a három kocsis Szombathely-Pécs sebes is, az állomáson várakozó 30-35 utas nagyobb hányada velem együtt erre a vontra szállt fel. Pécsig csak egy helyen - Szentlőrincen - álltunk meg, túl sokan nem voltunk a vonaton.
Pécsen a romló fényviszonyok közepette az állomás előtt még sikerült dokumentum jelleggel megörökítenem a TÜKE Busz Zrt. használt kétajtós VDL Ambassador típusú kocsiját:
A buszpályaudvarra visszatérve a szürkületben pedig csak egy ex Pannonos E98-ast sikerült megörökítenem:
Hazafelé a DAKK Zalaegerszeg - Szeged járatával utaztam, aminek a kocsija sajnos már szintén Partiscum Buszos Intourora lett cserélve, szintén átszékezve, annyi különbséggel, hogy a 2. és a 3. sorban egymással szembefordították az üléseket. Hazafelé az autópályán olvasólámpák hiányában „középkori” sötétségben utaztunk, nagyjából félházzal. Valahogy nem tudom elhinni, hogy egy ilyen, zászlóshajónak számító és egyébként jó utasforgalmú távolsági járatot hogyan lehet ilyen alacsony komfortfokozatú autóbusz kiállításával elsilányítani…
Kezdésnek jött egy AVAS autósiskolás 256-os
Igen kétes volt a fogadtatása a közlekedésbarátoknál.
Most még egész pofás kocsik, de azért kíváncsi vagyok rájuk 1-2 év múlva.
Miskolc a buszos ágazatban nem hajtott végre teljes típuscserét - nem úgy, mint Kaposvár - így találkozhatunk még a régebbi MAN-ekkel is.
Egy képen a vas- és a gumikerekű újdonság.
Na erre se kellett sokat várni...
És nem Credo!!!!44!!4!!!4
Szóval innentől hívjuk 211-es Büfének.
Taktaszada vmh-nál megcsodálhattuk a MÁV* roncsderbijét. (* helye jelöli az éppen aktuális személyszállítási leányvállalatot)
És ez sem nyert, megint csak egy Ikarus... :(
Mondjuk azzal a kukával mennyivel hangulatosabb lett volna egy ekegyári termék...
Aki kissé érdeklődő, az ismeri a kocsi érdekességét, a többiek pedig utána tudnak járni.
Mályitó' nincs messze Miskolc.
Egységfehér maszek, persze cégjelzés nélkül!
Csak Alfa jött...
A Centroliner-eiket is megtartották egyelőre.
Nem, szólóról nem kaptok képet!
Miskolc fejlődik! Ők már bevezették a rigót! =O
Azért ezeken a kocsikon is megnézném az új fényezést.
Én szóltam!
Búcsúzóul Avastól, ami jobb esetben télen havas.
Persze, hogy dudál, hiszen semmi nem megszokott ezen a képen!
Szirmabesnyőn egy kudARC-cal nyitottuk a napot.
Sajóvámoson felnifénybe botlottunk.
Sajószentpéter vá.
Takony idő rulz'...
Na jó, ez még kinézetre inkább Borsodos.
Nem is értem miért nem támogatjuk a magyar buszgyártást. Hát nem szépek?
Egykor több vonatot látott Szilvásvárad.
Ez a hely is ilyen cipőkanállal parkolós móka, de jól mutat itt bármi.
Cégnév az szigorúan Szolnok szabvánnyal írva!
Azt írtam már, hogy esett az eső?
Mint utóbb kiderült, itt Localo-nak kellett volna állni.
A meggymagozók még mindig bennük vannak...
Galgagután még egy járatba is sikerült belefutni.
A veresi buszparkolót már Facebook-on említettem.
