Aki azt hinné, hogy rekord gyorsasággal írtam meg a posztot, azt sajnos ki kell ábrándítanom, hisz ez a bolyongás még tavaly esett meg. Kissé alábbhagytak mostanság a túrák, ezért is nyúltam kicsit vissza az időben, ehhez a naphoz, de ebből a szempontól jobban állok, mint a szomszéd a román poszt második részével. ;)
Az úti célunk elsősorban a pozsonyi Volkswagen műszakváltás volt, hisz északi szomszédainknál nem minősül munkaszüneti napnak Pünkösd hétfő. Szóval ismét útnak indult a Volános Közlekedési-Művek nevű formáció.
Igaz, hogy a fő motiváció a műszakváltás, ám azért az "előtte is csináljunk már valamit" gondolatmenet folytán megálltunk Dunaszerdahelyen is, bár még így is egy laza túra volt tervben. Nem kapkodtunk, nagyjából 8 előtt landoltunk a buszállomásnál, majd vártunk, és néztük mit kínál a forgalom.
Kezdjünk egy helyis Crossway LE-vel, ami olyan ördögi találmánnyal szerelt, mint a botváltó!
Milyen "szlovák" poszt lenne, amiben nincsen Karosa?
Pont annyi szünet következik, hogy egy kávé kényelmesen belefér, és ahhoz képest, hogy buszállomás, egész korrekt áron van. Ja meg finom is!
Előre megfontolt szándékkal inkább áttelepedtünk az érkező oldalra, hátha több szerencsénk lesz. Lett is, mert előbbi helyen maximum még vagy háromszor kilőhettük volna a helyis kocsit...
Nehogy megkövezzetek, hogy csak Karosa-t mutatok innen.
Ahhoz képest, hogy nem egy túlgondolt flottaszín, egészen pofásan hat a járműveken. Az meg különösképp a cég igényességét mutatja, hogy a szervizkocsijuk (valami Ducato vagy Doblo méretű valami volt, csak futólag láttuk) is ugyanezen dizájnelemeket viseli! Persze arányosan kicsinyítve a geometriai alakzatokat.
Egy kis "trainspotting" a vasútállomáson, hogy ne csak a gumikerekűekkel foglalkozzunk, majd megkezdjük az ereszkedést Pozsony felé, de egy gyors megállást közbeiktatunk még Somorján is. Igaz a késő délelőtti óráknak köszönhetően a forgalom nem nagy, de legalább itt van már Slovak Lines is.
És tényleg... Minél többször látom, annál inkább megszokom ezt a formavilágot!
Pozsonyban még mindig korán vagyunk, így néhány kép erejéig megállunk a Citorín Ružinov, illetve a Súhvezdná című végállomásoknál, mielőtt a város teljesen átellenes pontjára látogatnánk a VW gyárhoz.
Utóbbi helyen nem elég, hogy megint morogtak valamit a hírhedt Admiral-osok, de még a 87-esen a 415-öst csak láttuk elmenni... Legalább egy TEDOM lett helyette, meg a SOR-ok a 39-esről. Szóval araszoljunk át a városon, mert a zöldhullám, mint olyan itt is ismeretlen fogalom!
Legalább egy Desiro arra csattogott, ha Dunaszerdahelyen nem láttunk volna eleget.
Szóval a Volkswagen műszakváltás. Alapvetően két irányból érkeznek a buszok, - valamint értelemszerűen ennyi felé is távoznak - észak felől főként a Blaguss Slovakia korszerűtlen Setra S431DT típusú autóbuszaival találkozhat az egyszeri járműfotós, míg a másik irányt leginkább a SAD DS szolgája ki, kissé vegyesebb típuspalettával. Napállás szempontjából a "Blaguss oldalt" fotóztuk befele jövet, majd a "SAD DS oldalt" indulóban.
Ha már főként Blaguss, akkor egyből nyitok egy ellenpéldával.
Hát nem minőségibb, mint egy új magyar innováció? És egyből 7 is jött belőle!
Azt hiszem itt nincs bajuk a fotósokkal! =D
Hopp egy SL SOR.
Ténykedéseink ezen az oldalon a vége feléhez közeledtek mikor az út túl oldalán fékezett egy fekete (nem röhög) VII-es Golf. Két biztonsági faszi jött érdeklődni, hogy mi mégis milyen tevékenységet folytatunk itten, de teljesen kulturált formában. Végül is a fő bajuk csak annyi volt, hogy mi ott baleset veszélyes helyen voltunk és azt nem kellene, majd visszavittek minket a parkolóban hagyott kocsihoz!! Mit ne mondjak, jól esett az a kis klíma, abba a gatyarohasztó melegben. (Igen, akkor nem mosta el az eső a Pünkösdöt)
Nos, szóval akkor a túl oldal. Mivel ez az irány esik a város felé, így itt találkozhatunk helyi járatokkal is, nagyjából kint a pusztában. Szóval jó képek, csak kissé a nyári magasnap ami egyesek szemét szúrhatja.
Maszek, házi"tuning" Karosa. Szép az a kilógó B híd...
A SOR elején
A helyi viszonylatokon is igen sokszínű a típuspaletta, de a nagy részükkel már megismerkedhettetek a korábbi pozsonyi posztjainkból.
Még kölcsön Karosa is feltűnt!
Amint elfogytak a fotózni való járművek, összeszedtük kitikkadt önmagunkat és kerestünk valamit közértet folyadék utánpótlás miatt. A nap további része a hazatéréssel telt, ám "kis" kerülőúton át, nevesebben Bécs érintésével. Azért azóta is röhögök a határátmeneten, amikor is a Pozsony vége és az Üdvözöljük Ausztriában tábla egymástól cirka 10-15 méterre van kirakva... Valami hasonló van Rajka felé is, szóval jó dolog a mesterségesen megnövelt főváros!
Bécsi S-Bahn Wolfsthal állomáson.
Wolfsthal után a Duna északi oldalán közelítettük meg Bécset, néhány kintalvós kocsi reményében. Nos ezek voltak is, de fény szempontjából nem éppen a legjobb pozícióban, valamint néhol a hétvégi "gyűjtőtelepen" álltak a kocsik.
Orth an der Donau "gyűjtőtelepe".
Azért itt ne úgy képzeljünk el egy telepet, mint kicsiny hazánkban, hogy 3 méter magas betonkerítéssel van körbevéve és halál fia vagy, ha csak be mersz nézni! No itt kerítés gyanánt van egy sövény (ha van), és nagyjából ennyi, pedig még egy két állásos műhely is van a placcon. Mellesleg a fényeket így képzeljétek el a többi esetben is.
Egy valami biztos, ha nem jövünk át osztrák területre, akkor nem botlunk bele a (szerintem) 2014-es év legtöbbet emlegetett sztorijába. Történt ugyanis, hogy Groß-Enzersdorfnál Aaron kiszúrt egy piros valamit a szántóföld közepén. Bízva abban, hogy valami busz, letéretünk a főútról és néhány kis utca után megtaláltuk az oda vezető földutat és megtaláltuk ezt:
A buszban helyet foglaló sofőrtől azért csak illik megkérdezni, hogy "Szabad-e locsolni fotózni?". No igen, de milyen nyelven is, ha már Ausztriában akarunk Slovak Lines-os kocsit fotózni? Végül bobalt döntött és egy határozott "Jó napot!" után vártuk a választ, amit nem tudjuk melyikőnk legnagyobb megdöbbenésére az "Adj' Isten!" volt! Szóval nyelvi akadályok megoldva, készültek a tájfotók.
Kicsit beljebb, Bécs külvárosi területén - ha már itt vagyunk - fotóztunk pár helyis kocsit, meg ittunk egy kávét.
Gyors Aspernstraße U-Bahn állomási látogatás után inkább arra jutottunk, hogy vegyük az irányt hazafelé, aztán ha lesz valami, akkor azért megállunk. Illetve egy biztos pontja volt a hazaútnak, mégpedig Zurndorf vasútállomás, ahol egy régi fényezésű S 315-ös Setra tanyázott.
Ám nem mehet minden papírforma szerint, az első meglepetés Parndorf-on ért minket, eme S 319-es Setra személyében. Szóval ez ott a selejtsor!
Azóta már lehet Vas megyében van! Ja, izé... Ez nem, de pár "testvére" igen!
Ha már a papírformát és annak nem működését említettem, akkor a pár sorral előbb említett zurndorf-i 315-ös Setrát felejtsétek el, mert az sehol nem volt!
Helyette két busz állt ott, egy szintén a 319-es Setrával egyetemben selejtsorba tartozó Postbus-os ÜL MAN, valamint egy Blaguss-os 415-ös Setra. Alapvetően panaszra semmi ok, hisz egy helyett két rendszám, de azért a régi Postbus-os (mint a 319-esen) fényezésű Setra jobban adta volna. Meg hát arra készültünk... Nickelsdorf-ban még meglátogattuk Jürgen autóbuszkereskedését a vasútállomást, a helyi Integro-ért. Az legalább a helyén volt!
Ennyi lettem volna, Soondee kiszáll az éterből! Pá!
