Abban a töménytelen mennyiségű idei posztban észrevehettétek, hogy jómagam többnyire inkább a határ túloldaláról hoztam olvasnivalót, de azért volt/van más is a puttonyban, amit még nem vetettem monitorra. Szóval ez a poszt is egy lassan másfél éve, a Kárpátbuszos Renccámvadásszal megejtett Nyugat-magyarországi túrát hivatott valamilyen formában elbeszélni.
Ugyebár ez az időszak volt az amikor is mindenkire rájött a "Jajj-jajj megszűnnek a volánok és csúnya-csúnya KK-k jönnek létre, s ezzel elveszik a munkát zIkarusokat tőlünk" mentalitás. Nos mi ezt a mentalitást pont leszartuk, szimplán csak voltak onnan hiányzók, meg valami hasznossal akartam eltölteni azt az egy hétnyi szabadidőmet ami maradt a nyárból.
Mert a Regio dolgokkal mindig érdemes napot indítani.
Ha Zala megyéről van szó, akkor hol is kezdje a fotózást, ha nem Zalaegerszegen, már ha ez a település eddig kimaradt a listáról.
Mellesleg itt feltennék egy 40 milliós kérdést: Ha a vasárnapi napon felhívom a szállásadót, hogy a honlapon kiírt szállás elfoglalási időn (09:00-16:00) kívül érkeznénk egyéb okok miatt és csak 9 után ér oda a buszunk, akkor hétfőn miért is hív fel délelőtt, hogy merre is vagyunk? Na mindegy ő nem értette meg, hogy a fél 10 az nem 21:30... Tehát konklúzió: Beszéljen mindenki 24 órás óra nyelven.
Na de a kedd. Ugyanis erre a napra terveztük a már említett zalaegerszegi fotódömpinget, valamint meglátogatni Lenti települését.
A sokak által nem kultivált Conecto.
Nagy nehézségek árán összehoztunk egy hajnali kelést, hogy a reggeli csúcsban már összeszedjünk néhány hiányzót, ha már délutánra terveztük Lentit. Szóval két busz között hol a csipát kaparásztuk a szemünkből, hol az energiaitalt kortyolgattuk.
Pedig Zalában már nincs is Ika20!!44
Zalaegerszeg városa figyel a környezetre, így részt vesz az ÖKOváros programban, melynek keretében a közösségi közlekedésre is fordítanak figyelmet. Így találkozhat az ember néhány CNG-vel üzemelő busszal a városban. Pontosabban három Jelcz 120M-el és egy NG232-es MAN-el. Mind a négy kocsit a Hajdú Volántól szerezte be a cég.
Nem szép, de legalább gázos.
Aki először jár egy adott városban, az általában arra megy rá, hogy a legtöbb mindenről legyen fotója és a legjobb rendszám/forint arányt érje el, ezért a legkézenfekvőbb fotóhely nem más, mint a...? Igen, a buszállomás!
Azért egész szép hátteret is lehet komponálni.
Több tervezet is volt arra, hogy mikor és, hogyan menjünk át Lentibe. Az egyik volt, hogy az ajkai járattal át települünk, de ez már-már tervezés közben is halva született volt, hisz tudva levő, hogy a Somló mindenhova Credoval jár!
Az említett Ajka - Lenti járat.
Remélem kitaláltátok, hogy még maradtunk! Mondjuk megérte, mert legalább Classic-kal falujártunk.
Ha már maradtunk, akkor egyértelmű, hogy vetünk néhány pillantást a helyi flottára is. Természetesen irány a vasútállomás, hisz ha nem a buszállónál van a helyis végállomás, akkor a vasútállomásnál lesz. (Azért megnyugtatok mindenkit, hogy előtte tájékozódtunk a helyi járatokról, még mielőtt valaki belekötne.)
"Sziiijjja, ez eksz zalavolán?"
Vasútállomás általában egy olyan hely, ahol üzemel minimum egy vendéglátó egység, általában az ittasellátó utasellátó. Nos ez a hely adta magát, hogy tartsak egy rövid kávészünetet, sok élet úgyse volt az épület előtti placcon.
HUU, még egy Rába! Wait, what?
A megszokásból megivott kávé pont annyira nem pörgetett fel, mint amennyire vártam, úgyhogy ideje volt visszacsoszogni a buszállomás felé, aztán felpattanni a buszra és Lenti felé venni az irányt.
Sose voltam jó marketingből, de amikor elsétáltunk egy pékség mellett, melynél egy táblára az alábbi szöveg volt írva: "Minden pékárú olcsóbb!", akkor úgy próbáltam felidézni az egyetemi marketing tanár szavait, amit épp a Citroen DS-ről meg a gyereke pelenkáinak reklámjáról mesél, és rájöttem, hogy igazából ez is pont hasonló bull-shit, mint amit heti 2-3 órában ott hallgattunk... Ja és pont ugyanilyen Vágó Pistabá Longer című szendvicse! Minden szép és jó, csak a hasonlítási alapot nem tudjuk!
Filozófiai sorainkat olvashatták!
Ez már tényleg Rába! Viszont miért mindig ezek kerültek elénk?
Ha nem mondtam volna még, akkor a legtöbb mindent egy "új" helyen a buszállomáson lehet lőni, de ez ugye nem követendő példa, de ez így alakult. Tehát a buszig hátralévő már meg nem mondom mennyi időt ismételten lecövekelve töltöttük.
Hogy felejthettem el a Setrát, hisz a Zaláról van szó...
Csak a szokásos EVL-es 415-ös
Íme egy ritka állatfaj, az O408-as!
Nézzenek oda, lesz napunk is! :O
Idővel begördült a C56-os Lenti felé, meglepő módon egy helyközi járat Zalában! :O Hisz zudjuk, itt a helyközi járat olyan, mint a fehér holló. Mindenhova betérve, szépen végigcsorogva a fő- és mellékutakon meg is érkeztünk úti célunkhoz.
Kezdésnek nem is rossz!
Volt egy olyan perverz vágyam Lentivel kapcsolatban, hogy a két ottani EC11-es Credo-t kilőjjem (nem, nem rakétával, tudom, hogy többetek inkább azt szeretné). Az gondolom többetek előtt tiszta, hogy azért is eme vágy, mivel a Zalának csak ez a két faszánkója volt.
A magyar konvoj után jöjjön a német.
Fenti kép alanya, ama MRK-577 rendszámú Mercedes-Benz az állomásfőnök elmondása alapján 1-200 ezer kilométerrel érkezett meg a flottába a németországi Donnersbergkreis tartományból. A cég annyit csinált a járművel, hogy pakolt rá egy klímát, és kigurította a forgalomba.
Hopp, egyik meg is van a kettőből.
Napállás olyan szögbe mászott, valamit megkordult a gyomrunk is, úgyhogy felkerestük a közeli pizzériát egy gyors tankolásra. Na most a tankolás nem lett gyors, és a tervezett időpontra sem nagyon értünk vissza, de végül pont semmiről nem maradtunk le, mert délután úgyis láttuk még azokat a kocsikat, amiket akkor nem.
Ebéd utáni pangás.
2/2! Kövezzetek meg, de örültem nekik!
Azért, hogy Nektek is legyen valami pozitív ebben a Credo-s dologban. Utóbb megjelenített "autóbusz" helyett korábban az egyik tartalék dolgozott, nevesebben a DUD-579. Magát a két EC11-est a regiósítást követően száműzték Zala megyéből. Mindkét kocsi az egykori Bakony Volán területére került, azon belül is Gannára, illetve Bakonybélbe.
Záróakkord...izé, zárókép Lentiből, irány vissza Zeg.
A visszaútra sikerül még inkább falujáróbb járatot kiválasztani, de különösebbképpen nem érdekelt, aludtam egy jót az úton. Néha fel-felébredtem 1-1 szertárrá lefokozott 211-esre, de semmi egyéb.
Generációk találkozása.
Erre a napra már csak annyi maradt, hogy feltankoljunk némi sörrel, és lelkiekben felkészüljünk a másnapi, szintén hajnalban való kelésre.
A második napra a Vasi Volán területén terveztünk "garázdálkodni" keveset. Így a már korábban sokszor említett hajnalban kelés után egy korszerűtlen nyugati beszerzéssel, azaz egy 315-ös Setrával átcammogtunk Körmendre, ahol megkezdtük az aznapi "hadműveletet".
Körmend az a hely, ahol egy utcával odébb teszik a buszállomást, és csinálnak egy normális átszállási kapcsolatot a vasút és a busz között.
Nem, ide nem ezekért jöttünk!
Hanem inkább ezekért! Még a járművezető is lájkolt minket. =D
A buszállomás kijáratánál fotózva, a mögöttünk lévő házból időközben egy úriember szólított meg minket, hogy valami médiától vagyunk-e, mert anno nekik nem ezt ígérték a buszállomás kapcsán. Ugyanis az ő elmondása alapján az ígéret, illetve az első tervek úgy szóltak, hogy pont fordított forgalmi rend lett volna a buszállomáson, tehát ami most a kijárat, az a bejárat lett volna. Sajnos a jelenlegi helyzetben az itt lakók pont telibe kapják a gyorsításkor keletkező "kedvező" gázokat. Hogy mi igaz az eredeti tervekből, azt nem tudom, mindenesetre valahol megértem. De legalább volt valami amit innen is lehet emlegetni és színesíti a túrát. Mellesleg az igen barátságos vizsla is a gazdival tartott az érdeklődésében. :)
Természetesen a napi tahó járművezető sem maradhatott el...
Egész korrekt kis buszállomást rittyentettek össze.
A tartalék letámasztva.
Mire indultunk volna a nap is visszatért, bár a felhők már gyülekeztek.
Körmend nagyon sokkal többet nem tartogatott számunkra, valamint Szentgotthárdra is időre kellett odaérnünk, hiszen ha az ember az ott szolgálatot teljesítő kocsikat sikeresen lencsevégre kapja, ahhoz az 1 óra körüli időpontra ott kell lenni. Ugye rájöttetek, hogy műszakváltás és minden érinti az Opel üzemet? ;)
Begördül a GySEV Flirt az állomásra, - természetesen pontosan - és gondolom mondanom sem kell, hogy mennyivel normálisabb ülései vannak a MÁV-os társaihoz képest. Ebben talán végig is lehetne ülni a Budapest - Záhony utat. Utóbbit úgyis tervezem kipróbálni, majd beszámolok a rémálomról! ;)
Persze Szentgotthárdon már a nap sehol na volt, és még elkezdett esni az eső is, de az időjárás eme utóbbi tevékenységét szerencsére hamar abbafejezte. De így legalább a napos, ajtótlan fotóhelyből lett egy ajtótlan, napotlan felhős. Időnkbe belefért, hogy megnézzük a buszállomást is, ami persze üres volt, így inkább elfoglaltuk a helyünket a Május 1. út Rába felett átívelő hídjánál.
Szentgotthárdról igazából többet nem is nagyon lehetne mondani e tekintetben, nagyon hosszú időt nem is töltöttünk a jelzett helyen, szóval innen már hazafelé vettük az irányt, de közben még rövid időre megálltunk Celldömölkön is, de ott legalább megtaláltuk a napot!
Celldömölk és a magyar ipar remeke 1
Celldömölk és a magyar ipar remeke 2
Az elrettentő példák után pedig a tényleges ipari remekek!
A vicc az volt, hogy hat óra után nem volt nyitva nagyjából semmilyen értékelhető bolt a városban, gyalogtávra a vasúttól, ahol valami tápértéket vehetett volna magához az ember... De szerencsére a szorgos gyrososok mindig nyitva vannak, így nem volt probléma, hogy kicsiny habtestem éhen maradt volna!
Mintha említettem volna a gyülekező fellegeket, melyek már gondolatban a vonatunk késését okozták volna. De hiába a fellegek, a vonatunk még akkor is tartott és pontosan érkezett Cell am Dömölkre! Az meg már egy másik kérdés, hogy Pestre meg is volt a 40-50 perc plusz! :D
A viszont és a látásra!
