Jó munkához idő kell, rosszhoz meg még több - tartja ugyebár az a bizonyos mondás. Na már most én igen csak messziről kerestem elő eme sztori történet szálát, de nálunk a fent említett mondás úgyis okafogyottá válik, hisz mindig valami értelmes és olvasható betűhalmaz kerekedik nektek a végére. Azt mondtuk már, hogy szerények is vagyunk?
No de a jó munkához, meg a bécsi Hbf-hez még annyit, hogy "ezek a hülyék ott a Lajtán túl" 7 év alatt lebontottak egy komplett pályaudvart, majd felhúztak egy másikat, mindezt a forgalom legcsekélyebb zavarása mellett.
Nos szóval ezen a szépnek nem éppen nevezhető októberi napon, a már-már szokásosnak mondható 6:48-as rajkai személlyel indultunk útnak, hogy megcsodálhassuk hogyan nem valósul meg a közösperonos átszállás Hegyeshalomban az REX-re. Illetve csak csodáltuk volna, hiszen nagy piros csillag pont jár a hegyesi forgalmászoknak, ugyanis megvalósult amire oly régóta vár az emberiség, a két lépéses átszállás! Ha már a szokások, akkor most nem Meidling-ig tartott "kényelmes" utazásunk a Bombardier kotláján, hanem csak Grillgasse-ig. Itt konstatáltuk, hogy a szemünkig se látunk a ködtől, de reméltük, hogy majd kitisztul (segítek, nem jött be a remény).
Azért valamivel próbálkoztunk, a hangulata szerintem megvan.
Aaronnal természetesen madarat lehet fogatni, hiszen nincsen nap, és még sok ködlámpás képet is csinálhat. Egy kis sétával megközelítettünk egy ismerős helyszínt, nevesebben Simmering U+S végállomást. És akkor itt feldobom a csontot, lehet rajta rágódni, hisz itt is a megálló neve tartalmazza eme két kötöttpályás közlekedési eszközt, nem csak nálunk (M+H)! Az már más kérdés, hogy a kijelzőkön piktogrammal jelenik meg, de ez meg már az én vesszőparipám...
Simmering U+S+ÖBB
Az aktuális selejtsor a szomszédban. 2001-es ;)
Szóval a megfelelő mennyiségű expo elkészítése után begördült egy nosztalgia csilingelő, és mivel pont 9:00-át ütött az óra (innentől volt ingyenes a közlekedés a Tramwaytag napján), így nosztalgiáztunk is egyet. Ja igen, ingyen volt a nosztalgia is! ;) Na de, hogy ne csak fikázzak, azért egyéb esetben nagyjából a csillagokat kapirgálják az árai 1-1 ilyen menetnek, szóval lehet választani melyik a jobb. És igen, ismét pozitívumot említettem meg, az illetékes kolléga ezt jegyezze fel, köszönöm! =D
Simmeringer Hauptwerkstätte, Endhaltestelle, Bitte alle aussteigen.
Valahogy hiába a piros vonal a térképen, a nyílt nap, az mégis csak nyílt nap. Tehát az emberek már ott tömörülnek a kapuban, és várják, hogy beszabadulhassanak a hőn áhított területre. Közben befut fél Budapest is a kapuhoz, több-kevesebb ismerős arccal, majd végül nyit a kapu. És mint ahogy írtam, a nyílt nap az nyílt nap, itt is rohan a csorda, hogy a járművezetéshez időpontot kapjon... Jó, tehát akkor erről mi is lecsúsztunk.
Miközben a tömeg egymást tapossa a kis kártyákért (igen, itt nem post it-re írják fel az időpontodat, hanem gyártanak előre kicsi kártyákat!), addig mi megszemléljük a nem egymás szájába kiállított járműveket.
Szépen, kulturáltan kiállítva, ahogy azt kell.
Ilyenekkel nem találkozhatunk majd a Várban. Viszont nézzétek meg jól azt a nagy "mi, merre" táblát! ;)
Nem voltak elhanyagolva segély, illetve szervizkocsik sem.
Emlékezzünk meg egy képpel az U6-os villamosról is! =)
Mire körbecsoszogtuk a placcot, addigra szépen megtelt élettel az egész udvar, és bár itt is akadtak fotótrollok, sokkal körültekintőbbek ilyen szempontból arrafelé az emberek. Mialatt ténfergünk a kiürült vezetési bódé mellett Aaron egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte, van-e még időpont és mikorra. Buszra 11:30-ra kaptunk is, azt a maradék 1-1,5 órát meg eltöltjük valahogy, de azért a villamos meg a metróhoz nem vártuk meg a délután fél hármat. Azért látszik, hogy elég erős szűrő volt az a B-s jogsi.
Viszont ha már szereztünk időpontot, akkor nézzük meg, hogy mik is lesznek a tesztalanyok.
Az oktatóflotta, felprogramozott kijelzővel!
A tesztvezetésre négy darab Gräf & Steyr NL205 M12-t - mely típus, illetve csuklós társa tavaly június végén búcsúzott Bécs útjaitól - állítottak hadba. Vezetés pipa, melynek hatására ismét előtört belőlem a gyermekkori hóbort, illetve eltökéltség, hogy csakazért is leteszem a D-s jogsit!
Ha már említettem, hogy lehetett volna villamost, illetve metrót is tesztvezetni, akkor legalább arról írjak már valamit, hogy miket is. Villamosok táján egy rövid ULF, illetve egy E2 volt az alany, metróéktól pedig a már fentebb bemutatott U6-oson megtalálható T1-es.
Egy gyors kört futottunk a műhelycsarnokban, majd irány a tervezett program, hisz október közepén igencsak gyorsan és korán sötétedik. Ám azért egy-két kép a műhely előtt még bőséggel belefért, főleg ha a nosztalgiaflotta jelent meg szemünk előtt.
Lassan már ez is nosztalgia arrafelé. =D
Ismételten a város külsőbb területeit vettük, illetve vettük volna, ha nem gördül látómezőnkbe Aaron szent tehene, az "öccázasSetra".
Szóval ott tartottunk, hogy külsőbb területek, első körben Pötzleinsdorf, ahol Gschwindl-ék új szerzeményeinek megörökítése volt a cél.
Útközben kedvezünk a kötöttpálya szerelmeseinek is.
Szóval Pötzleinsdorf. Nem kell egy hatalmas végállomást elképzelni, sőt igazából egy buszforduló és egy villamosforduló az egész, és a 41A kettő, azaz kettő darab Euro6-os Citarojáért jöttünk. Na vajon a helyieken kívül hányan jönnek ide két kocsiért? ;)
Eme gerincvonalon (7 perces menetidőről beszélünk) két kocsi, illetve három járművezető teljesített szolgálatot ottjártunkkor.
Következő kijelölt villamosvégpontunk Neuwaldegg volt, mely végállomáson már helyközi autóbusszal is összefuthat a járműfotós. Ezt az összefutást természetesen meg is vártuk, melynek eredményeképp gazdagabbak lettünk egy hófehér Crossway LE fotóval. Ott már akkor kezdődött a régiósítás.
Egész kisvárosias hangulat uralkodott a környéken.
Azért más is akadt "Ricsiék" háza tájáról.
Az itiner utolsó pontja Hietzing volt, ahol szintén Dr.richard-ék flottája körül szaglásztunk kicsit, ha már elsősorban néhány új beszerzést térképeztünk fel. Eme környéken ugyanis bedobták az utazóközönségnek az új Lion's City-ket.
Ez a flottafény valahogy olyan semmilyen ezen a formavilágon...
Nincsen túra magyar rendszám nélkül! Bár ez Bécsben nem meglepő.
Születésnapos különmenet
Említettem az októberi korai sötétedést, bár ezt úgyis tudja mindenki. Szóval a napot nagyjából berekesztettnek is tekintettük Hietzing körbefotózásával. Illetve mégsem, hisz lábjegyzetben volt még egy pont az itinerben, nevesebben a címadó Főpályaudvar. Ugyanis ottjártunkkor volt ama nemes nap, mikor is nagy csinnadrattával átadták a forgalomnak a nevezett vasúti létesítményt. Igaz teljes kapacitásában csak az idei, azaz a 2015/2016-os menetrendváltással fog beindulni ott az élet, de azért a szalagokat csak át kell vágni ott is párszor! ;)
Röviden magáról az állomásról: Modern, világos, pláza! Bár utóbbi nem meglepő, hisz ez a trend mostanában, meg valljuk be őszintén, Bécs egy elég erőteljes HUB Kelet- és Nyugat-Európa között, mind légi, mind vasúti szempontból. És ugye az utasnak mi a legjobb, ha mindent két méterre saját magától meg tud venni.
Egy kis időnk még állványozni is maradt az akkor még szóló buszokkal adott 13A viszonylatot.
A szóló 13A mára már mindenképpen történelem, viszont lassan a típus is az lesz!
Ez egy ilyen nap volt, kevés, de annál ritkább helyen fordultunk meg és néztük meg az újdonságokat sógorék fővárosában.
No pacsi mindenkinek!
