Meg kell, hogy mondjam már-már jómagam sem tudom mikor ragadtam utoljára tollat, illetve akarom mondani billentyűzetet, hogy valami fogyaszthatót alkossak. Persze, persze visszanézhetném, de inkább a saját lelkiismeretem amúgy sem túl nyugodt világát inkább nem zargatom fel. Na és természetesen ha már ismét koptatom a betűket, akkor ismét egy külföldi témával szolgálok, amolyan útibeszámoló alapon, melyben a 2018/2019-es menetrendi évének váltása után egy rapid kiruccanást ejtettünk meg Morvaország fővárosában.
Őszintén szólva Csehország mindig is vonzott, mind közlekedési szempontból, mind turistáskodási szempontból. Még tavaly ejtettünk meg egy prágai központú túrát, ahol véglegesen megfogalmazódott bennem, hogy ezt az országot igenis mélyebbről meg akarom ismerni. Na ez a terv, mint az írásaim eléggé a háttérbe szorultak, tervek voltak egymás hátán, aztán mindig a megvalósításban ütköztem meg. Még végül 2018 májusában egy napban megjártam Brnot, igaz egy bevásárlásra volt időm a főpályaudvarral szembeni boltban.
2018 májusbán ez a látkép fogadott Hegyeshalomban
Igazából mondhatom, hogy az eddigi csehországi túrák, amiket vonattal ejtettem meg, ott a ki-, illetve a hazajutás nem feltétlenül a legegyenesebb útvonalról szólt. Az említett májusi kiruccanás egy Budapest - Hegyeshalom - Pozsony - Brno útvonalon történt. Mindezt azért, hogy erősítsük a kishatárforgalmat a rajkai oldalban, illetve a főbb cél, hogy Pozsonytól Brnoig igénybe venni a RegioJet nyújtotta szolgáltatásokat. Ami így fél év emlékezeti homályából felsejlik, igen jó házzal indult útnak a szerelvény, avagy mondhatni, hogy igencsak pörög az üzlet a piacnyitott vasúti szekcióban nem is oly messze hazánktól.
Persze ehhez kellenek olyan apróságok is, mint amibe belefutottunk, hogy bár majdnem 30 perc indulási késésünk volt Pozsonyban, Brnoban közel pontosan landoltunk. Ezt menetrendileg garantálja, legalábbis akkor garantálta a RegioJet, hogy 25 perc induló késésig biztosan garantálja a pontos brno-i érkezést.
Mendlovo namesti végállomáson pihen a 2648-as azonosítójú 18 méteres Urbino
Na de vissza a nem ennyire távoli múltba. Ez az egész rapid túra annyiból kezdődött, hogy egyik nap kivonatozunk, a következő nap pedig vissza. Igen, mint már mondtam az egyenes út a gyengégnek való, kicsit természetesen megkavarva a sztorit. Ám valahogy úgy jött össze a beosztás, hogy csak rádobtunk egy napot, így legalább egy kicsit be tudtuk járni magát a várost is, és nem csak a főpályaudvar és a szállás közötti részt csodálhattuk meg.
Mint azt már a Facebook oldalon is említettem, kicsit rákattantam a cseh témákra, így még november elején - motiváció gyanánt - beruháztam a České Dráhy által kibocsájtott InKarta kedvezménykártyára, abból is az IN50-esre. Röviden, és a hazai vasútra kissé degradálóan hatva, ez olyan, mint a Start Klub Kártya, csak jobb. Az InKartát még október végén rendeltem meg, és a novemberi prágai kiruccanás alkalmával már át is vehettem. Plusz "móka" a történetben, hogy ez nem csak egy sima plasztik lap, hanem NFC chip-pel van ellátva. Ezt olvassa le a jegyvizsgáló a vonatokon, illetve ha már Prágát említettem, a nemrégiben bevezetett e-jegyrendszer is használható a ČD InKartájával. Így az átvett kártyára már érkezéskor landolt a prágai havibérlet.
2018-ban a buszflottát IVECO Urbanway CNG-kkel fiatalították
A csuklós mellett szóló társaikkal is
Most, hogy mindenről beszéltem, csak arról nem amiről akartam, épp itt az ideje, hogy visszarepüljünk december 10-e reggelére, amikor nekiindultunk Brnonak. Persze, közvetlen EC-vel túl egyszerű lett volna az utazás, így csavartunk a történeten egy kicsit. Utunk a Keleti pályaudvaron kezdődött, ahol kipróbáltuk az új vonatnemet, az rjx-et, egészen Linz-ig. Itt a készleteink feltöltése után a Jižní express elnevezésű Linz - Prága viszonylatú vonattal átközlekedtünk Csehbudvejszbe. Itt egy gyors átszállás után a Rožmberk fantázianévre hallgató gyorsvonattal landoltunk Brno főpályaudvarán. Itt meglepve konstatáltuk, hogy az állomás vágányzata egy kissé hiányos, de erről majd kicsit később.
A nap első fotói között nem maradhatott el a Csehszlovák remek sem
Börénvásár, mint korábban is írtam Morvaország fővárosának is tekinthető, emelett Csehország második legnagyobb városa. Odaérkezésünk napján - lévén a téli rövid világosnak - a szállás elfoglalása után már csak egy vacsorázásra futotta. Sokan, hogyha Csehország szóbakerül, akkor csak a sörökig jutnak gondolatmenetben. Ettől függetlenül igen-igen remek gasztonómiával is rendelkezik, illetve nekem számít, hogyha külföldre megyek, a helyi kultúrát is valamilyen szinten megismerjem. Szóval ha az ember a cseheknél jár, egy végigfotózott nap után jól eső tud lenni egy kiadós vacsora, természetesen 1-2 korsó helyi sör kíséretében, így tettük ezt mi is a Starobrno sörgyár éttermében.
Mint ahogy említettem, első körben nem arra terveztünk, hogy lesz egy teljes napunk, így viszonylag adhoc módon megnéztük néhány helyet, amit hirtelenjében érdekesnek tartottunk, és belefért a december közepe által tartogatott viszonylag kevés világos órák számába.
A Karosa mellett a K2-es formavilága sem elhanyagolható
Első utunk Modřice-be vezetett. Mint tudva levő, a villamos az szigorúan városi közlekedési eszköz, és mégszigorúbban 50 km/h-nál végetér a sebessége. Na most Modřice az közigazgatásilag kívül esik Brnotól, és a legnagyobb eretnekség, hogy a déli irányba kivezető főút két útpályája között vezetett villamosvágányokon 70-es tempóval is haladnak a villamosok.
A modřice-i fordulóban várja indulását a 1663-as pályaszámú T3R és a 1920-as 13T
A brnoi közlekedésben a villamos mellett a gumikerekű kötöttpálya is, azaz a trolibusz is megtalálható, a villamoshoz hasonlóan, egy egész kiterjedt hálózattal rendelkezik a város. De ebbe a témában majd kicsit később, nem ebben a posztban mélyednék bele. Hogy mikor, és milyen formában, arról egyelőre nem árulnék el többet, de hamarosan kiderül.
Trolis utazásunk célállomása szintén nem esett Brnon belülre, a 31-es trolibusz külső végállomása ugyanis Šlapaniceben van. A joyride-ot a DPMB flottájában még megtalálható 14Tr biztosította. Szerencsére a kocka Škoda trolikat még itt sem kell nagyítóval keresgélni, bár a flotta nagyrészét már nem ezek a járművek adják. Minden esetre élvezetes volt a két település között az emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított úton 60-as tempóval utazni.
Šlapanice-i végállomására ereszkedik a "kockaSkoda"
Aki találkozott már a cseh villamosközlekedéssel, akár csak utasként is, feltűnhetett neki, hogy jellemzően egyirányú, egyoldali ajtós járművekkel operálnak a különböző üzemeltetők. Számos üzem használ kétirányú szerelvényeket, ám menetrend szerinti (vágányzártól mentes) közlekedésben csak Brno és Olomouc villamosüzeme rendelkezik 1-1 fejvégállomással. A brnoi hálózaton ez a végállomás Mifkova, ahova a 8-as viszonylat közlekedik. Így logikusan közvetkeztetve, ezen a viszonylaton találkozhatunk (nem kizárólagosan) a kétirányú járművekkel, amik a típushomogenitás jegyében KT8-asok tesznek ki.
A szemfülesek kiszúrhatják a cseh hálózatokon viszonylag ritkán visszafogóváltót
Mifkova végállomás KT8-asokkal tarkítva, természetesen az alacsonypadlós középrész nem maradhat el
Mifkova végállomásról fogtunk egy szimpatikus csuklós Karosát, hisz eme típus is lassan a veszélyeztetett állatfaj kategóriájába esik. Az idő már-már szorított minket és még volt néhány hely amit szerettünk volna megnézni. Első körben a főpályaudvart vételeztük szemre, hisz mint pár sorral korábban említettem, megérkezésünkkor kissé hiányos volt az állomás.
Lassacskán a 900-as Karosák is kezdenek elkopni az utakról
"Egyvágányú" közlekedés Židenice állomásnál az 55-ös viszonylaton
Itt a vágány, hol a vágány
Csehországban azért igen komolyan gondolják a vasúti közlekedést, mind jármű oldalról, mind infrastruktúra oldalon. Utóbbi fejlesztése kezdődött igen nagy ütemben Börénvásárban. De erről bővebben itt nem írnék, akit érdekel, egy bővebb értekezést olvashat a RegionalBahn hasábjain.
235-ös Plehács érkezik személyvonattal a frissen átadott Dolní nádraží-ra
Igen nagy elővárosi forgalom tevődik a vágányzár ideje alatt az állomásra
Dolní nádraží előtt újonnan kiépült buszforduló a vonatpótló 61-es viszonylatnak
A Dolní nádraží-n történt állkeresgetés után sok idő már nem maradt, így visszafurikáztunk a 61-es autóbusszal a főpályaudvar előtt "őskáoszt" kicsit jobban tanulmányozni, illetve néhány fotón megörökíteni az utókornak. Az őskáosz megfogalmazás alatt értem azt, hogy az állomás épület előtt egy négy vágányos, mondhatni villamosos állomás található, amin a hálózat nagy része összefut, az éjszakai hálózatnak pedig ez a megállóegyüttes adja a központját.
A 1733-as KT8-as settenkedik a főpályaudvar előtti "pályaudvarra"
Szintén eretnek dolog, a villamosvágányok között műszakizó autóbuszok.
Pillanatkép az említett "őskáoszról"
Rapid túránk harmadik napja már a hazaútról szólt, természetesen megfelelően az érkezésnek, a távozás is megfelelően indokolt útvonalon történt. Utazásunk kezdőpontja a főpályaudvar volt, ahonnan a vágányzár miatt S-Bahn-nal átközlekedtünk Židenice állomásra.
Židenice állomáson halad a 711-es Búvár néhány ablakos tehervagonnal
Innen két órányi dízelvonali tekergés után elérkeztünk a festői Staré město u Uherského Hradiště állomására. Az átszállási időben néhány pixelkupac elkövetése után, indultunk is tovább Břeclavba.
LEO Express FLIRT-je érkezik Staré město u Uh. Hrad. állomásra. Érdekesség, hogy áramnem hiánnyosságok miatt nem járnak LEO Expressék Břeclavba, hisz a szomszédos Nedakonice állomástól már 25 kV, 50Hz-es árammal üzemelnek a gépezetek, míg eme motorvonat csak a 3 kV egyenárammal bírkózik meg
Minden további kommentár nélkül egy csuklós Bz
Břeclav állomásán a restiben magunkba borítottunk egy kávét, majd a nemzetközi S-Bahn-ként titulált almásládával átgurultunk Pozsonyba. Itt a megfelelő mennyiségű kései ebéd elfogyasztása után ismét erősítettük a rajkai határforgalom utasmennyiségét, így landoltunk Hegyeshalom állomásán, amit igen megcsodálhattuk. Történt ugyanis, hogy akadt némi felsővezeték hiányosság az osztrákok felé, így a kiszemelt vonatunk némi késéssel landolt. Mondhatni a csavar sem maradt el a túrából.
Összességében én még mindig azt vallom, hogy Csehország egy remek hely, érdemes nyitott szemmel utazgatni az országban, és felfedezni a természeti adottságok szépségeit, valamint egy tartalamas nap után felfedezni a gasztronómia nyújtotta lehetőségeket.
