Az alapgondolat még valamikor 2017 tavaszán fogant meg, miszerint érdemes volna legalább évente egyszer felkeresni a Dél-Alföld forgalmasabb távolsági buszvonalait, azok gócpontjait, és az ott közlekedő járművek dokumentálásával a fejlődést, vagy éppen csak az aktuális állapotokat megörkíteni. Gépkocsi hiányában ekkor még csak arra gondolhattam, hogy 1-1 városban kivárni nagyobb eresztéseket, esetlegesen nagyobb forgalmú városokban (pl.: Kecskemét) a városon belül, több helyszínen fotózni. Ez utóbbit a tervezés során nagyon hamar elvetettem, mivel jellemzően egyszerre két helyen kellett volna lennem, ami még nálam ügyesebb embereknek sem sikerült... Így az első fellángolásból született útitervet két napra bontottam: egy nap Kecskemét - nagyjából ami belefér - valamint egy nap azokra, amelyekre nem maradt kapacitás. Utóbbiakkal fogunk most ebben a blogbejegyzésben foglakozni.
Mivel sajnos az elmesélés alapját szolgáló nap és ezen blogbejegyzés között eltelt több, mint 1 év, így az egész bejegyzést amolyan visszatekintésnek szánom. Reklamálni ennek fényében tessék! :)
Filléres utazási módszeremmel elsősorban az 1092 Budapest – Kecskemét – Szentes – Orosháza – Battonya és az 1093 Budapest –Kecskemét – Szentes – Hódmezővásárhely – Battonya autóbuszvonalak fértek bele a keretbe, de érintőlegesen a 600 Budapest – Szeged – Szabadka is képe kerülhetett. Mindhárom viszonylat „hagyományos” útiránynak tekinthető, egyedül a 1093 battonyai bővítése datálható az új évezred első éveire. Az itt közlekedő járműpark az utóbbi években nem sokat változott. A Volánbusz távolsági állományának frissítése ebben az évben kezdődött meg, de a tavasz végén forgalomba áll 9500/9700-as Volvok létszáma elég soványka volt, a FlixBus járatokra bérelt MB Tourismok értelemszerűen belföldi felhasználásban (ekkor még) nem játszottak szerepet. A Bundeswehr MAN-ok év eleji elvétele pedig akkora pofon volt, amit még jó időbe telt feldolgozni ott a Népligetben…
Kiskunfélegyházán kezdtem a napot, hogy a hangzatos címet hamar meg tudjam cáfolni...
Kiskunfélegyháza helyi járat
A környék helyi járati üzemei mind azonos sablon szerint működnek: a kecskeméti székhelyű Hamsza Kft. felelős a helyi járat üzemeltetéséért, valamint a díjszabásért, míg a járműveket egy autóbusz-üzemeltető cégtől – jelen esetben a szintén kiskunfélegyházi Szalai Busz Kft-től –bérlik.
Még mindig nem jött egy „céljárat” sem…
Öregecskedő ex Kunságos Rába
A nyíregyházi színház egykori autóbusza legalább annyi üzemeltetőt megélt már, mit ahány rendszámot viselt... Most például éppen kunadacsi illetőségű.
MNZ-406, ex FKF-313, KAY-934, FSF-870, GVM-084
A buszállomás közelségéből kilépve vártam az első témát, az akkortájt erős járműproblémával küzdő Budapest – Szabadka járatot:
HJV-753 is egy régi, nemzetközis veterán
A nyár folyamán egy véletlen folytán PDC-984 járt ezen relációban, de tanévkezdésre a buszra szükség lett máshol, így a szabadkai járatpárra ismételten az „ami marad” elv alapján jutott autóbusz.
Az erős termékmegjelenítést tartalmazó helyszínen maradva hamarosan egy hiányzómba botlottam – persze nem véletlenül… :)
Az utolsó norvég Volvo, amit kergettem
Még néhány kép és elhagytam Kiskunfélegyházát. Következő állomásunk Csongrád, azon belül is praktikusan az autóbusz állomáson kezdünk. Bár csak fél lábbal kötődik témánkhoz, az állomáson pihenő IES-037 kapcsán egy mára már kiöregedett, távolsági forgalomban sokat futott típust tisztelhetünk: a „Kékvolvot”. Az egykori Tisza Volán egyik legjobb beszerzésének bizonyult típus Csongrád megyében mára már jórészt a műszaki tartalékok keserű kenyerére, jobb esetben a megmaradt 1-2 fordás példány útján a helyközi járatok végzésére kárhoztatott.
Mára csak egy bokrosi szerződéses járat jutott
Hamarosan egy kortárs autóbusz, a Volánbusz 2001-2002 között beszerzett Mercedes-Benz O560 Intouro buszának egy példánya futott be a Csanád Expresszel:
Ez sem az, amire vártam…
A járatpár törzskocsija a tavasz végén állományba vett PDC-982, ami azonban ekkor még az utolsó hétvégéinek egyikén (és mint kiderült, utolsó szezonján) közlekedő Napospart Expresszen vitézkedett valahol Bulgáriában, így hétvégente mindig valamelyik, éppen szabad autóbusszal végezték a Csanád Expresszt. A járatpár amolyan „féllábú” expressz: Battonya felé először Csongrádon áll meg (Kecskemét érintése nélkül, egészen Kiskunfélegyházáig M5, majd a 451-es elkerülőn át Csongrádig), visszairányban viszont a hagyományos módon, Kecskemétig utast gyűjtve közlekedik, majd csak onnan tér fel az M5-ösre.
A bútorgyári kanyarba szólít az itiner, itt a hétvégi közlekedési viszonyok között meglepően sok, szám szerint 3 darab járat várható:
Bokros –Csongrád
Kecskemét – Orosháza, ez már súrolja tematikánkat :)
Ez pedig egy Budapest – Szentes – Orosháza, szintén Intouroval
Utóbbinak természetesen eltér a megállási rendje a DAKK által üzemeltetett regionális járathoz képest… :)
Csongrádtól búcsút véve Szentesre tettem át tartózkodási helyemet egy háromtengelyes Volvo 8900 fedélzetén. Szentes állomáson mindig érdemes körülnézni: az itteni szokás alapján csak a javításban lévő, illetve a műszaki tartalék járművek tárolnak a telepen, minden más a buszállomáson tárol, még hétvégén is. Ekkoriban tartott az a 11 hónap, amikor is a DAKK Zrt. végezte Szentes, Orosháza és Makó felől a hódmezővásárhelyi Bocskai István Lövészdandár polgári szolgálatosainak szállítását. A hagyományosan az állomáson tároló, a bokrosi Mars Kft-hez közlekedő szerződéses kocsikon felül a Szentes – Hódmezővásárhely katonajárat kocsija is itt töltötte a hétvégéit:
Az iránytáblázás nem volt túlzásba véve…
A homlokfali táblatartóban lévő üzemegységtábla itt nem a jármű honát, hanem a járat célállomását volt hivatott jelezni. Erre mondjuk a szélvédő mögött elhelyezett papírcetlinél egy kicsivel nagyobb és igényesebb tábla is megfelelt volna. A megelőzően és az azóta ismételten szolgáltató Szalai Busz „meglepő” módon meg tudta mindezt oldani úgy, ahogy kell…
A verőfényes napsütés ezekben a percekben köszönte meg az együttöltött órákat és ismeretlen helyre távozott. A felírt járatokat megvárom, bár a napos időre készülés jegyében néhány dolgot eleve nem vettem figyelembe. Ezt az EAG-ot például tökéletes napállásra terveztem:
Ex KBK-843
Obsitos távolsági autóbuszok is bent legelésztek az állomáson. A felhős idő előnye itt mutatkozott meg egy kicsit:
Az üzemegységtábla a múltat jelképezi mindkét esetben
GZK-833 az egykoron váltásban vezényelt Győr/Székesfehérvár, HHY-797 pedig az egri, azt megelőzően pedig – a szentesi buszok beforgatása előtti időkben – a parádfürdői járaton volt törzsjármű.
A visszaindulásig hátralévő időben felkeresem a legközelebbi magánbusz lerakatot. A városban több cég is rendelkezik akár 4-5 darabos nagybuszos flottával, de az ennél több sem ritka.
Fejlődéstan, avagy formatervezési „Bovalógia”
A délelőtt már látott – és Orosházát időközben megjárt – NKV-471 hátán irány vissza Csongrád! Az időjárás még reménytelenebbe fordult, így a jelentős gyaloglással járó fotóhelyemet feladom, lévén hogy az eső is csepereg, szinte felesleges energiát ölni bele… Ismét Battonya, ezúttal viszont a délelőtti irány „ellenpárja”, a szintén régi fordának és járatpárnak tekinthető, Battonyán telephelyező forda indul hazafelé. Az útvonal a klasszikus: Kecskemétig autópálya, majd onnan a nagyobb településeken (Kiskunfélegyháza, Csongrád, Szentes, Orosháza, Mezőkovácsháza) át Battonyáig.
LHZ-028 „idegen a faluban”, itt és most az IFC-228 lenne a fordakocsi. LHZ-ról egy csipetnyivel kevesebb fotóm van, mint a 228-ról, de egyezzünk ki egy csendes döntetlenben… :)
A másik, nagyon várt attrakció nem más, mint a makói T100-as forda, a Maros Expressz és annak járműve:
Itt minden stimmel szerencsére… :) Ez viszont egy teljesen ép gyorsjárat: mindkét irányban csak Makó és Csongrád között szedi fel és teríti utasait, a maradék szakaszon Kiskunfélegyháza alatt az elkerülő igénybevételével az M5-ön át közlekedik, Kecskemét kihagyásával.
A gyorsan eltelt napot pedig pár utcával odébb, az egyik csongrádi „egzotikumgyűjtő” vállalkozó két buszával zárom:
Viva España!