Lassan kezdtem már elfelejteni, hogy is kell ilyen betűhalmazokat írni, úgyhogy éppen itt az ideje összedobni valamit, ami még magamhoz képest elég friss témával bír, csak egy hónapja történt. Ugye, hogy mennyire ropogós téma? =D
No de az úgyis tudvalevő mindenkinek, hogy volt áprilisban egy hétvége, amikor a lengyel Ikarus barátok a Phototrans fennállásának 14. évfordulóját ünnepelték, és hát kicsiny hazánk észak-keleti szegletében elterülő Borsod megyére esett a választásuk, mondván, hogy szép a táj, sok az Ikarus, meg jó a sör.
A bevezetőben írtak apropóján még április elején bekopogtatott a szomszédból Aaron, hogy ő már lemenne pénteken, én megyek-e. Szerintem kitaláljátok mi volt a válaszom, ha már itt olvassátok a sorokat. Én elsősorban Miskolcra és környékére az új helyis kocsik miatt akartam menni, hisz március óta forgalomban vannak az MVK új gumikerekes szerzeményei, a CNG üzemű MAN Lion's City-k. Aaron ezzel szemben inkább a Borsodos kocsik miatt akart erre jönni, hisz Borsod megye messzebb van, mint Vorarlberg, ezért erre kevesebbet járt.
Kezdésnek jött egy AVAS autósiskolás 256-os
Vasútállomást még mindig nem lopták szét, ennek nagyon örültünk, így tovább is álltunk. Ez a flottafiatalítási kedv Miskolcon nem új keletű, hiszen lassan 3 éve annak, hogy az első Škoda ForCity Classic szerelvény forgalomba állt, azóta mind a 31 szerelvény koptatja a pályákat a borsodi megyeszékhelyen.
Igen kétes volt a fogadtatása a közlekedésbarátoknál.
Most még egész pofás kocsik, de azért kíváncsi vagyok rájuk 1-2 év múlva.
Miskolc a buszos ágazatban nem hajtott végre teljes típuscserét - nem úgy, mint Kaposvár - így találkozhatunk még a régebbi MAN-ekkel is.
Egy képen a vas- és a gumikerekű újdonság.
Ebben a helyben ennyi volt, de még maradtunk egy kicsit a városban, hiszen volt egy Aaron-kompatibilis hely, ahova már 2 helyközis járatot vésett fel az itinerbe.
Na erre se kellett sokat várni...
Szóval Miskolc környék, így irány egyenesen Szerencs, ahol csokiszagtúladagolás mellett vártuk az előzetes tervek szerint Credo-t!
És nem Credo!!!!44!!4!!!4
Szóval a csokigyárral szemben van egy olyan képződmény, hogy Lakókocsi Büfé. Nem most nem gasztronómiai percek következnek, mert zárva volt, és még a csokigyári mintaboltba se mentünk be. Hanem arról van szó, hogy egy parkolóban valami tyúkól képződményt véltünk felfedezni, és nem csak véltünk, mert tényleg egy tyúkól volt!
Szóval innentől hívjuk 211-es Büfének.
Taktaszada vmh-nál megcsodálhattuk a MÁV* roncsderbijét. (* helye jelöli az éppen aktuális személyszállítási leányvállalatot)
A következő egy órában vagy hatszor csodáltuk meg Taktaharkány festői szépségű utcáit, hiszen először Földvár Taktakenéz felé félúton vártuk meg a mezőfotó alanyát, egy Credo-t!
És ez sem nyert, megint csak egy Ikarus... :(
Éppen kezdtünk elveszni a Takta* bermudaháromszögében, mikor kerestük a helyet a következő járatnak. Szerintem már unjátok, de ide tényleg Credo-t vártunk. Vagy legalábbis a Szerencsen, Taktakenéz előtt és a Taktaszadán fotózott buszok közül valamelyiknek annak kellett volna lenni. Igen, remélem kitaláltátok már, hogy Taktaszadán se sikerült Credo-t fotózni.
Mondjuk azzal a kukával mennyivel hangulatosabb lett volna egy ekegyári termék...
Ha már erre felé jártunk, akkor mi sem hagyhattuk ki divat Tiszalúcot. Persze, persze nem sok helyen van már 266-ossal adva a helyi járat, de sokaknál itt meg is áll a történet, hogy "húú 266" és katt.
Aki kissé érdeklődő, az ismeri a kocsi érdekességét, a többiek pedig utána tudnak járni.
Orrot lógatva tértünk vissza Miskolcra, ahol még egy hely volt ahol helyközis Credo akadhat lencsevégre. Előtte azért a megfelelő mennyiségű dobozos koffeint magamhoz vettem és meglepődtem, hogy egy MOL kúton olcsóbban vettem energiaitalt, mint Pesten egyes kisboltban.
Mályitó' nincs messze Miskolc.
Egységfehér maszek, persze cégjelzés nélkül!
Csak Alfa jött...
A nap hátralévő részét az Avas környékén töltöttük el a helyi állomány fotózásával, hisz, mint az elején említettem 1-2 év múlva már nem biztos, hogy ilyen kinézetűek lesznek az MAN-ek. Szóval meg kell örökíteni az utókornak, hogy néztek ki ezek jól is.
A Centroliner-eiket is megtartották egyelőre.
Nem, szólóról nem kaptok képet!
Miskolc fejlődik! Ők már bevezették a rigót! =O
Azért ezeken a kocsikon is megnézném az új fényezést.
A következő képet csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk:
Én szóltam!
Amúgy nem nagyon tudtuk hova tenni a kocsit. Jászkun csík, MVK-s matrica, de ajtótlan oldalon még a pécsi azonosító is ott figyelt a lemezen. Esetleg a várban nem akarja valaki tesztelni?
Búcsúzóul Avastól, ami jobb esetben télen havas.
A szombati nap reggelén még mindig hatalmas letargiában voltunk, hogy egy darab Kravtex terméket nem lőttünk előző nap, így inkább sör és bácsai kerítésmaró kíséretében próbáltuk kideríteni, hogy miért dudál az alagút vége!
Persze, hogy dudál, hiszen semmi nem megszokott ezen a képen!
Szóval az idők végezetéig titkosított szombati nap után meglepő módon vasárnap következett. Mivel autópályán vagy a 3-as hazamenni és nem fotózni semmit az olyan snassz és unalmas, így inkább maradtunk falujárózásnál a Bükkön keresztül.
Szirmabesnyőn egy kudARC-cal nyitottuk a napot.
A nap elején még egészen ígéretesnek tűnt az időjárás, főleg a kintalvós túrákhoz. Felhős, de azért a használható fényekkel. Bíztunk benne, hogy szokásosan nem jön be az időjósok által szónokolt "nagy esők jönnek".
Sajóvámoson felnifénybe botlottunk.
Sajószentpéter felé közeledve megtekintettük a 26-os út csodáját, az indokolatlan körforgalmat, valamint rájöttünk, hogy a remény hal meg utoljára, de az esőt nem ússzuk meg. Nem jó dolog ám elázni, úgyhogy a nap folyamán voltak helyek, ahol inkább ki se szálltunk fotózni, mondván, hogy "ott rohadjon meg".
Sajószentpéter vá.
Takony idő rulz'...
És ezek után jött a hétvége fénypontja, megtört az átok még mielőtt elhagytuk volna a megyét. Igen, sikerült fotóznunk Borsodos, izé bocsánat ÉMKK-s szarlétrát!
Na jó, ez még kinézetre inkább Borsodos.
Dédestapolcsány után átléptük a portál kaput és beléptünk a kiterjesztett Jászkun Volán területre, vagy KMKK terület? Itt se találkozik a papír és a valóság, szóval valahogy nem nagyon akar menni ez a régiósítás nálunk. A piacnyitás meg hát... Azt hiszem a diplomatikus csendet választom.
Nem is értem miért nem támogatjuk a magyar buszgyártást. Hát nem szépek?
Egykor több vonatot látott Szilvásvárad.
Legalább az Egercsehi-Szúcs-Egerbocs elcseszett szerkezetű településhármas tartogatott valami érdekeset, bár itt jutottunk már el oda, hogy elegünk volt az esőből és inkább igyunk egy kávét. Szerencsére a kávézást még megvárta a szó és rátaláltunk az ex LNV-683-ra.
Ez a hely is ilyen cipőkanállal parkolós móka, de jól mutat itt bármi.
Amint elhaladtunk a Nógrád megye tábla mellett, már Localo-t vizionizáltunk minden sarkon, pedig azzal csak Bátonyterenyén találkoztunk először.
Cégnév az szigorúan Szolnok szabvánnyal írva!
Azt írtam már, hogy esett az eső?
Mint utóbb kiderült, itt Localo-nak kellett volna állni.
Azt a Localo-t amit Szurdokpüspökiben a Classic helyén kellett volna találnunk végül Jobbágyin sikerült lencsevégre kapni, valami garázs sor szélén. Pedig ide csak egy Hatvanis Credo miatt mentünk be. De amíg kerestük a faszánkót belebotlottunk egy majálisba is. Tényleg sok volt a köcsög!
A meggymagozók még mindig bennük vannak...
Lassan kezdtük megérezni Budapest közelségét, amikor már T&J-s kocsikba sikerült belefutni. És nem, meglepő módon nem a Xiamen-ben székelő gyár termékeivel találkoztunk először Szirákon.
Galgagután még egy járatba is sikerült belefutni.
A veresi buszparkolót már Facebook-on említettem.
Őszintén megvallva nekem bejönnek ezek a Sprinterek. Tudva azt, hogy milyen helyeken kavirnyálnak ezekkel a furgonokkal, úgy főként. Szerencsére vergődi magát valami tavaszi, nyári jellegű irányba az időjárás, úgyhogy valahol vonalon is felkeresem ezeket a kocsikat, meg feltérképezem ezt a helyijárati hálózatot.
Ha már a Volánbusz területére tévedtünk, és útba is esik, akkor a napot Fóton zártuk, ami így hétvégén inkább emlékeztet valami buszlerakatra, mint buszállomásra.
Nem írok elmélkedést a végére, bármennyire is szokás (vagy mégsem), szóval egyszerűen csak itt a vége! Pá.
