... azaz kalandozásaink a Vértes Volán és a Volánbusz világában. :)
3 hónap híján 1 évvel ezelőtt, az esti sörök hatására döntöttünk úgy Bobalttal, hogy elmegyünk Vértes Volánozni, hogy közben lőhessünk vonatpótlót, hogy legalább valami alvállalkozós témát is összeszedjünk. Ha nem érted, nem probléma, nekünk sem volt egyszerűbb dolgunk. :) Minden ötletünk spontán volt, mint a felborult kombájnból jövő magömlés, szóval szép napnak néztünk elébe. Reggel KV, motivációs zene megvan, hajrá!
Még sötétben indultunk el - novemberben ez nem egy nehezen kivitelezhető művelet - azonban az első, használható fények már a Duna-parton értek minket. A lábatlani, végtelennek tűnő faluvilág autóbuszos kínálata egy ideje már a tatabányai Busz-Plusz Kft aktuális gépsárkányával is hódít:
Táton a Tátika Presszó helyi buszlerakat megtekintése - Volánbusztól MMT-627, Vértes Volántól pedig két csuklós, jelesül az ABF-359 és a mellette pózerkedő KXH-735 fogad. Szevasztok!
Nagy erőkkel haladunk tovább Dorog felé. A bányászvárosba beérve nem állunk meg az Éberhardt lerakatnál - tekintve, hogy most alig volt ott valami - hanem megyünk tovább, a szívünkre hallgatva. Nem hiába:
Utcán tárolós Volvo 8700LE
Sokszor felemeltük már hangunkat a környékbeli alvállalkozók flottájának nem éppen magasságos színvonala kapcsán, tudjátok, Legyen Ön Is Alvállalkozó... Ezúttal viszont kellemeset csalódtunk az ekkor még alig fél éve üzemeltetett Volvo flotta előtt. Ez oszt' igen! - mondaná erre egyik ötcsillagos celebünk, mi azonban inkább folytattuk a vadászatot:
"Felvettek a Suzukiba munkásnak, leparkoltam a Neoval mint az állat..." :)
Pitáék buszában csak a szolgálati helyekre jutott fejtámlahuzat, ez azonban nem mentesíti az előző tulajdonost a vád alól, miszerint olvashatatlanul írta fel a környezetvédelmi besorolást jelző matrica fejrovatába az előző rendszámot. Grrrr, nem szeressük. :/
Kesztölcön hiányzó kocsi kergetésének témája van napirenden, a felvigyázó macska végül hozzájárult a busz lefotózásához, ráutaló magatartásként kisétált a képből. :)
Leányváron a szokásos KTZ-664 figyel - mondom ezt úgy, hogy kb. 14 éve jártam erre utoljára.... Akkor még más volt itt a falubusz.
A kép készülte után valahol a busz 15 méteres körzetében a gravitáció végtelen gonoszsággal rántotta ki kabátzsebemből a sálamat - remélem, hogy Rézműves Szelenagomezék jól elégették, vagy azóta is abban rajítanak a tokodi kóterban...
Piliscsév előtt elmorfondírozunk az akkor még nagyban átépülő 2-es vonal jövendőbeli fotóhelyein, a sínek mentén elvesző gondolatainkat a falu főterén álló buszok kergetik vissza közénk. A solymári PEMÜ-höz közlekedő Setra és a Pitá Toursos 280-as mellett két további Vértes Volános gépezet várt ránk.
Volánbuszos háromszög-trikolórral :)
Régi fotós bölcesség, hogy mindig figyeld a buszmegállókat, mert lehet, hogy utasokra találsz. Akik pedig nyilván nem a 3 órával későbbi buszra várnak... :) Ezt betartva meglőttük a nap második Kréberes kocsiját:
A gondosan felprogramozott és le nem törölt kijelző elárulja, hogy a németországi Koblenzből érkeztek a kocsik
Piliscsévből ennyi elég, nézzünk be Piliscsabára! A hely akkor épp a vonatpótlók legfontosabb állomása volt, ez a státusz a közelmúltig nem is változott: a vonatforgalom újraindításáig az átszállást a vasút és a pótlóbuszok között itt biztosították. Hála az égnek, hogy a legalapvetőbb Volánbuszos kocsik is akkor dolgoznak itt, amikor erre járunk, mert egyik EAG-ról, vagy monori MAN-ról sem lehet elég az az 5-6 fotó, melyet az ország véletlenszerűen érintett pontján lőhettem róluk.
"Amíg késik a vonatod, adj fel egy Tipszmiksz szelvényt!" :)
A kellemesen őszi fényviszonyok kikúrtmódonfos rossz körülményeket teremtettek a mozgó képekhez, így ezek erőltetéséről - másokkal ellentétben - inkább lemondtunk. De nem szerettünk volna üres kézzel távozni, ezért elgurultunk a Pázmáneumhoz, ahol a hétvégi pihenőjüket töltő buszokat tárolja a Volánbusz. Egy sosemlátott vonatpótlós KWA MAN mellett a süttői járat Classicja is itt legelészett:
Lánykorában a kalocsai utasokat is riogatta a 087
A lópótló járatok útvonalán haladva Pilisszentiván Solymárhoz közelebbi végén kiszemeltünk egy kellemes helyet, ahová hamarosan járat is érkezik. Hogy örömöm teljes legyen, JID-091 volt az egyik kuncsaft:
A kocsihoz kapcsolódik azon kellemes élményem, amikor is egy hűvös márciusi estén, a szigorúan őrzött Árpád-híd, autóbuszállomás fedőnevű katonai objektum területét nagy hévvel védő szekuricsi kis híjján a metróig kísért minket, megelőzve a vendetta kialakulását. E történet kapcsán örömmel nyugtáztam, hogy ma sem akadt más jármű az Árpád-híd mellett...
PéSzentiván annyira megtetszett, hogy mára már feledésbe merült okok miatt még egy órán keresztül vadásztunk vonatpótlóra, 800-as buszra és más huncutságokra. Így a reggeli táti Ekenyelet hamar újabb társa követte:
A következő egy órát a pomázi térségnek szenteltük. Bár a Homm Kft. kötelékébe tartozó buszok jellemző módon Pomázon állnak hétvégén, tettünk egy kísérletet a környező falvakban (Csobánka, Pilisboroslajosjenő, Pilisszentkereszt), hátha akad valami potya jármű, ami épp a falu legutolsó utáni kis utcájában van elrejtve. Végül jobb nem lévén, elkészítettük a kötelező csoportképet a HÉV-állomáson:
Pilisszántón viszont ipari mennyiségű Credot találunk, két kocsi hétvégi pihenőjét tölti, harmadik társuk pedig éppen visszaindulására várakozik a faluvégi autóbusz-fordulóban:
Lényeges, hogy a fényezés homogénül sikerült...
Ahogy a tenger feletti magasságunk egyre inkrementálódik, úgy futunk bele a ködbe és Pilisszentkeresztbe is. Régi vágyam volt, hogy eljussak ide, e nagyszerű településre. Itt található ugyanis a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Továbbképzési és Rehabilitációs Központja is, melyhez régóta tartozik egy BV-s autóbusz is. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon milyen helyen állhat az autó.... A világhálón fellelhető képek többnyire csak a járművet mutatták, mivel fanatikus barátaink a 256-ost meglátva, kellő merevedéssel tolták fényképezőjük objektívét tele állásba. A 11-85 ma már selejt, de van még átcsoportosítható kocsi a flottában:
Nem rossz :)
Utunk legszürreálisabb részéhez érkeztünk. A dobogókői elágazásnál ellenállhatatlan vágyat éreztünk, hogy a ránk nehezedő köd ellenére is betérjünk a népszerű településre. Futóbolondok, kivilágítatlan családok mellett elautózva érkeztünk meg a parkolóhoz. A csősz egyből megtalált minket, azonban az élményért megérte fizetni: hamarosan indul a pomázi járat egy Homm-os VDL Ambassadorral. De hol a busz? Hát ott!
Az már csak apróság, hogy majdnem így indult el...
Szóval igen, 10 perccel később leérve a síkabb anyaföldre már egy másik, teljesen napos világba csöppentünk. Esztergom ugyan túl sok témával nem kecsegtet, de nekünk mégis sikerült a legfrissebb újdonságot megtalálnunk:
Graz begrüsst Esztergom!
Amit feltétlenül tudni kell az AKD-612 törzshelyén legelésző kocsiról: Mercedes-Benz O405 GN, Holding Graz Linien AG, ja és ex G 52-EYD. (:
Újabb taktikai eligazítás következett: merre tovább? A reggeli, megszokott úton vissza Győrig? Na még mit nem! Nem is mi lettünk volna, ha nem csavarjuk meg az egész történetet azzal, hogy a hazautat a Mária Valéria-hídon átkelve Párkány - Muzsla - Karva - Dunamocs - Dunaradvány - Path - Izsa útvonalon tesszük meg Komáromig, ahonnan már tényleg a leglogikusabb módon folytatjuk tovább.
Párkányban az elmaradhatatlan MDV-282-n kívül más fotótémára nem számíthattunk, a hétvégi, menetrend szerinti buszközlekedés errefelé ismeretlen fogalom. A vasútállomáson sem szerettünk volna munkát adni a magyarbarát állomási rendészetnek, ezért a békésen pihengető 431-es megörökítése után már zúztunk is tovább.
Párkánytól nyugatra érdekesség, itt azonban régóta mindennapos látvány
Muzslán két Karosába futunk bele, mindkettőt az Arriva érsekújvári telephelye biztosította.
Itt már megkezdődött a visszaszámlálás, már csak 1-2 falu és elfogy a fény. Karván újabb magyar rendszámú autóbuszokba botlunk, az egyikük vezérével még egy 5 percet el is beszélgettünk, fittyet hányva az előbb még aggódva figyelt sötétedésre. A kocsikkal Esztergomba a Suzukihoz, illetve a Kirchhoff Hungária Kft-hez járnak munkásszállítás témájában.
Dunamocson előbb átintegetünk a Duna túlpartján élő süttőieknek, majd végül a Jednota oldalában összefutunk Dennis cimboránkkal is:
0:50-kor mit is mondhatnék mást, mint hogy Jó'ccakát! ;)
