A következő cikksorozathoz a kiindulási alapot Bulgáriában, a Naposparton eltöltött nyaralásom adta. Mivel a tengerparton henyélés nagyon nem az én műfajom, adta magát az ötlet, hogy felfedezzem a környék közösségi közlekedését. Ezeknek az eredményét egy 3 részes cikksorozatban fogom megosztani veletek. Tartalmuk a következő lesz:
- 1. rész: Napospart – Burgasz buszozás, Burgasz – Karnobat – Szliven és vissza személyvonatozás;
- 2. rész: Burgasz helyi közlekedése és Nyugati buszállomása, Napospart autóbusz közlekedése;
- 3. rész: Napospart – Burgasz buszozás, Burgasz – Karnobat, majd Karnobat – Várna vonatozás, a várnai buszállomás és néhány helyi járat, legvégül pedig Várna – Napospart buszozás.
Nem meglepő módon most az első résszel kezdünk!
Rövid bevezetőként hoztam néhány általános adatot Bulgáriáról. A balkáni állam 110.000 km2-es területe valamivel nagyobb hazánknál, de népessége csak 7 millió fő, így az átlagos népsűrűsége 40%-kal alacsonyabb. Az ország területének egy jelentős hányadát hegyvidékek borítják, így a ténylegesen lakott területek népsűrűsége mégsem kimondottan alacsony. A nyugaton fekvő fővárosát, Szófiát 1,2 millióan, a középen elhelyezkedő Plovdivot 345 ezren, míg a keleti part két legnagyobb városát, Várnát 330 ezren, Burgaszt pedig 200 ezren lakják. Az ország az Európai Unió legszegényebb állama, GDP-je kb. harmadával marad el a hazaitól. Akik a vasúti közlekedésével kapcsolatban általánosabb összefoglalóra kíváncsiak, azoknak ajánlom figyelmébe Andó Gergelynek az Indóházban nemrég megjelent cikkét a Bolgár Vasutakról.
Ezek után térjünk is rá az utazásra. Kiindulási állomásom a Napospart (Szlancsev Brjag) Burgasztól 35 km-re északra, délről a neszebari félszigettel, északról pedig hegyekkel határolt félkör alakú öböl, mely kedvező adottságai (pl. homokos tengerpartja) révén mára Bulgária legnagyobb tengeri üdülőkomplexumává fejlődött. A tengerpart kb. 1 km szélességben szállodák, éttermek, bazárok és szórakozóhelyek kavalkádjával épült be, aminek köszönhetően a nyári csúcsidényben egyszerre több tízezer vendég töltheti itt a nyaralását. Az üdülőterület tömegközlekedésének – a második részben bemutatott helyi közlekedésén túl – a legfontosabb kapcsolatát a Burgaszba közlekedő autóbuszjáratok jelentik, melyek többségét a 2000-ben alapított, burgaszi székhelyű M-BUS üzemelteti. A 120 járművel rendelkező társaság főként Burgasz és a Napospart környékén aktív, emellett ők biztosítják a Burgasz-megyéhez tartozó Karnobati-járás buszközlekedését is. Burgasz és a Napospart között két útirányon át is közlekednek járatok: végig a tengerparton vezet a 10 sz. Napospart – Neszebar – Aheloj – Pomorie - Burgaszi reptér - Burgasz vonal, a parttól kicsit beljebb pedig a 22-es sz. Napospart – Neszebar – Aheloj – Kableskovo – Laka - Burgasz vonal. Igazi ütőérnek inkább utóbbi számít, melyen napközben 20, szezonon kívül pedig 40 percenként indulnak az autóbuszjáratok. Sűrűségük és valamivel rövidebb útvonaluk miatt én is őket választom. A járatok Napospartról a központi autóbusz-állomásról indulnak, Burgaszban pedig közvetlenül a vasútállomás mellett fekvő „Avtogara Jug” azaz a Déli autóbusz-állomásra érkeznek.
Első vonatozásra a Burgaszból 11:50-kor Szlivenbe induló 80142 sz., onnan vissza pedig a Szlivenből 14:00-kor induló 80143 sz. személyvonatokat néztem ki. Előbbihez a távolság alapján ránézésre a Napospartról Burgaszba 10:30-kor induló autóbuszjárat illett.
Sajnos a hirdetményeken a járatok jellemző menetidőit nem adják meg…
Az utastájékoztatás az üdülőterületen úgy-ahogy megfelelőnek mondható, mert a forgalmasabb megállóhelyekre a méretes menetrendi hirdetményeket a szolgáltatók kihelyezték.
A hozzám közel eső, buszállomástól számított második, „Continental” nevű megállóba kicsit korán érkezem, időtöltésként pedig az elhaladó buszokat fényképezem. Már javában a kiírt indulási idő után, kb. 6-7 perc késéssel, a napi egy pár Napospart – Szozopol járat után esik be…
Egy halványkék Setra, ablakában 22-es viszonylatszámmal és jó nagy viszonylattáblával. Az egyértelműség kedvéért latin betűkkel is kiírták, hogy Burgaszig a jegy 6 levába kerül.
Én korábban 5 leváról találtam információt a naposparti buszállomás honlapján, de az biztosan tavalyi volt… Ha belegondolunk, a jegy nem valami olcsó: 167 Ft-os levával számolva 39 km-re 1000 Ft a viteldíj, drágább, mint itthon a teljesárú menetjegy! A jegyet itt nem a járművezető adja, hanem a velünk utazó kalauz. A fizetéssel kapcsolatban a szállodai magyar „segítőnk” megnyugtatott minket, mondván: „Sose aggódjunk azon, hogy hol és kinek kell fizetni. Ez itt Bulgária. Aki a pénzt szedi, úgyis megtalál minket.” A megállóban felszállva nekem már nem jut ülőhely, pedig a második ajtónál két vendégülés is le lett hajtva, emiatt az utascsere is felettébb körülményessé válik. Már készülök az egyórás ácsorgásra, mire hátraszólnak elölről, hogy van egy üres hely, üljek le. Egy ránézésre tatár, vagy közép ázsiai kinézetű házaspár saját ölébe vette az egyik kisgyermeküket, ezzel meglepően gáláns módon szabadítva fel nekem az utolsó ülőhelyet. A később felszállók azonban már nem voltak ennyire szerencsések. Úgy tűnik, pont a csúcsforgalmat sikerült kifognom, most indulnak el kirándulni mindazok, akik hozzám hasonlóan nem akartak túl korán kelni. Az üdülőövezet végéig kb. 15-17 álló utas gyűlik össze járatunkon, a huszonéves kalauzlány pedig ezután kezdi magát végigverekedni a buszon. Váltópénzzel megfelelően rendelkezik, kézben hordozható jegykiadó gépből vékony hőpapírra adja ki a 6 levás menetjegyet.
Az üdülőövezeten túl Kableskovo és Laka településeken már csak kevés fel-és leszállónk akad. Burgaszon belül több megállóhelyen is megállunk, ahol szépen fokozatosan terítjük az utasokat. Egyetlen problémám, hogy az időm vészesen fogy, mert már csak kb. 20 perc van a vonatom indulásáig, de még a vasútállomás közelében sem járunk. Már egyre jobban kezd szorulni az a bizonyos zabszem a hátsómban, mikor végre 11:42-kor begördülünk az Avtogara Jugra. Sikerült 72 perces menetidőt futnunk a mindösszesen 38,4 km-es távon. Aztán menet közben rájöttem, hogy a megállóhelyen nem az onnani indulások időpontjai, hanem a naposparti buszállomásról érvényes indulási időpontok vannak feltüntetve... Érkezés után, idő hiányában futnom kell a vasúti menetjegypénztárig, ahol kérdezem az egyik pénztáros hölgyet, hogy mennyibe kerül Szlivenbe egy retúrjegy. (Mivel a Bolgár Vasút honlapján a jegyárak nem szerepelnek, csak a díjszabás.uw.hu oldalon találtam egy 2012-es díjtáblát, ami irányonként 12 levát írt 120 km-re. De hát ki tudja, hogy az mennyire aktuális…) Mondja a hölgy, hogy a 14:30-as gyorsvonatra 60 leva. Mint az ötös lottó reklámban: mennyi??? Ha széken ülök, biztos lefordulok róla, ráadásul a kártyás fizetés sem működik, annyi készpénzzel pedig nem is készültem. Mondom, hogy de nekem a 11:50-es személyvonatra kellene… Arra nem tud adni. (?!?!) Indulásig már csak 3 percem van, szaladok ki a peronra. A vonat az 1. vágányról indul, mellette lenn áll és beszélget a jegyvizsgáló. Megkérdezem, hogy tudok-e tőle jegyet venni. Mondja igen, ráadásul angolul meg is mondja, hogy Szlivenig 6 leva lesz. Hát kérem, ez már sokkal barátságosabb ajánlat :) – ekkor még persze nem tudom, hogy ez a hivatalos, vagy a „rugalmas” megoldását jelenti-e a helyzetnek – így fel is szállok a vonatra. Fényképezésre idő nincs, majd legközelebb. A személyvonatunkba a Skoda mozdony mögé két ex. német Halberstadti kocsit soroztak. Hátulról előrefelé végignézve több igen „érdekes” kinézetű utast is látok, így inkább az első kocsi legelső szakaszába ülök, ahol csak néhány vasutas foglal helyet. Szinte egyből indulunk is. 25-ös tempóval kiballagunk a pályaudvarról, majd a kocsitároló mellett 50-60-ra gyorsítunk. Nemsokára Vladimir Pavlov állomásra érkezünk, ami egy nagy lakótelep és az „Avtogara Zapad”, azaz a Nyugati autóbusz-állomás közelében kapott helyet. Itt még több, munkaruhás, szolgálatból hazatérő vasutas száll fel hozzánk, aminek következtében szinte vasutas szakasszá válunk, de hozzám senki sem ül be. Próbaképp fényképezek egyet-kettőt az ablakból, ami jól láthatóan a kutyát sem érdekli - pedig ha mást nem is, a vasutasokat szokta - így hát kezdetét veheti a korlátlan fotózás és végre a vonatozásra hangolódhatok. Mint kiderül, a mögöttem lévő ülésen másik jegyvizsgáló is utazik, akitől Szlivenig kérek egy jegyet. A kocsit végigellenőrzi, majd indigós tömbből kézi menetjegyet állít ki 6,1 leváért. Ez teljesáron a 120 km-re kb. 1000 Ft, ami km arányosan még a hazai diákjegynél is olcsóbb. Vladimir Pavlov után megszűnik a sebességkorlátozás, tökéletes állapotú, az Open Rail Map szerint 130-as a pálya, melyet 2007 és 2013 között uniós pénzekből újítottak fel. Igaz, a felújítás itt túlnyomórészt csak ténylegesen a pályára és a fontosabb utasforgalmi létesítményekre korlátozódott. A „minden állomásra aluljárót és a pusztába is 300 méteres peronokat” helyett csak Burgasz állomás épülete és itt-ott néhány kisállomás épülete, vagy csak peronjaik egy része újult meg. A felújítás természetesen nem véletlen, hiszen a Burgasz – Karnobat – Zimnica – Jambol - Sztara Zagora – Plovdiv (- Szófia) vasútvonal Burgasz városának és az ország legnagyobb Fekete-tengeri kikötőjének egyetlen vasúti kapcsolata.
Még a városon belül Burgasz-Tovarna megállóhelyre érkezünk, ami az átépítéssel új peronokat kapott. Itt három vágányú a pálya, amiből a bal szélső a rendezőbe tart, a 2. és a 3. között pedig nem szabványos szélességű középperont alakítottak ki, esőbeálló nincs. A vonatot 2 kisgyerekkel 4 tagú cigány család várja, kb. 7 hatalmas, telerakott fehér zsákkal. A vonat megállásakor apuka expressz sebességgel kezdi felpakolni a motyót a második kocsi hátsó előterébe, ezek szerint ők is ismerik a klasszikust, hogy „a vonat nem vár…” Egy kilométerre újabb megállóhely, Burgasz-Razpredelitelna, azaz „Burgasz-Rendező” következik.
Itt a menetirány szerinti jobb vágány felújított peronján rozsdás fém esőbeálló áll az utasok rendelkezésére, szellőzésére a nyári melegben sem lehet panasz, mert az alján az oldalburkolatból is hiányzik már egy-egy nagyobb darab. Utascserénk nincs.
Alig gyorsítunk, máris jön a következő, a Rendezővel megegyező kilométeradattal szereplő Lozovo-Szpirka, azaz „Lozovo-Megálló”, mely vélhetően inkább üzemi célokat szolgálhat.
A két vágány közötti kitérőkapcsolat és őrház mellett mindkét oldalra egy-egy, mindösszesen 1 kocsi hosszúságú új peron épült. Utascserénk itt sincs.
Dolno Ezerovo állomásra kitérőbe, a bal vágányra járunk be. Az állomásépületet és az előtte fekvő peront szépen felújították.
Innen helytelenben folytatjuk utunkat, melynek oka hamarosan ki is derül: a jobbon felsővezeték vizsgáló jármű poroszkál.
Hamarosan megérkezünk az orosz Lukoil csoporthoz tartozó burgaszi Neftohim kőolajfinomítóhoz, ami a Balkán legnagyobb ilyen létesítményének számít. Környékét kőolajszármazékok szaga tölti be. Egy útátjárónál megállunk, ahol az őrházból tárcsával menesztik vonatunkat, azonban a hivatalos személyvonati menetrendben nem szerepel ez a megállás. Biztos nagyon fontos „ojjektumról” van szó, amit feltétlenül titkolni kell, ha esetleg még nem tűnt volna fel mindenkinek egy majd’ 3 km átmérőjű ipartelep… Utascsere természetesen itt sem történik. A létesítmény egykor komolyabb utasforgalmat bonyolíthatott, mivel az átjáró előtt használaton kívüli megállóhelyi épület áll. Előtte még egy vontatóvágány is fut, ami és a jobb vágány közé peronszélt képező betonszegélyt, tetejére pedig faaljakból fellépőt ácsoltak. Kicsit hátrébb a kátrányos faaljak helyett már csak elszenesedett maradványok láthatóak. A finomító után jobboldalon a komplexumhoz tartozó, akár gurításra is alkalmas teherpályaudvar működik, melynek indító-fogadó vágánycsoportja a soron következő Druzsba állomás Szófia felőli végébe csatlakozik. Druzsba 10 vágányából 3 peronos, melynek teljes területén 60-as lassújel van érvényben, szélső vágányain tartály és dozátoros kocsik állnak. Kameno megállóhely két peronja felújítást kapott, egykori épülete azonban az átépítéskor már nem vitte át az ingerküszöböt, nyílászáróin túl már elég sok tégláját is elhordták.
Balgarovo állomás inkább a korábbi Kameno településhez fekszik közelebb, 5 vágánya közül 3 rendelkezik keskeny peronokkal. 1. vágányán felújított vágányhídmérleg működik.
Kamenni Karieri megállóhely a változatosság kedvéért inkább Balgarovo faluhoz esik közelebb, a felújítást nem kapott peronokon túl az utasforgalmi létesítményt a bal vágány mellett elhelyezett fémbódé képezi, amire a megállóhely nevét krétával sikerült felírni.
A megoldás nem kicsit parasztos, de itt legalább ki van írva név, mert ez eddig a táblás megállóhelyeken sehol sem volt. Biztos azt gondolhatják, hogy a helyiek úgyis tudják, hol kell leszállni, turisták pedig ilyen Isten háta mögötti helyekre önszántukból úgysem mennek... Egy jó 10 kilométeres állomásköz után a vonal első komolyabb településének, Ajtosz városának 5 vágányos állomására érkezünk. A jobb átmenő maga az első vágány, mivel az egykori rakodóvágány helyén az épület elé széles peront építettek. Kb. 10 fős utascserét bonyolítunk.
Az 5. vágányon Plasser&Theurer aláverő géplánc áll.
Ajtosz után a korábban távolinak látszó északi hegyekhez kerülünk közelebb és folyamatosan emelkedünk. Ennek eredményeként felhőbe kerülünk, amiből az eső is elered, lehetetlenné téve a menet közbeni fotózást.
Karageorgievo egykori állomása elbontásra került, a korábbi vágányok számára a még megmaradt keresztmezős felsővezeték rendszerből lehet következtetni, épülete még kibelezve áll. Érdekessége, hogy bal vágánya mellé a peront nem a túloldalról, hanem a két vágány közé, keskeny középperon formájában alakították ki.
Topolica megállóhely különösebb nyomot nem hagyott bennem, a 4 vágányos Csernograd állomása pedig a falutól igen távol fekszik. A soron következő Klikacs és Glumcse megállóhelyek kialakítása egyen dizájnt követ, aszfaltozott oldalperonjukon az utasokat türkizzöldre festett fémbodega esőbeálló szolgálja, utóbbi mellett az esőben szamár legel.
Amint az eső alábbhagy, jobboldalról dupla, villamosított sínpár érkezik, Várna felől a Szindel - Karnobat fővonal csatlakozik be. Az átépítésből kimaradt Karnobat állomásra átmenőben, a 3. vágányra érkezünk. Mellettünk, a széles peron oldalában egy csonka vágányon a Bulgarian Railway Company magánvasút (BZK), Angliából használtan beszerzett 4 tengelyes, igencsak kopottas festésű villanymozdonya pihen:
Az 1-4. vágányok között kialakított középperonokat aluljáró köti össze. Utascserénk mérsékelt marad, ami nem meglepő, hiszen az állomás a 18 ezer lakosú járásszékhely belvárosától távol, egy ipari övezetben fekszik.
Több hátsó vágányán teherkocsik várakoznak. Az állomás kijárata után jobbra teherpályaudvar fejlődik. A gurítódombot is magában foglaló létesítmény több vágánya is forgalomból kizárva, fűvel benőve. Bent egy tolatómozdony, valamint egy villanygépes tartályvonat is áll, ennek ellenére a komplexum inkább csak vegetálást mutat. Egykori megépítését a várnai átkötő vonal indokolhatta. Az eső újból elered, miközben íves pályaszakaszon, bőséges menetrendi tartalékunknak köszönhetően mérsékelt sebességgel haladunk, miközben a reggel 6 után induló Szófia – Karlovo - Burgasz gyorsvonat kb. 10 perces késéssel és 4 kocsival zúg el mellettünk. A falutól 3 km-re fekvő 4 vágányos Cerkovszki állomás 3. és 4. átmenő fővágánya közé kb. 2,5 méter széles peront építettek, az állomás végébe gabonatároló működő iparvágánya csatlakozik.
Atolovo megállóhely épülete és pottyantós wc-je a vágányoktól távolabb helyezkedik el, elképzelhető, hogy előttük régen még rakodóvágány húzódott.
Sztraldzsa állomásra érkezve a romos vízház körül nem túl bizalomgerjesztő, barna bőrű alakok bóklásznak. Az állomás épülete felújított, 4 átmenő vágányából széles peront a 2. és 3. között alakítottak ki, végébe gabonatároló használaton kívüli iparvágánya csatlakozik. A tájképet északról a Szliveni-hegység egyre magasodó vonulata kezdik uralni.
Zimnica falu állomása szintén kimaradt az átépítésből, teljes hosszán 70-es lassújelet tűztek ki. 8 vágányából 4 peronos, klasszikus széles peron a 2. és a 3. közé épült, a hátsó vágányok egyike pedig a forgalomból ki van zárva.
Az állomás végében kétvágányú fővonalunk kettéágazik, a felújított bal vágány délnyugat felé, Sztara Zargora - Plovdiv - Szófia felé folytatja útját. Mi északnyugati irányba az egyvágányú, villamosított Zimnica – Szliven – Karolvo – Szófia fővonalra kanyarodunk. Utóbbi az országot nyugat-keleti irányban átszelő 3 vasútvonalból a középső és talán a legkevésbé jelentős. Ez köszönhető annak, hogy igazi nagyvárosokat nem érint, majd 300 km-es hosszán csak a 90 ezres Szliven, a 36 ezres Kazanlak és a 30 ezres Karlovo érdemelnek említést, a Szófiához közeli Pirdop városka mellett, aminek a környékén jelentős bányászati és kohászati tevékenység zajlik. Zimnica és Szliven között már 1907-ben létrejött a vasúti összeköttetés, azonban a Balkán-hegység déli vonulatai között fekvő kelet-nyugati irányú hosszanti völgyeken átkelő vasútvonal a nehéz terepadottságok miatt csak részletekben, hosszas vajúdást követően 1952-re készült el teljes hosszában, magában foglalva az 5809 m hosszú Koznica alagutat is.
Erre már valamivel mérsékeltebb, kb. 100-as tempóval haladunk. Zselju Vojvoda állomás Zimnica felőli váltóállító tornyát felhagyták, az egykori 4. vágányát elbontották, helyét csak a korábbi keresztmezős felsővezeték rendszer őrzi.
Tanju Vojvoda megállóhely 2-3 kocsi hosszú peronja mögött az egykori megállóhelyi épülethez tartozó romos esőbeállót szögesdróttal kerítették le.
A hegyekhez közeledve hatalmas olajtartályok mellett haladunk el, ahonnan használaton kívüli iparvágány érkezik, utána pedig meg is érkezünk a 716 m magas Kuminja hegy lábához települt Szliven város (Szliven-megye székhelyének) balos ívben fekvő állomására. Elejében néhány romos épület körül koldusszegénynek kinéző cigányok bóklásznak, ami nem meglepő annak fényében, hogy az állomástól délre fekvő, lepukkant Nadezsda városrész nagy része igazi nyomornegyed. A második vágányra érkezünk, miközben az elsőn Burgasz felé néző két kocsis szerelvény várakozik. Az állomás 7 vágányos, de peront csak a méretes szocreál épület előtti 1. és 2. vágány kapott, ami a személyforgalom volumenét is jól jellemzi. A várost érintő napi 3 pár (hétvégén 4 pár) szófiai gyorsvonaton felül a burgaszi fővonal, azaz Zimnica felé napi 6 pár személyvonat indul (ebből 3 egészen Burgaszig), míg az ország belseje, Kazanlak és Karlovo felé csak napi 3 pár személyvonat közlekedik. A szélső vágányokon magas oldalfalú nyitott teherkocsik ácsorognak, egy már ránézésre is a belét húzó tolatómozdony társaságában.
A vakforgattyús, csatlórudas hajtású 4 tengelyes 52-es sorozatú mozdonyokat a 60-as években gyártották az NDK-beli Henningsdorfban, aktív pályafutásukból valószínűleg már nekik sincs túl sok hátra.
Vonatunkról – melyet idáig a Gorna Orjahovica telepállomású 44.127-es vontatott- meglepően sokan, 35-40-en szállnak le…
…néhányukat az állomásépület előtt népes roma kompánia várja. A Burgaszban felszállt „7 zsákos” barátunk szép komótos tempóban pakolja le motyóját a vonatról - nem gondoltam volna, hogy a Bolgár Vasút poggyászszállítás címszóval költöztetést is vállal. A városban körbenézni sajnos nincs időm, mivel a 14:00-s személyvonat (az első vágányon álló szerelvény) 20 perc múlva indul vissza. A meglepően jó állapotú, felújított váróterembe megyek, ahol az egy szem működő pénztárban meglepetésemre minden gond nélkül kiadják Burgaszig a menetjegyet, változatlanul 6,1 leváért. (Összehasonlításként, a szliveni buszállomás honlapja szerint ugyanezen a viszonylaton autóbusszal, társaságtól és útvonaltól függően 8-12 leváért lehet utazni.) A váróteremben az induló és érkező vonatokat - azt a néhányat - külön-külön kijelző mutatja. Az állomási előtérben trolibusz forduló és buszmegálló kapott helyet, az út túloldalán pedig emeletes házak magasodnak. Trolibuszt sajnos nem, csak kék színű, lépcsős kialakítású 9,5 méteres SOR-t látok, azt sem fotózható helyzetben. A megyeszékhely autóbusz-állomását és a helyi közlekedését a Patnicseszki Prevoz EOOD nevű társaság üzemelteti, utóbbit 12 autóbusz és 4 trolibuszvonallal. A vasútállomást a 201-es viszonylatú trolibuszok érintik, napközben irányonként 15 perces követéssel. Nekem sajnos nem volt hozzájuk szerencsém, de a rendelkezésre álló adatok alapján a társaság összesen 20-21 db Skoda 15Tr-rel rendelkezik, melyek az előbb látott SOR-okhoz hasonlóan sötétkék festést viselnek.
Ezen a 2012-es felvételen a Skodák éppen Djuleva Reka Terminalon pihennek.
(Forrás: ymtram.mashke.org.)
Burgaszba visszainduló személyvonatunkhoz a vonóerőt a 110 km/h-s sebességre áttételezett 45-ös tehervonati villanymozdony sorozat 196-os példánya biztosítja, ami 1982-ben épült a Skoda plzeni gyárában. Mögé egy-egy jól telegraffitizett fülkés és Halberstadti másodosztályt soroztak.
A Halbi legelső szakaszába szállok, jobbra, lehúzható ablak mellé ülök. A szekciónkban 3 másik utas foglal helyet. A mellettem lévő páholyban vékonyabb, kopaszodó 40-es férfi, kicsivel fiatalabb szőke nővel utazik. A hölgy megszólít, mondom neki angolul, hogy nem beszélek bolgárul. Angolra váltva mondja, nagyon meleg van, sajnos nem minden ablak nyitható. Ez így is van, a 6-ból nyitható 3 ablak közül is csak kettőt lehet valójában lehúzni. Mondja, hogy ők inkább előremennek az első kocsiba, de ha bármi segítség kellene, csak szóljak nekik. Szlivenből pontosan indulunk. Zimnica állomáson a menetirány szerinti jobb vágányra kitérőzünk, a menetrendhez képest 2 perccel korábban érkezünk, de időnket kivárva pontosan indulunk tovább.
Sztraldzsa-ra érve újra szépen süt a nap.
Szakaszunkba itt 5 tagú cigány társaság száll fel: 18-20 év körüli srác két 16-18 év körüli lánnyal és két kicsi, 3 év körüli gyerekkel. Egyikőjük egy göndör hajú kislány, kezében tablet méretű billentyűzetet szorongat. Nagy kincs lehet ez számára, mert eleinte le sem teszi. Az ilyen társaságok néha problémásak lehetnek errefelé, mert a hátsó kocsiban dolgozó, már korosabb jegyvizsgálónkhoz az első kocsiból „biztos, ami biztos” alapon hátrajön a másik jegyvizsgáló is a jegyellenőrzés idejére. De probléma velük szerencsére nem adódik, számomra a legnagyobb „bűnük” pedig jelenleg az, hogy elfoglalják a baloldali egyetlen lehúzható, fotózásra is alkalmas ablakot. Az időt a csajok okostelefonozással és szefizéssel töltik, míg a kisgyerekek mindenfelé bóklásznak az utastérben. Közben hátulról két barna bőrű fiatal lány, majd őket követően kicsit kigyúrt tetovált szintén barna bőrű koma jön előre a mi végünkön található wc-hez, amiben meglepetésre víz van, de papír és szappan már nincs. Idővel kezdem - részben a fotózás korlátozottsága miatt is - kicsit kényelmetlenül érezni magam, ezért előre megyek a fülkés kocsiba, hátha ott több a szabad hely. Ahogy megyek előre a folyosón, az egyik fülkéből utánam szól az induláskor említett pár. Kérdezik, hogy minden rendben van-e, kell-e bármi segítség. Mondom minden OK, csak fotózni szeretnék. Invitálnak, hogy üljek be hozzájuk. A férfival bemutatkozunk egymásnak. Neki már igencsak melege lehet, mert inge nélkül ücsörög. Sajnos angolul csak pár szót tud, részben barátnője fordításával próbál kommunikálni. Kérdezik, mit csinálok Bulgáriában, hova megyek, ilyesmi… Válaszolok, nagy nehezen sikerül velük megértetnem, hogy a tengerparti buszhoz nem kell segítség, meg főleg taxi nem, tudom, hogy hol és mire kell felszállnom. Megtudom, hogy ők is Burgaszba mennek. A koma megkínál helyi pálinkával, a Rakiaval. A félliteres műanyag üveg már csak félig van, mikor átadja, valószínűleg a többi már bele, vagy beléjük csordogált, de nem lepődöm meg rajta, mert nem rossz az anyag. Próbálkozik bolgárul magyarázni dolgokat, amit csak igen korlátozottan értek. Utána a telefonján mutat „balgarski narodni muzika”-t, ami egy pillanatban hirtelen kemény rockba vált át, ez jól láthatóan őt is meglepi… Az élet nagy kérdéseiről szóló elmélkedés közben megosztja velem - mivel a szomszéd fülkében is viszonylag jól szituált cigányasszony utazik - hogy „gipsies are big problem in Bulgaria”. Mivel barátunkban már van egy-két löket, ezért eldönti, hogy rágyújt. Engem is megkínál, amit illedelmesen visszautasítok, egyrészről, mert nem dohányzom, másrészről mert Bulgáriában sem lehet a vonaton. (Annyira azért nem gondoltam, hogy nagy baj lehetne belőle, mert Szliven felé, mikor a szakaszban már csak ketten maradtunk, a jegyvizsgáló is rágyújtott...) A koma rágyújt, de alig szív néhány slukkot, pont arra jön a jegyvizsgáló… meglátja, jól lecseszi, mire nagy nehezen eloltja a cigijét. Természetesen még barátunk van megsértődve, félhangosan mondja a magáét egy darabig. Nem telik el pár perc, még egyszer rá akar gyújtani, de ekkor már a barátnője tanácsolja neki, hogy talán mégsem kellene. Lassan kezdem úgy érezni, hogy társalgásunk a továbbiakban már nem fog tudni túl sok eredményt felmutatni, ezért kimegyek fotózni a folyosóra, ahol 2 fülkével előrébb, egy lehúzható ablak mellé helyezkedem. Eddigre már Ajtosz állomásnál járunk, ahol éppen 10 fős utascserét bonyolítunk. Sajnos a beszélgetés miatt elmulasztottam megörökíteni a Karnobat állomáson éppen bent álló Burgasz – Jambol - Sztara Zagora, valamint a részben tőlünk is csatlakozó Karnobat – Szindel - Várna viszonylatú személyvonatokat. A változatosság kedvéért mindkettő két kocsis szerelvény volt, Skodával az élén. Már éppen kezdek újra a vasútra hangolódni, mikor a fülkéből a szőke nő segítségért kiabálva kirohan a folyosóra. Először azt hittem, talán a koma rosszul lett, de mivel bentről mozgás látszott, leesett a szitu: a távozásom utáni néhány percben elég komoly véleménykülönbség alakult ki köztük, amit barátunk egy tanító jellegű pofonnal próbált meg oldani, természetesen a barátnő erős nemtetszését váltva ki. A kocsi végéből odamegy két menet közben felszállt vasutas és elölről a jegyvizsgáló is, megpróbálják lenyugtatni a kedélyeket. Komoly összeveszés lehetett, mert pár perc elteltével a koma, táskájával a hátán ingével a kezében, elindul előre, hogy ő leszáll. Előttem elhaladva kicsit lehangoltan mondja nekem az előbbi incidensre célozva, hogy „big problem”. Szeretném a függetlenség látszatát fenntartani, ezért ezt egy „sorry”-val nyugtázom. De mivel kiderül, hogy még közel sem vagyunk Burgaszban, szépen visszaballag a helyére. Mivel az ellentétek ilyen rövid idő alatt azért még sem simultak el teljesen, a fülkébe belépve újból meglegyinti a barátnőt, amire az természetesen újabb sikoltozással reagál. A fülkéhez újból összesereglik a nép. A jegyvizsgáló már nem bízza a véletlenre a dolgot és biztos-ami biztos alapon „szétülteti” őket, tisztára, mint az óvodában. Az embert cuccostul átküldi a legelső, szolgálati fülkébe. Szín józannak semmiképp sem nevezhető barátunk természetesen még most is mondja a magáét, valószínűleg pont azt, hogy az asszony a hibás…
A közjáték közben a TESCO gazdaságosan kivitelezett Kameno megállóhelyet örökítem meg. A régi, hosszú betonlapokból álló peront nem bontották el, hanem csak a tetejére fektettek kb. 4 kocsi hosszúságban új járólapokat.
Méretesebb vonatnál az utascsere minőségét némileg rontja, hogy a megálló gyalogátkelője a süllyesztéssel és a labirint korláttal együtt pont a peron közepénél van, de a jellemzően két kocsis személyvonatokkal már meg lehet állni úgy, hogy abba egyik kocsi se lógjon bele. A megállóhely után balról két villamosított sínpár érkezik, Druzsba állomás és a finomító rendezőjének két kihúzóvágánya, melyek közül csak a belső van használatban, a külsőn már kisebb bokrok nőnek.
A szigorúan titkos, általam „Finomító” névre keresztelt megállóhelytől Burgasz felé úgy másfél km-re, még mindig a komplexum területén, másik elhagyott megállóhely következik. Ennek legalább volt normális peronja, de itt már egyáltalán nem állnak meg a vonatok.
A kamenoihoz hasonló, „jóárasított” tányéros tévét peronokat kapott „Burgasz-Rendező”, valamint Burasz-Tovarna megállóhely is, előbbi valamivel rövidebb, utóbbi pedig hosszabb kivitelben. Vladimir Pavlov állomás után a kocsi karbantartótelep oldalában kitört ablakú egykori postakocsik társaságában a Szovjetúnióban, Rigában gyártott, 32-es sorozatú 4 részes forgalomból kivont villamos motorvonat várja az elmúlást. Miután kisebb utascserékkel Burgaszig csak folyamatosan többen lettünk, a főpályaudvarra pontosan, 15:55-kor, kb. 50-55 utassal érkezünk. A „nagyobb” utasszám ez esetben nem is meglepő, mivel előttünk Karnobat és Burgasz között majdnem 5 órás személyvonati lyuk tátong.
Érkezés után most már alkalmam nyílik nyugodtabb körülmények között szemügyre venni az állomást. Burgasz főpályaudvara fejállomás, összesen 7 vonatfogadó vágánnyal és 3 szélesebb középperonnal, melyek közül a 2. és 3. között fekvő perontetőt is kapott, így a gyorsvonatok is általában innen indulnak. A vágányok száma a tényleges forgalomhoz képest azonban messze túlméretezett, így már az 5.-et is csak vagonok tárolására használják:
Éppen ezen tölti pihenőjét az éjszakai Szófia - Burgasz vonatpár 3 db török gyártású hálókocsija, melyek kálváriájáról az Indóház írt részletesebben. A nemrég beszerzett, 160 km/h-ra alkalmas WLABmz sorozatú kocsikban 30 fekvőhely található.
A vonatpár a két város közötti távolságot irányonként 5:40-6:00 óra alatt teszi meg, a végpontokra talán kicsit korán, 5:40 körül érkezik.
Rajtuk kívül a 3. vágányon áll még egy 6 kocsis szerelvény, a 16:30-kor induló Burgasz - Sztara Zagora – Plovdiv - Szófia gyorsvonat, élén a 46.221-es. A romániaiakhoz hasonló, 6 tengelyes, 5100KW-os nehéz tehervonati 46-os villanymozdony sorozatot a BDZS részére az Electroputere Craiova gyártotta 1986-87-ben. A mozdonyok egy részét a horvátországi Koncar újította fel, ők alkotják ma a 46.2-es alsorozatot:
A vonatba 4 db, részben termes, 200 km/h-ra alkalmas, Bimz sorozatú szófiai telepállomású 60 ülőhelyes másodosztályú kocsit soroztak. Az Ame sorozatú, 140 km/h-ra alkalmas 1. osztályú kocsit a plovdivi telepállomás szolgáltatja, amelynek 11 fülkéjében a feliratok szerint összesen 88 db (!!) ülőhelyet alakítottak ki. Az étkező kocsi még a DB IC színtervét viselő, használtan beszerzett ARkimbz sorozatú kocsi Szófiából. Honosítását nem vitték túlzásba, a hatósági jelzéseken túl csak a piros csíkot megszakító BDZS és bistro feliratokat festették át rajta:
Ezután átballagok a közvetlenül a pályaudvar mellett fekvő Avtogara Jugra.
A kissé futurisztikus kinézetű, de nagynak semmiképp sem nevezhető épületét nemrég felújították, belseje légkondicionált.
Tőle délre a kikötő felé, fésűs elrendezésben 6 db kocsiállást alakítottak ki perontetővel, de érdekes módon a peronokat csak az úttesttel egyszintűre építették. Mögöttük buszok tárolására szolgáló nagy üres placc található. Az 1-es kocsiálláson egy gázos Solaris Urbino 12-es áll, a város helyi közlekedését biztosító Burgaszbusz színeiben, a 15-ös vonalra számozva. Az 5-ösön a Bugasztól 20 km-re délkeletre fekvő, Szozopol városába induló járat áll a Szozopolbusz társaság színeiben:
Körbenézve az állomáson, a Di Es Bus (a társaságról a későbbiekben még olvasni fogtok!) és a Konkord 7 busztársaságok autóbuszait lehet elsősorban látni. A 2-es kocsiállás peronjának a végénél az eddigi szép buszokhoz képest nem túl bizalomgerjesztő kinézetű Mercedes Sprinter pihen, Burgasz - Várna felirattal:
Csak bízni tudok benne, hogy néhány nappal később Várnából nem ezzel kell hazautaznom...
Lassan begördül a 22-es viszonylatú, szintén korábbi német/osztrák színtervet viselő Setránk, amivel elindulok a Napospatra. Férfi kalauzunktól ez alkalommal tömbből tépett menetjegyet kapok. Burgasz belterületén a folyamatos felszállókkal ülőhelyszinten telt ház alakul ki. Még a városon belül egyszer keresztezzük a Burgasz - Pomorie vasútvonal vágányait, mely az átjáró biztosításának teljes hiánya és a fűvel benőtt vágányok alapján már nincs napi használatban. Pedig a 2004 körüli Google Earth műholdképen még itt-ott látszik rajta teherfogalom nyoma. A vonal legvégső, Pomorien belüli városi szakaszát már elbontották.
Folytatjuk!