Következő, kétrészesre tervezett cikkünk a Tisza Volán Zrt. által alapított autóbuszos személyszállító cég, a Partiscum Busz Kft. közel 12 éves tevékenységét kívánja feldolgozni. Végighaladunk évekre bontva a cég tevékenységi körén, érintve a közforgalmú és a különcélú menetrend szerinti munkásságukat is. Közben a tizenkét év alatt a cégnél megfordult autóbuszokról sem feledkezünk meg, hiszen mégiscsak erre vagyunk kíváncsiak leginkább. És természetesen a végén kicsit számolgatunk is majd… :) Írásunkat, mint említettem, két részre bontjuk: az első részben a cég megalapításának közvetlen és közvetett előzményeit vesszük át, majd betekintünk a cég Tisza Volános időszakába, azaz egészen 2014. december 31-ig fogunk ma eljutni.
A történet azonban nem lenne teljes, ha nem azzal kezdenénk, hogy mégis mi célt szolgálhatott egyik-másik állami autóbuszos szolgáltató tulajdonában lévő, látszólag konkurens tevékenységet ellátó cég? Mert bizony a történet alapjaiban véve nem egy fős…
Cikkemet ezúttal is elsődlegesen a saját feljegyzéseim, fényképeim és tapasztalataim alapján írtam. Az építő jellegű korrigálásokat, kiegészítését ezúton is köszönettel veszem!
Változások korszakában
Hazánk 2004. május 1-én, 9 másik országgal egyetemben csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatlakozást megelőzően már beindult jogharmonizációs folyamatok egyik sarokkövét jelentette, hogy a közforgalmú személyszállítás – általánosságban vett – állami monopóliumát az Uniós jogszabályi környezet nem fogadta el. A kevés, koncesszióban üzemeltetett vonal/vonalcsoport (pl.: Nyíregyháza – Budapest; Hódmezővásárhely – Szeged gyorsjárat; Budapest-Déli pu. – Zalaegerszeg vá.) kivételével a 2000-es évek elején a hazai, közúti helyközi- és távolsági közforgalmú személyszállítás kizárólagos állami monopóliumnak minősült, de nem volt ez másképp a vasúton sem. Ezen a monoliton az első rést az Uniós csatlakozás ütötte, mely kívánatos elemnek tartotta a magánszféra valamilyen formában történő bevonását a közlekedési szektorba. A magántőke bevonása az út- és vasútépítések világába már jóval korábban megtörtént, most pedig következett a személyszállítás is. Középtávú célként az akkori szakminisztérium a vasúti- és közúti személyszállítási társaságok átszervezését tekintette elsődlegesnek feladatnak, előkészítve a terepet a cégek és azok ingatlanjainak privatizációjához, mely a személyszállítás piacának megnyitásának időpontjához igazodott volna. Ekkoriban – emlékeim szerint 2006-ban - merült fel először hivatalosan is a Volán-társaságok regionális cégekké (6+1) átalakításának terve is. A személyszállítási szolgáltatásokra vonatkozó törvény módosításával létrejött a lehetősége, hogy minden állami szolgáltató (ekkoriban még a 24 Volán-társaság világában éltünk) jogosulttá váljon a hasznos teljesítményének legalább 5, legfeljebb 30 százalékát magántulajdonú személyszállító vállalkozás számára szerződés ellenében átadni, ha az egyébként megfelel a közbeszerzési eljárásban meghirdetett feltételeknek, valamint érvényes pályázatot ad be. Az így megnyílt lehetőséget sok Volán-társaság kihasználta - ezek felsorolására most nem térek ki – a konstrukció működtetése kétféle módon valósult meg. Leggyakoribb volt, hogy a kiválasztott szolgáltató – tulajdonilag és jogilag legalábbis – független volt a fővállalkozótól: az évek alatt a felszínre került személyi kapcsolatok, összefonódások utólag természetesen mindig árnyaltabbá tették ezt a képet, de az induláskor „ránézésre” független, a versenyszférából érkezett társaságok kerültek szerződéses viszonyba az állami szolgáltatókkal. Kisebb számban fordult elő azonban az, amiről végső soron jelen cikk is szól majd, miszerint a fővállalkozó által kiválasztott alvállalkozó cég tulajdonképpen – részben, vagy teljesen - a saját tulajdonában áll. Ilyen esetnek volt tekinthető az egykori Mátra Volánhoz köthető Kékesbusz Kft. és a Color Tours Kft., a Jászkun Volán résztulajdonában álló Panoráma Tourist Kft. és persze főszereplőnk, a Partiscum Busz Kft. is.
Egy arc a tömegből: a Mátra Volán érdekeltségi köréhez tartozó Kékesbusz Kft. újonnan forgalomba állított MB Intouro autóbusza
A hazai Volán-társaságoknak – mint gazdálkodó szervezeteknek – természetesen jogában állt gazdasági társaságokat alapítani. Ezt sok esetben meg is tették, de jellemzően alkatrész- vagy üzemanyag-kereskedelemmel, járműjavítással, esetleg utazásszervezői tevékenységgel foglalkozó cégek képében. Hogy miért érte mégis egyes cégek számára egy saját, személyszállítással foglalkozó cég alapítása? A válasz egyszerű: az üzemszervezési tevékenységek (menetrend, forda), a javítási tevékenység „hardveroldala”, a járműtárolás biztosítása minden esetben a fővállalkozó feladata maradt, az „alvállalkozó” feladata tulajdonképpen a járművek üzemeltetése, a járművezetők foglalkoztatása és a fedélzeti jegyértékesítésből származó bevétellel történő elszámolás végrehajtása volt. Ezekből kifolyólag jóval kevesebb infrastrukturális és humán jellegű költség jelentkezik működésük során. Ennek megfelelően a felmerülő működési költségeik alacsonyabbak voltak a tulajdonos céghez viszonyítva, az így nyert megtakarításokból pedig jutott osztalékra és járművek beszerzésére is. Másik fontos tulajdonságuk, hogy amennyiben az állami szolgáltatónak akár minimális hányadú tulajdoni részesedése van az adott cégben (ez ugye a nem 100%-ban saját tulajdonú cégeknél fordul elő), úgy ezek a cégek már ekkor is mentesülnek a Közbeszerzési törvény alkalmazása alól, tehát pályáztatás nélkül lehet megbízni őket újabb és újabb tevékenységekkel. A tulajdonában álló gazdasági társaság pedig maga döntheti el, hogy kíván-e közbeszerzési eljárást kiírni, vagy sem. Ezeknek az előnyöknek még fontos szerepe lesz a későbbiekben…
Alvállalkozók a Tisza Volánnál
Csongrád megyében a Partiscum Busz tevékenységét megelőzően két magánszolgáltató tevékenykedett: az egyik, a fenti bekezdésben felemlített koncessziós üzemeltetési formában tevékenykedő Hód-Mező Közlekedési Koncessziós Kft. volt. A cég 1991. május 1. és 1996. november 30. között tisztán „saját üzleti kockázatra”, 1996. december 1-től 2006. 05. 31-ig koncessziós szerződés keretein belül üzemeltette az 5009 Szeged, vasútállomás – Hódmezővásárhely, vasútállomás autóbuszvonalat. A különálló vonalcsoportot egy eredménytelen pályázati eljárást követően a Tisza Volán üzemeltette tovább – így most ez jelenlegi témánk szempontjából csak mellékszálként jelentkezik. A másik szolgáltató a makói székhelyű ML-Busz Kft., mely 2006. április 1. és 2012. december 8. között, ténylegesen alvállalkozóként üzemeltetett menetrend szerinti helyközi járatokat Makó térségében. A cég az 5183 Makó - Igás és az 5184 Makó – Királyhegyes – Makó (Rákos) autóbuszvonalakat teljes mértékben, valamint az 5020 Makó – Makó (Rákos) – Bogárzó – Tótkomlós autóbuszvonal Makó – Bogárzó szakasza között közlekedő járatainak üzemeltetését nyerte el. Ezen vonalak közös vonása, hogy alacsony forgalmúak és midibusszal is jól kiszolgálhatók. Ezt kihasználva az ML-Busz Bt. a szolgáltatás megkezdését megelőzően, majd azt követően is a fővállalkozótól vásárolt Ikarus E14 típusú autóbuszokat, de később más járművekkel is megjelent járatain:
Az ML-Busz Kft. járművei
További érdekesség, hogy a makói Önkormányzat által 2005 és 2007 között, kísérleti jelleggel meghirdetett, ingyenesen igénybevehető 7-es jelzésű autóbuszvonalon is „hallgatólagosan” megjelent a cég, miután a fővállalkozónál végrehajtott fordamódosítások okán gazdaságosabbá vált az alvállalkozó autóbuszát beforgatni a járatra. A vállalkozás járművei érdemi javulást nem minden esetben okoztak az általuk kiszolgált járatok utazóközönségének. Vélhetően ezért, illetve a kiszolgált terület jellegéből fakadó alacsony bevételek miatt egyik félnek sem érte meg igazán a folytatás. Az alvállalkozásba kiadott fordák 2012. december 9-től a Tisza Volán üzemeltetésébe kerültek vissza. Ezen felül más alvállalkozói teljesítmény bevonására a 2006-2007 közötti időszakban nem került sor.
A Partiscum Busz Kft. létrejötte
A Partiscum Busz Kft. születésének pontos időpontját jellemzően 2006-2007 tájára szokás tenni, de a valóság ennél jóval érdekesebb: a társaság weboldalán – még - elérhető Cégkivonat alapján 2001. június 17-én kelt a cég első létesítő okirata, mely 2001. szeptember 14-től lépett hatályba. Utána következett még néhány változtatás az alapító okiratban, de tulajdonképpen a cég ekkoriban a külső szemlélődő számára nem mutatott érdemi tevékenységet. A cég felélesztése 2006/2007 környékén kezdődött: az utolsó módosítás 2003-ban történt az alapító okiratban, majd ezt követően 2006 májusában egy, majd 2007 augusztusában és szeptemberében további 2 alkalommal történt változtatás. Majd a 2007-es év végén, decemberben megjelent az első, már Partiscum Busz Kft. cégjelzéssel ellátott autóbusz, a BYD-587:
Amivel a történet elindult
A jármű természetesen nem a semmiből jött: első tulajdonosa – nem meglepő módon – az anyacég, a Tisza Volán Zrt. volt. 2008. január 1-től a gyakorlatban is elindult a cég tevékenysége: ekkori feladata a Tisza Volán különjárati tevékenységének szervezése, koordinálása és lebonyolítása volt.
E sorok írójának személyes emléke: 2008. tavaszán, középiskolai osztálykiránduláson vettem részt, melyre az autóbusz igénylésével kapcsolatosan már a Partiscum Busz Kft.-től érkezett az árajánlat, sőt, az elsődleges tervek szerint a fentebb említett Union 120-as autóbusszal érkezhettünk volna Egerbe. Ez végül műszaki okok miatt nem így történt szerencsére, de a helyettesítő autóbuszról – mely ekkor még a Tisza Volán állományban volt - még a későbbiekben lesz szó.
Ehhez a feladathoz biztosította az alapító a szükséges eszközállományt. Egy autóbusz viszont nem volt elég: 2008-ban további autóbuszok érkeztek az alapító cégtől. A pontos átadási/állománybavételi időpontok hiánya miatt feltűnési sorrendben, annak időpontja szerint fogom felsorolni a járműveket:
- 2008. június: GHB-514
- 2008. július: DSF-523, FDU-305, FKA-573
- 2008. augusztus: FJY-870, GWB-260, HHR-846
- 2008. szeptember: EOT-681
A 2008-as év „beszerzései”
Az autóbuszokból látható, hogy itt bizony már többféle járműkategória is képviseltette magát. Ez nem véletlen: a kisbuszok (GHB-514, FKA-573, GWB-260) érkezésével egyidejűleg az akkor a Tisza Volán szegedi helyközi üzemegysége által kiszolgált szerződéses járatok (Szegedi Vízmű Zrt.; MOL Nyrt. Algyő Gázüzem; Prímagáz Hungária Zrt. Algyő Palacktöltő üzem) üzemeltetése is a Partiscum Buszhoz került át. A MOL szerződéses járaton a kezdetekben a korábban is ott közlekedő GHB-514 maradt a beosztott autóbusz (később a DSF-523 váltotta), a Prímagáz szerződéses járat esetében viszont egy típuscsere is történt:
Ebben az évben egyetlen autóbusz selejtezése történt meg: a legelső jármű, az ekkoriban már a tizenhetedik életévét taposó BYD-587 került leállításra. A busz a Bakay Nándor utcai telepen, a közismert „ketrecben” állt még évekig, donorként szolgálva a DSF-523, illetve az anyagcég állományában maradt IHF-901 részére.
Az autóbuszpark bővülésével egyidejűleg bennem – és több közlekedésbarátban – kérdések tömkelege kezdett felmerülni a járművek használatának konstrukcióját érintően. A cég első autóbuszai többségében apportként (a cégalapításhoz az alapító(k) által biztosított pénzügyi, vagy tárgyi eszköz képében tett hozzájárulás) érkezhettek, a későbbiekben viszont a bérlési konstrukció is felbukkant, tovább bonyolítva a két cég közötti járműmozgások figyelemmel kísérését. A témával a későbbiekben – az autóbuszok selejtezésével, értékesítésével foglalkozó részeknél - még találkozni fogunk.
A 2008-as évben tehát a cég megkezdte tényleges működését, elsősorban a különjárati, illetve szerződéses járati szegmensekben fejtve ki tevékenységét. Nem kellett sokat várni azonban a folytatásra, mikor is a cég tevékenységi területe tovább bővült!
2009, a bővítés kezdete
Ahogy a bevezetésben említettem, az állami szolgáltató tulajdonában álló gazdasági társaság mindenféle pályázati eljárás meghirdetése nélkül megbízható volt bármilyen, a tulajdonos részére végzett tevékenységgel. Ennek a lehetőségnek a kihasználása 2009. január 1-től kezdődött meg: ekkor bővült ki a Partiscum Busz tevékenységi köre a közforgalmú menetrend szerinti személyszállítással. Az első lépés során az anyacég több helyközi autóbuszfordát adott át a cég számára üzemeltetésre. A fordák szinte kivétel nélkül az 50 kilométer alatti – tachográfmentességet élvező – járatot végzők közül kerültek ki. Többségük Szeged környéki „elővárosi” településen lakó forda volt, de akadt köztük Volán-telepi is.Noha teljesen „homogén”, csak Partiscum Busz Kft. által kiszolgált autóbuszvonalat nem lehet felemlegetni, az induláskor az alábbi autóbuszvonalak járatainak 80-90%-át a cég végezte, így most enyhe hunyorítások közepette tekintsük rájuk úgy, mint a cég fő szolgáltatási területére:
- 5024 Szeged – Kübekháza
- 5025 Szeged – Tiszasziget – Tiszasziget (Térvár)
- 5030 Szeged – Röszke – Röszke határátkelőhely
- 5031 Szeged – Röszke – Mórahalom
Ezen felül még a Mórahalmot érintő 5033, 5034, 5040-es autóbuszvonalakon is közlekedtek mérhető mennyiségben a cég járművei, de itt nagyobb létszámban a Tisza Volán autóbuszai fordultak elő.
A cég közforgalmú tevékenységének első letéteményesei pedig az alábbi autóbuszok voltak:
- CMX-841 (tartalék)
- DUD-271 (Mórahalom)
- DUD-592 (Mórahalom)
- DUE-850 (tartalék)
- EOG-358 (Szeged, majd Röszke)
- EOG-359 (Röszke)
- EVL-470 (Tiszasziget)
- EVL-476 (Röszke, majd később tartalék, illetve Tiszasziget)
- FGM-321 (Kübekháza)
- GVX-908 (Szeged)
- HHR-846 (Szeged - még 2008-ban vált az állomány részéve)
- HSX-916 (Kübekháza, a „szolgáltatóváltás” előtt itt futott a DUE-850)
Az első, közforgalmú feladatot ellátó járművek
DUE-850 kapcsán érdekességként meg kell említenem, hogy az autóbuszt a tulajdonos Tisza Volán 2008 őszén leállításra, majd selejtezésre tervezte, de a Partiscum Busznál a megnövekedő feladatok és a csuklós járművek pótlásának biztosításához további csuklós járművekre volt szükség. A 850-et meglepő módon a leállításkori kék-fehér fényezése után fehér (helyközi arculatos) fényezéssel és Tisza Volán cégjelzéssel adták át a Partiscum Busz számára. Hasonló megfontolásból állt hadrendbe a CMX-841 is, igaz ennél a járműnél nem történt meg a cégjelzés feltüntetése. A cég számára átadott fordák ekkoriban jellemzően a fent felsorolt vonalakon közlekedtek, Tisza Volán által kiszolgált vonalakra leginkább célszerűségi okokból forogtak át az autóbuszok. A Szeged telephelyen kezdő fordák pedig gyakorlatilag ezen vonalak munkanapi sűrítő fordái voltak. A későbbi szolgáltatási terület-bővülések esetében már nehezebben behatárolhatók a cég által a fenti többséggel kiszolgált autóbuszvonalak.
A két darab, Mórahalom telephelyű forda esetében érdekes tény, hogy a városban volt még további három forda is, melyet a Partiscum Busz megjelenését követően változatlanul a Tisza Volán üzemeltetett…
Az élet eközben a külön- és szerződéses járati világban sem állhat meg. Ennek megfelelően 2009. márciusában a cég megvásárolta első saját beszerzésű járműveit: ez pedig nem volt más, mint két darab Volkswagen LT35, nevezetesen FJB-715 és GOF-495.
Mindkét mikrobuszt használtan szerezte be a cég, a két jármű gyártási éve 1998 volt. A beszerzést követő időkben FJB-715-öt gyakran lehetett látni Szegeden mozogni (tárolóhelye egy időben Kiskundorozsma is volt), a GOF viszont az algyői MOL-kiszolgálásban vett részt, de nem a Szegedről induló, hanem a Maroslele/Deszk térségéből akkor beindított szerződéses járatokon lehetett találkozni vele és egy időben Maroslelén telephelyezett.
Szintén 2009-ben esett meg, hogy a különjárati tevékenységet végző három darab Neoplan N316K Transliner autóbuszból kettő példányt a cégtől – jelenlegi ismereteim szerint – bérelni kezdett az anyacég. Az autóbuszokkal (újra) a távolsági szegmensben kezdtek dolgozni:
- FDU-305 Szentesre, az üzemegység által kiszolgált Szeged – Parádfürdő viszonylatra került,
- EOT-681 pedig Szegeden töltött be távolsági- és különjárati tartalékjármű szerepet.
Visszakapta korábbi arculatát
EOT-681 visszabérlésével megvalósult a történet abszurdságát teljes mellszélességgel jelképező cégjelzés is:
A mai napig nem sikerült igazán felfognom…
A felirat később ugyan eltűnt a járműről, azonban a fenti történéseket átgondolva belátható volt, hogy a Neoplan autóbuszok is a 2008-ban, további apportként érkezett autóbuszok között szerepeltek, tehát a feltételezett tulajdonosuk ekkor már a Partiscum Busz volt. Ennek valószínűsége a későbbiekben, a járművek Partiscumos pályafutásának végén történtek figyelembevételével csak még inkább erősödött. De erről is majd a maga idejében!
A 2009-es évben mindössze egyetlen negatív előjelű állományi változás történt: a CMX-841 rendszámú Ikarus 280-as bérlése április hónapban befejeződött és a jármű visszakerült a Tisza Volánhoz.
2010
Az év az előzőekhez képest nyugodtabban telt: tavasszal érkezett egy újabb Volkswagen kisbusz, bizonyos LOK-315. Ez a 2001-es évjáratú jármű szintén a magánszférából érkezett a Partiscumhoz, korábbi rendszámai FJT-254 és LJD-033 voltak. A jármű Maroslelén kezdett, az ottani MOL Algyő – Maroslele szerződéses járaton, a GOF-495 helyén.
A kocsi gyakori felbukkanására példa, hogy a kép készülte óta nem találkoztam vele kettőnél több alkalommal…
A csuklós autóbusz állomány rendelkezésre állásra azért időről időre megbotolhatott, mivel az év utolsó hónapjában bérelni kezdték a CCN-157 forgalmi rendszámú Ikarus 280-ast. Tapasztalataim szerint az autóbusz 2011. februárjában már újból Tisza Volános felhasználásban volt, így körülbelül két hónapig dolgozhatott a Partiscumnak.
A DUE-850 ebben az évben elvesztette Tisza Volán matricát, melyet már az átcsoportosításakor sem ismert okokból kapott meg. Az év első hónapját teljesen fehéren töltötte, majd február közepén magára ölthette új üzemeltetőjének arculatát:
Arculatváltás a’ la 850
Az autóbusz „kalandjai” nem értek véget ezzel: tavasszal az anyacég járműgazdálkodásában átmeneti zavarok léptek fel, mely ismételten a csuklós állomány körül keletkezett. Ennek kiküszöbölésére a 850 májustól a tanévzárásig Tisza Volános fordákon dolgozott, mint műszaki tartalék:
Algyői csuklóst pótolva
Ennek kapcsán kijelenthető, hogy a cég autóbuszai nagyon kivételes esetekben kerültek alkalmazásra Tisza Volános fordákon (a bérelt Neoplanok kivételével), ezt a műveletet később már kifejezetten (utasításszerűen) kerülték is, de egy-egy esetben természetesen szemet hunytak a résztvevők az ilyen apróságok felett.
De ugyanebben az évben kezdődött meg a 2009. január 1-től a cég üzemeltetésébe került további autóbuszok arculatosítása is, mely magától értetődően a korábbi, Tisza Volános matricák eltávolítását és az ahhoz nagyon hasonló Partiscum Busz cégjelzés felmatricázását jelentette.
2011
Az év egy óvatos helycserével indult: január elsejével vált a cég szolgáltatási területének részévé a Szeged melletti Domaszéken található két, naponta közlekedő forda, rajta az FJU-309 és az FJV-143 rendszámú MAN SL223-asokkal. A két új jármű mellé tartalékjárműnek az ekkoriban Csengelén lakó EVL-469-et választották ki. A buszok fordája az eddigiekhez képest nem volt annyira zárt, így a buszok az 5041 Szeged – Domaszék – Szeged vonal körjáratain felül más, nem Partiscum Busz szolgáltatási területre is bejárhattak. Cserébe viszont a tiszaszigeti forda visszakerült a Volánhoz, EVL-470-nel együtt. A helycserés támadás azonban nem tartott sokáig, április hónapban már ismét a 2010. 12. 31. előtti állapotok voltak érvényben, ennek megfelelően valamennyi autóbusz visszaszállt eredeti munkáltatójához.
A „bűnjel” az első ajtó mellett látható
Az „állományból törölt” járművek lajstroma tehát a fentebb említett CCN-157-ből, valamint a két domaszéki autóbuszból és az EVL-469-ből állt összesen.
2012
A 2012-es esztendő szolgáltatási terület tekintetében nagy változásokat nem okozott. Ami megemlíthető, hogy ekkoriban kezdett oldódni az a zárt fordarendszer, amelyet az első években alkalmaztak. Az ilyen átforgatások a menetrend-változásokkal összefüggésben kikényszerített fordamódosításokkal okolható, melyek során a fentebb már említett célszerűségi okokból kifolyólag nyitották meg a zártnak tekinthető fordákat.
Járműügyileg egy „beszerzést” lehetett lekönyvelni:
Ez az érkező tulajdonképpen a létszámot nem módosította: történt ugyanis, hogy 2012-ben megkezdődött a Rába Contact autóbuszok felújítása a Tisza Volánnál. A Partiscum Busz Kft.-nél ebben az időben a 2009. január 1-től bérelt HSX-916 volt megtalálható. A jármű 2009. februárban állt le és kezdődött meg a felújítása. Helyette az EVL-476 dolgozott egészen július 31-ig, majd augusztus 1-től megjelent a kübekházi fordán a HSX-918, Partiscum Busz Kft. cégjelzéssel… A 916 elkészülését követően pedig Csólyospálosra – Tisza Volános fordára - került ki. Így a cserével tulajdonképpen az állomány darabszáma nem változott, továbbá a jármű üzemeltetési konstrukciója is egyértelművé válhatott.
Hazafelé tart az "új" Rába
A fenti csere kereteiben távozott HSX-916-on felül tényleges selejtezésre a DUE-850 került.
A 2012-es évhez hozzátartozik még, hogy az év végén, december 9-től életbelépő 2012/2013-as menetrendi évre kiadott Hivatalos Volán Autóbusz Menetrend 10-es (Csongrád megyei) kötete már megjegyzésként tartalmazta, hogy mely járatokat közlekedteti a Partiscum Busz Kft. A jelölés valamennyi járatra vonatkozott, azokra is, amelyeket csak szabad- és munkaszüneti napokon közlekedtetett a cég.
2013
A 2013-as év újabb bővülést hozott a cég számára: 2013. 06. 01-től a szintén Szeged elővárosában fekvő Zsombó és Szatymaz településeken található két-két forda került át a Partiscum Buszhoz. Az ott szolgáló autóbuszok jellemzően az ide áttelepíteni kívánt autóbuszok fordáira kerültek (Újszentiván, Zákányszék), helyükre pedig Ikarus 415-ösök érkeztek, tehát 4 év elteltével bővült ismételten a cég Ikarus 415 állománya. A „szerencsések” pedig: EVL-472 (Szatymaz), FGM-320, KNY-502 (Zsombó). A negyedik jármű, az EOG-355 viszont maradt szatymazi helyén, azt nem kellett máshonnan áthozni:
Megérkezett az Old Boys csapata
Statisztikai jelleggel érdemes megjegyezni, hogy – továbbra sem „zárt” kiszolgálással – az alábbi autóbuszvonalakon jelentek így meg nagyobb létszámban a cég járművei:
- 5059 Szeged – Szatymaz – Balástya, Zöldmező TSZ
- 5060 Szeged – Szatymaz – Zsombó
- 5061 Szeged – Szatymaz - Szeged
Ugyanebben az évben viszont le kellett állítani a röszkei EOG-358-at, annak leromlott műszaki állapota miatt. A történet érdekessége, hogy a Tisza Volán elsőként beszerzett Ikarus 415-ösei közül egy példányt (EOG-356) már 3 évvel korábban le kellett selejtezni annak szintén hasonló műszaki állapota miatt. Továbbá selejtezésre és értékesítésre került a nem túl magas rendelkezésre állási mutatókat produkáló GHB-514 is. A kis Ikarust a Kunság Volán Zrt. vásárolta meg és próbálta rendbe rakni, de az átütő siker ott is elmaradt…
A tulajdonosváltás viszont jót tett a megjelenésének!
A selejtezett EOG-358 pótlása céljából pedig megkezdődött a BOS-252 rendszámú Ikarus 260.32 bérlése. Az autóbuszra már csak a kisméretű PB-matrica került fel, valamint a Tisza Volán matricák és a Szeged üzemegységtábla is a járművön maradt:
Itt viszont éppen a DUD-592 helyett dolgozott, már amikor nem a tárolóhelyén állt
2014
És el is érkeztünk cikkünk első részének szempontjából figyelembe vett utolsó évünkhöz, 2014-hez. A Volán-korszak utolsó éve, országosan mindenhol lázasan készülnek a Közlekedési Központok 2015. január 1-től kezdődő tevékenységének előkészítése kapcsán. A Partiscum Busznál ebben az évben is történt változás: a Tisza Volántól még ez év augusztusától kezdik el bérelni a KAY-557 rendszámú Ikarus 260-ast. Az autóbusz a nyár utolsó hónapjában először műszaki tartalékként több fordán is feltűnt, majd ősszel Szatymazra került ki tartós használatra. A 2013 júniusa óta bérelt EOG-355 ugyanis – nem meglepő módon – hasonlóan rossz közérzetnek örvendett már, mint korábban leállított szériatársai (de a Tisza Volánnál maradt példányok is erősen a végüket kezdik már járni ekkor), így pótlásáról sürgősen gondoskodni kellett:
2014. március 1-én bezárta algyői gázpalacktöltő üzemét a Prímagáz Zrt. Ennek következtében a cég telephelyéről Szegedre közlekedő, 2008 óta a Partiscum Busz által üzemeltetett szerződéses járat is megszűnt.
Történt még ebben az évben egy különös mozzanat a cég körül: sokáig úgy tapasztaltam, hogy egyáltalán nem volt köztudott a dolog, de 2014. augusztus 1-től a cég megvetette lábát Szeged helyi járatán is. Mégpedig nem más járművekkel, mint a Tisza Volánnál – akkor már évek óta Szegeden – futó négy darab Volvo 7000-es autóbusszal (JAW-724/725/726/728). Az alvállalkozó bevonása a legnagyobb titokban történt, a járműveken egyáltalán nem került ez a tény feltüntetésre, csak a rajtuk dolgozó beosztott személyzet munkaszerződésén cserélték le a Munkáltató megnevezését, valamint az autóbuszok számára külön fordatartomány lett kijelölve. Tartalék alacsonypadlós jármű hiányában a buszok helyettesítését az anyavállalat kínálatából oldották meg.
Tehát ez itt már egy Partiscum Buszos kocsi…
Egy gyors fejszámolás, mielőtt összegeznénk a látottakat:
A Partiscum Busz Kft. 2007 – 2014 közötti járműállománya – a szürke színnel jelölt rendszámokhoz tartozó autóbuszok 2014. 12. 31. előtt selejtezésre kerültek:
A Partiscum Busz Kft. 2007 – 2014 közötti járműállomány-darabszámának évenkénti változása – a rövidebb jelölés okozta praktikum miatt az „Érkezett” az állományba vett, a „Távozott” pedig az állományból törölt autóbuszokat jelöli:
A Partiscum Busz Kft. 2007 – 2014 közötti járműállományának átlagéletkora évenkénti megoszlásban – az adott év záróállománya alatt az adott év utolsó napján a cég által foglalkoztatott autóbuszok darabszámát értem:
Az utolsó táblázatból tisztán látható, hogy a tulajdonos cégtől származó, illetve a piacról, kis mennyiségben beszerzett használt járművek jellemzően magas (10 év feletti) életkorral kerültek be a cég állományába. Ezek cseréjére a vizsgált időszakban nem került sor, fiatalabb autóbuszok is a szolgáltatási terület bővülésével érkezhettek csak (lásd. a 4 darab Volvo 7000-ast). Emiatt 6 év alatt szinte majdnem 6 évet nőtt az átlagéletkor, jóval lehagyva az anyavállalat járműparkjának átlagéletkorát. Érdekességképp hadd idézzem magamat egy korábbi bejegyzésünkből, miszerint ugyanebben az időpontban a tulajdonos Tisza Volán Zrt. 362 darabos helyközi- és távolsági járműparkjának átlagéletkora 13 év, a 20 évesnél idősebb járművek darabszáma pedig 39 darab volt. A Partiscum Busznál utóbbi értéket megvizsgálva az látható, hogy 8 autóbusz a záróévben töltötte be 20. életévét, további hat pedig a 2015-ös évben érte volna el ugyanezt.
Összességében a cég tényleges személyszállítással töltött első 6 éve alatt egy viszonylagosan számottevő, de a Tisza Volán teljes területére vetítve mégis apró üzem alakult ki. Ennek az üzemnek egyetlen területe Szeged és környéke – valamennyi, menetrend szerinti személyszállítást végző autóbusza ebben a térségben közlekedett. A fentiekből jól látható, hogy a Partiscum Busz Kft. autóbuszai – legyen az saját tulajdonú, vagy bérelt – ekkor már meglehetősen magas átlagéletkorral rendelkeztek. Ennek a problémának a megoldása nem váratott már sokáig magára, azonban ez már a második fejezet témája lesz. Épp úgy, mint annak bemutatása, hogy a cég hogyan nőtte ki magát szinte egyik napról a másikra egy régiós méretű céggé, majd vált belőle a Duna-Tisza közének talán legnagyobb magánszolgáltatójává…