Nos úgy néz ki, hogy eddig én vagyok a külföldi posztok felelőse, szóval folytassuk a sort egy kis Itáliával. A varsói utazásom után pár héttel ismét jött a hír, hogy van olcsón repülőjegy Milánóba, de még aznap döntsek! Sok időm tehát nem volt gondolkodni, így rámondtam az igent! Az indulás napjáig igen sok víz lefolyt a Dunán, még az árvíz is közbe játszott.
Szóval szépen lassan eljött az indulás hajnala, ugyanis a gép reggel 6-kor indult. No most Újpestről kijutni a Ferihe Liszt Ferenc Reptérre nappal sem egyszerű! Minden ment a maga módján, biztonsági ellenőrzés, az elmaradhatatlan csocsózás a SkyCourt-ben, valamint a sétálás a repülőig.
Kifutóra gurulás közben volt időnk elkattintani pár fotót
Leszállás után kiverekedtük magunkat a reptéren, majd megkerestük a transzfer cég pénztárát, hogy valahogy bejussunk a városba. Reptér előtt sorban álltak a transzferek, végül nekünk egy Irisbus Magelys jutott. Külső képet sajnos nem tudtam készíteni, hisz mind a reptéren, mind a városban az olasz mentalitásnak megfelelő nyüzsgés zajlott a busz körül... Akit érdekel az IDE kattintva megnézhet egy google képtalálatos fotót.
Belső képet azért csináltam. Igen futurisztikusra sikerült...
Egy jó 3/4 órás utazás után be is értünk Milánó központi pályaudvara mellé. Menet közben megtapasztaltuk az olasz vezetési mentalitást, ami kifért a buszból azt meg is tapasztaltuk az autópályán! Kicsit körülnéztünk a pályaudvaron, majd elindultunk a Dóm felé.
Éljen a csarnokfotó és az olasz kockamozdony! =D
Légfékes, fapados és menetrendszerűen közlekedik!
A Dóm szép meg jó, de nem untatnék vele senkit egy közlekedési blogon. Szóval következő lépésként elindultunk valami boltot keresni, immár igénybe vettük a helyi közösségi közlekedést is. Meg kell mondani, hogy a klímát maximumon üzemeltetik, ám a takarításukat itt se viszik túlzásba... Alább majd képpel illusztrálom!
Szinte csak IVECO-val és Irisbus-szal találkoztam
Milánóba is divatja van az egy oldalas villamosoknak.
No és akkor az említett klíma!
Valahogy nem tudott érdekelni minket egy idő után a klíma takarítottsági foka, hanem inkább örültünk, hogy nem sülünk meg kint! A három nap alatt rájöttünk, hogy ez a szieszta dolog nem hülyeség!
Közös villamos és troli megálló, illetve zárt pálya.
Telireklám megvalósulása olasz módra!
A pár nap alatt rájöttünk, hogy a nem használt villamos síneket Milánóban sem szokás felszedni! Illetve csak ott szedik fel ahol éppen javították az utat, szóval tisztára Thököly út fíling!
Csatorna menti elfeledett villamosvágányok.
A metróknál vettük észre azt, hogy ezek inkább csak ilyen kéregvasutak. Nem igazán találkoztunk azzal a tipikus mély építésű metróval. Az átszállási kapcsolatoknál is találkoztunk érdekes megoldással, ilyen volt Cadorna állomás, ahol körülbelül 10 méterre ment egymástól a két vonal egy szintben!
Az említett állomás. Hátul a lépcsőknél már a másik vonal halad!
Mivel a szombati napon rájöttünk, hogy ez a szieszta dolog nem hülyeség, így vasárnap ezt az időszakot a műszaki múzeumban töltöttük. A közlekedési kiállítótermekben találkoztunk magyar vonatkozású járművel is!
Nagy látószög hiányában, inkább az információs táblát osztom meg!
Egy modernebb Irisbus, szintén elfeledett villamos sínen...
...hiszen így végződik az utca! Ugye, hogy olyan, mint a Thököly?
Kamerával ellenőrzött buszsáv!
Egy metrós életkép. Sajnos a graffiti itt eléggé megszokott...
Irány vissza Centrale, hogy kipróbáljuk azt a nosztalgiaszámba sorolt villamost. Ám előtte készítettünk pár életképet az állomáson.
Az állomás mellett végre egy Citaro. Élmény volt látni ilyet is a sok IVECO után! =D
AVM rendszer a "nosztalgia"villamoson.
Kiruccanásunk harmadik napját Bergamoban töltöttük. Nem titkolt szándékom volt, hogy elcsípjek néhány még szolgálatot teljesítő 400-as Ikarust. Nos sajnos ez nem sikerült, viszont útitársaimmal arra jutottunk, hogy maga a város szebb, mint Milánó! Igaz Ikarus nem került az objektív elé, de szép számmal közlekednek Citaro-k és MAN-ok!
Fő, hogy fővárosunkban egyedi lett az új fényezés...
A helyi járatos gépek naracsban pompáznak. Ki tudja, lehet, hogy viszontlátjuk még Pesten eme Citaro-t! =D
Az óvárosi részbe viszont metán üzemű buszok közlekednek!
Viszont a sikló itt nem csillagászati összegbe kerül!
A városnézést követően irány vissza a vasútállomás, hogy visszatérjünk Milánóba, ahonnan pedig a repteret vettük célba! A vasúton itt se adnak a lábtérre, sőt... Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy Tatra T5C5 négyes ülésében ültem volna, a lábtér hasonló méretekkel rendelkezett.
A zártárcsa itt is tolja a vonatot. Sőt húzza is!
Nos az említett "hatalmas" lábtér!
Kiérve a reptérre, a biztonsági ellenőrzés előtti sort meglátva kicsit megdöbbentünk. Ellenben amekkora sor volt, olyan gyorsan is haladt, egy jó fél óra alatt át is jutottunk a kapun, majd konstatáltuk, hogy késik a gépünk! A wifi persze csak fél órán át ingyenes! Nyugat, 21. század...
Pesti landolás után átszálltunk a szokásos Cobus 3000-be, hogy bevigyen a terminálba. Illetve csak vitt volna, szóval átszállás egy másikra! Aztán ha ez a kis kaland nem lett volna elég a hazaútra még az éjszakai is sikerrel lerobbant...
Nos köszönöm, hogy végigolvastad! Nem sokára újabb poszttal jelentkezem. ;)