Folytatjuk ismeretterjesztésünket a DAKK Zrt. járműpolitikájának változatos világában. Ezúttal egy érdekes és összetett területre fogunk lépni: megnézzük, hogy a cégek egyesülése milyen változásokat jelentett a járműgazdálkodás terén; a hozott intézkedések milyen hatással voltak a járműállomány összetételére, elhelyezkedésére, illetve felhasználására?
A DAK(K)ták eddigi epizódjai itt olvashatók el:
Első lépések
A létrejött, három megyén és négy jogelőd társaságon alapuló cég közel 930 darab autóbusz fölött kellett, hogy diszponáljon, míg saját cége, a Partiscum Busz Kft. ekkor még csak 35 darab autóbuszt üzemeltetett, nagyobb részben az anyacégtől bérelve azokat. A járműparknak a hatékonyabb felhasználása érdekében hamarosan elkezdődtek a járműmozgatások. Ennek megvalósítása során nem csak arra lehetett gondolni, hogy melyik autóbuszt melyik üzemegység használja a továbbiakban... Sokszor a dolgozói létszámot érintő, vezénylési kérdéskörig lehetett viszgálódni ennek realizálása érdekében. Megkímélem a Kedves Olvasót a témánkhoz szorosan nem kapcsolódó intézkedések ismertetésével, így az alábbiakban csak a számunkra releváns dolgokkal fogunk foglalkozni.
I. Eszköz- és fordakihasználtság javítása
A kívánatosnál talán kevesebb lehetőséget biztosít az, ha a regionális járatokat (vonatkoztassunk el a Személyszállítási törvényben olvasott fogalmától és értsük ez alatt a DAKK szolgáltatási területét!) végző autóbuszoknak állásidő helyett újabb feladatot adunk, azonban mikroszinten érdemes volt vizsgálódni. A gyakorlatban az olyan kaliberű fordák esetében, amelyek egy Szeged - Baja, Szeged - Kalocsa, vagy Békéscsaba - Kecskemét jellegű járatot tartalmaztak, változást lehetett elérni. Amennyiben a vezetési és pihenőidők, valamint a napi munkavégzés ideje lehetővé tette, ott a fordát az "idegen" területen végzett járattal/járatokkal egészítették ki. Ebből kifolyólag tömeges fordamódosítás nem indult el, azonban érdekességek így is adódtak:
Rövid, Szeged környéki helyközi vonalon a bajai illetőségű HVP-135
II. Az operatív járműátcsoportosítások csúcsra járatása
Önmagában ez sem újdonság: a Volán-korszakban minden, legalább két üzemegységgel rendelkező cégnél előfordult, hogy ideiglenes jelleggel, kisegítésképpen helyeztek át autóbuszokat az üzemek között. A DAKK Zrt. jogelőd cégeinél is mindennapos jelenségnek számított: még a Bács Volán esetében is felismerhető volt, ha a bácsalmási kocsik közé bekeveredett 1-2 bajai műszaki tartalék. A régiós cégben ezek a folyamatok folytatódtak, de ettől kezdve nem számított ördögtől való dolognak az, hogy akár a működési terület két vége között csoportosítsanak át egy autóbuszt. Vonatpótlások, nagyobb különjárati teljesítmények megjelenése esetén bárhonnan érkezhet jármű, a napi szintű ideiglenes átcsoportosítások száma pedig már megszámlálhatatlan és követhetetlen. Különösen igaz ez a Partiscum Busz tartalékállományának felhasználására, ahol jellemzően már nem üzemegységszintű, hanem megyei szintű tartalék állományról lehet beszélni.
A világéletében szegedi HMP-851 itt éppen kecskeméti kiküldetésben dolgozott
III. A vezénylési elvek átalakítása
Ahogy minden más megyében, úgy errefelé is az volt a jellemző felállás, hogy a telephelyek többségén jellemzően egy üzemegységhez tartozó autóbuszvezetők és járművek voltak megtalálhatóak. Ez után következtek azok a telephelyek, ahol egy cég két (esetleg három) üzemegységének dolgozói- és járműállománya osztozott a fordákon. Néhány esetben - főképp a Tisza Volánnál - olyan telephely is akadt, ami a vizsgált cég szolgáltatási területén túl volt megtalálható, de a történelmi hagyományok, illetve az ezzel együtt formálódó menetrend miatt a cégnek saját területén kívül is voltak fordái és gépkocsivezetői. A régiós cég megalakulását követően egy felülvizsgálat keretében kijelölték azokat a telephelyeket, ahol a fent sorolt esetek bármelyike fennállt, majd a járművezetői létszámok figyelembevételével kijelölésre kerültek azok az üzemegységek, amelyek a továbbiakban a vizsgált településeken rendelkezésre álló fordákat vezényelni fogják. Ennek megfelelően a korábban nem odatartozó dolgozói- és járműállomány is a jövőbeli vezénylést végző üzemegységhez került át.
A mindennapi munkavégzés innentől fogva kétféleképpen zajlik: a többség esetében az autóbuszok "eredeti" fordáikon teljesítenek szolgálatot, a beosztott autóbuszvezetők időről-időre átvezénylésre kerülnek olyan fordára, ahol lehetőségük nyílik a vezénylést végző telephelyre történő eljutásra. Ezzel az intézkedéssel teljesen párhuzamosan működik együtt az az elv, miszerint a cég autóbuszai üzemegységtől függetlenül bármelyik telephelyen javíthatnak - annak nem kell egyeznie az autóbusz nyilvántartás szerinti üzemegységével.
A másik verzió az, ami érdekes szituációkat és járműkombinációkat okozhat: egyes üzemegységek a buszokat a fordák között forgatják a beosztott járművezetővel együtt, de utóbbi szereplőnek sem kell állandónak lennie. Így a korábban egy telephelyen található, de egymástól élesen elkülönülő és üzemelő járművek egymás fordáin át eljuthatnak más városokba, más telephelyeken javíthatnak, ezáltal akár teljesen más tartalékjárművekkel helyettesíthetők...
5020/227 kétféle hangszerelésben
Az első képen látható GUF-971 az egyesítést megelőző időben a Békés megyei Tótkomlóson telephelyezett egy másik, szintén makói illetőségű autóbusz társaságában. A településen ezen kívül két Körös Volános autóbusz lakott: egy békéscsabai és egy orosházi jármű. A négy busz két cég három üzemegységéhez tartozott, így a fentebb írtak bőségesen igazak rá. A változtatásokat követően mind a négy forda orosházi illetőségű lett, noha a buszok alapvetően saját fordájukat járva dolgoztak tovább. Eme összehasonlító képpár mögött két lehetséges megoldás húzódik: vagy valamelyik, egykori Körös Volános forda autóbuszát (ami éppen tartalék busszal volt kiadva) vezényelték a régi makói fordára, vagy az egykori makói forda autóbusza korábbi átvezénylés során Orosházán javított és onnan kapott cserekocsit. Szép dolgok ezek... :)
Járműátcsoportosítások, selejtezések
És meg is érkeztünk a fő témánkhoz, mely talán a korábbiakhoz képest a legtöbb érdekességet tartogatja számunkra. A terjedelmi korlátokhoz igazodva típusonként fogjuk összeszedni a témához köthető ismereteinket. Mivel voltam olyan jó fej, hogy 2014-től indítottam a korábbi epizódokban a viisszatekintést, így most sem fogok máshogyan tenni. A cégen belüli legnagyobb járműkeringőre 2016 tavaszán került sor, amikor is a rendszerbe juttatott autóbuszok bősége lehetővé tette az állomány alapos átszervezését. Természetesen az újabb és újabb járművek beállításával azóta sem állt le a folyamat, csak jóval kisebb mértékben zajlik, mint tavaly. Korábban már említettem, hogy az átlagéletkort tekintve az egykori Kunság Volán területén volt a legsürgetőbb a járműállomány cseréje. Ennek jegyében megfigyelhető volt egy tendencia, melyet a típusok felsorolásakor majd részletesebben is kifejtek, hogy milyen mozgatórugói voltak/lehettek az átcsoportosításoknak. Az érdekesebb eseteket fényképekkel fogom alátámasztani. Törekszem a teljeskörűségre, de minden bizonnyal lesznek dolgok, amikről esetlegesen nem tudtam, vagy szimplán csak elfeledkeztem. Ezt kérem, nézzétek el. :) Ja és igen: az átcsoportosítások ecsetelésekor csak a megyét váltó, vagy a vezénylési területek megváltozásában érintett buszokat fogom főképpen emlegetni...
1. Credo BN 12
A típus az egyesítést megelőzően Kecskemét helyi járati állományában fordult elő. 2016 tavaszán azonban a város flottáját érintő átrendeződések során lehetőség nyílt egy jármű felszabadítására, melyet az alacsonypadlós igények jobb kiszolgálása érdekében Gyulára csoportosítottak át.
Kecskeméten, még kijelzővel...
... és Gyulán, jellegzetesen Körös Volános táblával ellátva
2. Credo EC11
A típus a jogelőd cégek közül a legkisebb létszámban az egykori Tisza Volánnál volt megtalálható. Talán ez borítékolta is, hogy ezek a buszok nem fognak sokáig a helyükön maradni és ez így is történt. A Nagy Járműátcsoportosítás során a két csongrádi és egy szentesi példány áthelyezésre került: utóbbi egy rövid szegedi és kecskeméti kisegítést követően Kalocsán talált új otthonra, előbbiek pedig Szegedre érkezetek, ahol kisebb átalakítást követően mint oktatóbuszok kezdték meg szolgálataikat.
Korszakváltás
3. Credo EC12
A nagylétszámú típus viszonylag nyugalomban töltötte az átcsoportosítás időszakát, de a kezdeti leosztás így sem maradt érintetlenül: a korábban a Bács Volánhoz tartozó KLF-438 a már ismertetett telephelyváltások következtében Kiskunhalashoz került át, míg a Békés megyei állományból 3 darabot Kalocsára állomásítottak át, név szerint az FLR-292, FLX-731, LSA-622 triót.
Nem fordaoptimalizálás történt... :)
4. Csaba Metál Urbanus
Nem praktizál már tovább Makón a Békés megyeiek érdekes járgánya: a kis dodzsem 2015 év végén visszakerült tervezőjéhez. Talán ma is vannak még olyanok, akik számára nem volt ismert, hogy 2012 és 2015 között Makón ilyen jármű egyáltalán közlekedett, így most egy képpel is szeretném mindezt illusztrálni:
Helyén a továbbiakban egy Isuzu Citibus dolgozik
5. Heuliez GX117
A bajaiak Urbanushoz hasonló kaliberű járgánya sem fog már többet Szeremlére közlekedni... A 2015-ben egy időre Szentesre áthelyezett Ölié úr motorhiba miatt állt le még 2016 elején, sorsán a bajai helyi járat járműcseréje sem tudott segíteni. Egyedisége miatt amúgy sem volt hatékony az üzemeltetése, így a fájdalmas búcsú már csak idő kérdése volt.
6. Ikarus 250
Az utolsó Volán-évben, a jogelőd cégek közös járműbeszerzéseinek hatására a Körös Volán törölte állományából az utolsó Ikarus 250-esét, ezt az aktust követően csak Bács-Kiskun megyében maradt forgalomban lévő 250-es.
A 2015. január 1-i nyitó állományt vizsgálva már csak két darab 250-es érte meg a DAKK Zrt-t. Először a kiskunhalasi FKB-138 állt le 2016-ban, majd az idei év elején követte a bajai illetőségű DUD-009 is. Ezzel pedig a típus közforgamú szereplése véget ért a Dél-Alföldön.
7. Ikarus 256
2014-ben a Körös Volán elbúcsúzott az utolsó három db 256.50V-től; Kecskemétről az 1982-es évjáratú JZY-065 és a Bács Volántól 3 évvel korábban vásárolt EUF-181 búcsúzott.
A típus mindent alváltozatát figyelembe véve a 2015. év összesen 53 darabbal kezdődött meg. Elsődleges cél volt a hagyományos (256.50 és társai) típusok forgalomból kivonása, de a selejtezési hullám végére már a '90 után gyártott kocsik közül is leállt nem egy példány.
Eltűntek a legidősebb, szinte kizárólag a volt Kunság Volán területén futó példányok, köztük az abszolút korrekorder, az 1981-ben épült BOP-303, de az utolsó bajai "öreg", a JGD-670 is 2016-ban köszönt el. Békés megyében ekkorra már nem maradt 1990 előtt gyártott IK 256, Csongrád megyében pedig elköszönt a Szegeden oktatóbuszként dolgozó AZB-528/529 páros, valamint még az első évben állt le a BSE-570, mint utolsó, rendes közforgalmú példánya a megyének. A szintén bajai JHZ-070 bár jóval fiatalabb volt az északi társaknál, a 2016-os év számára is elhozta a leállást. Napjainkra nem maradt forgalomban egyetlen 256.50, vagy ehhez tartozó altípusú példány sem.
A ritkább 256.44/44E kivitelek következtek a sorban. A Csongrád megyében futó 4 példány közül az idősebbnek tekinthető CLY-142/143 páros leállításra, a Csongrádon és Szentesen futó BPG-685/686 páros pedig átcsoportosításra került: 685 Kiskunhalasra költözött - majd idén tavasszal leállt, 686 pedig üzemegységváltás miatt Orosháza állományát erősíti napjainkban is.
BPG-685 utolsó évét Kecelen töltötte
A Kunság Volán által 2008-2009 között vásárolt Alba Volán eredetű példányok kivétel nélkül leállításra kerültek, de ugyanígy járt a Jászkun Volántól származó LPA-487 is. Napjainkban a BPG-686-on felül a bajai EUF-182 képviseli még a típust.
A fiatal, 256.21/42 altípusok még többségében kitartanak, de sok már nekik sincs hátra. A 256.21H1 altípus Békés megyei példányai közül már nem üzemel a KOY-403, a Jászkun Volán eredetű 256.42-k közül az LPA-486 maradt meg egyedüliként, míg a Békés megyei 256.42-k közül BOS-794 nincs már forgalomban.
Bár elég borús jövőt festettem fel az imént, de ettől függetlenül a flotta fiatalításában egy apró szeletet kaptak a 256.42-k: a közelmúltban a tősgyökeres szegedi DUD-893 és 895 Kiskunhalasra igazolt át, miután a nyarat már mindkét busz kisegítésként ott töltötte.
8. Ikarus 260
Az egyesítést megelőző évben az állományban lévő Békés megyei 260.32-k fele, számszerint kettő darab került leállításra. Kecskemétről selejtezésre került a két utolsó helyis példány, valamint három helyközis kocsi; a Tisza Volán pedig búcsút intett 3 helyközis és egy helyis példányának.
Minden altípust figyelembevéve 48+1 (ez volna a kecskeméti, megőrzésre szánt LZZ-024) darabbal indult a 2015-ös év a típus életében. Nem mondok meglepőt, hogy a helyközis példányok leselejtezése szintén elsődleges feladat volt: első körben a Szabolcs Volán/ÉMKK Zrt. részére bérbeadott példányok álltak le, de napjainkra a hagyományosnak mondható 260.32 altípusból egyetlen képviselő sem maradt állományban. De az újabb, 260.20M-ek közül a GKZ-101 is hasonlóképpen járt, ahogyan a híres Sínautóbusz, a BOS-770 sem aktív jármű már.
Helyi járatokon sem sok helyen találkozhatunk már hagyományos Ikarus 260-assal a térségben. A bajai helyi járatot megmentő szegedi 260-asok sem dolgoznak már, ahogyan az utolsó szegedi dízel 260.06-ok (melyek közül több kocsi az utolsó időszakát Kecskeméten töltötte) sem közlekednek. A ténylegesen utolsó 3 szegedi dízel példány pedig a tavalyi évben Békéscsabára költözött.
DUD-924 még Szegeden, majd a jellegzetes kiegészítőket magára öltve, immáron Békéscsabán
A korábban Gyulán, majd szintén Békéscsabán szolgáló BPG-700-hoz fűződik a DAKK Zrt. eddigi egyetlen, nem járműbontó cég felé történő járműértékesítése is: az autóbuszt 2016-ban lelkes budapesti közlekedésbarátok vásárolták meg.
Előnyére vált a környezetváltozás
9. Ikarus 263
2014 kora őszén véget ért a pályafutása a Körös Volán utolsó NDK-eredetű 263-asának napi üzeme, itt és a többi jogelőd cégnél innentől fogva csak az oroszországi értékesítésre szánt, de végül itthon kiárusított példányok maradtak állományban.
A 14 fővel indító típus sorsa viszonylag nyugodtan telt: selejtezésre eddig a bajai GTZ-438, a hódmezővásárhelyi GTU-880, illetve a kecskeméti illetőségű GVM-008 került. A korábban Szentes helyi járatozó GTU-882 pedig 2015-ben Bajára távozott, hogy helyet cseréljen a bajaiak Heuliez kisbuszával. Majd végül számára is eljött egy súlyosabb motorsérülés okán a vég.
Szentesen már jó előre felkészült a helyközi feladatokra
10. Ikarus 266
A 2014-ben újraindult járműbeszerzések apropójából folytatódott a típus dél-alföldi territóriumának felszámolása: ez év végén a meglévő 22 darab 266-osból 13-at állított le a Kunság Volán.
A típus hazai közforgalomból való eltűnése az új esztendőben is foglalkoztatta a hazai közlekedésbarátokat: a Dél-Alföldön 2015-re már csak 9 kocsi maradt állományban. 2015 őszén azonban ennek a 9 autóbusznak is eljött a búcsú pillanata: az utolsó közforgalmú példány a kecskeméti illetőségű BPE-262 volt.
A világéletében kalocsai állományú CJU-133 utolsó hónapjaiban Kiskunhalas vezénylési körébe került át - ennek köszönhető, hogy selejtezését követően egy kiskunhalasi autóbusz válthatta fel:
11. Ikarus 280
2014-ben az érkező új- és használt autóbuszok hatására a Körös Volánnál három darab 280.03 köszönt le, Kecskeméten pedig elbúcsúztak a város helyi járatán tevékenykedő Ikarus 280-asok. A busok helyett a Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata által beszerzett Mercedes-Benz O530 Citaro GDH hibrid üzemű autóbuszok álltak be. A járművek üzemeltetője a Kunság Volán lett, a buszokat a cég műszaki telephelyén tárolják, tulajdonosuk azonban az önkormányzat. Ez az oka annak, hogy a korábbi epiózodban a vonatkozó időszakban nem említettem meg a 25 darab csuklós hibridet. Szeged helyi üzem ebben az évben kettő darab 280-ast állított le, ezek a kocsik lényegében a korábbi menetrendi teljesítmények csökkentésével váltak feleslegessé.
A kezdetekkor 37 darab hagyományos (dízel) Ikarus 280 volt megtalálható a forgalmi állományban. A járművek többsége már 1990 utáni évjárat volt, így az idősebb példányok leállítása nem jelentett nagy erőfeszítést, következhettek a '90 utániak is - napjainkra összesen 13 darab maradt belőlük.
A kevés megmaradt helyi járati példány többsége szintén selejtezésre került, az utolsó 3 szegedi dízeles példányt (DUD-921/926/927) idén áprilisban csoportosították át a helyközi üzemhez. '927 azóta már a leállított kocsik sorát erősíti, a másik kettő egyelőre még kitart.
A különbség jól látható...
Áthelyezéseket is megélt ez a típus az elmúlt 2 évben: legelsők között került el Békéscsabáról a sokáig Gyulán helyijáratozó BHM-487, hogy Kiskunhalason és Kecskeméten is megmutassa magát egy kicsit, mielőtt befejezi aktív éveit. Csongrád megyéből több helyi és helyközi példányt helyeztek át Bács-Kiskun megyébe: a szentesi MBZ-683 Bajára történő áthelyezésével majd' 15 év szünet után ismét volt helyközis csuklós autóbusz a városban; a Szegeden helyköziző DUD-272/618 páros immáron több, mint egy éve Kecskeméten (és időnként akár Kiskunhalason) teljesít szolgálatot, de hasonlóképpen Kecskeméten fejezte be pályafutását a Szegedről származó DUD-593 és 594 is. Kiskunhalas is kapott "új" csuklóst, az egykoron hódmezővásárhelyi GNX-361 személyében, mely az áthelyezést megelőzően már szegedi műszaki tartalékként dolgozott. A békéscsabai GOX-111 életútja pedig kifejezetten kalandosra sikeredett: a buszt 2016 februárjában hozták el Békéscsabáról, hogy Bajára, az addigra már leállított MBZ-683 helyére kerüljön. Egy év múlva egy újabb Körös Volános eredetű autóbusz váltotta a 111-et, ami egy rövidebb kalocsai és kiskunhalasi vendégeskedést követően végül Szegeden talált új és talán végleges otthonra.
12. Ikarus 280G
Nekem is nehéz volt elhinni, de tavaly 20 éve, hogy az első gázüzemű Ikarusok forgalomba álltak Szegeden... Emiatt is hatott furcsán, hogy egy év különbséggel ugyan, de leállításra került a sorozat első három "nullszériás" tagja, név szerint ELM-395, ELR-401 (2015) és EZW-242 (2016). A buszok a Közszolgáltatási szerződés értelmében 20. életévüket betöltve nem közlekedhettek volna tovább Szeged helyi járaton, más jellegű feladatot pedig viszonylag rövid hatótávolságuk miatt már nem igen lehetett adni a buszoknak. Ezeken felül pedig a hamarosan lejáró gáztartály-üzemeltetési engedélyek ténye is a selejtezés mellett érvelt.
13. Ikarus 350
Bő egy éve már, hogy a cég egyetlen 350-ese, a bajai JXZ-997 is elköszönöt a napi forgalomtól. A távolsági szegmens új járművei mellett a buszra már nem volt szükség.
14. Ikarus 386
Szintén a Mercedes-Benz Intourok és Tourismok érkezése pecsételte meg igazán ennek a szintén kispéldányszámú típusnak a sorsát. Egyik-másik kocsival szinte az utolsó pillanatig végeztek egész komoly járatokat. FBD-326 utolsó hónapjaiban már Baján dolgozott és már ott is fejezte be pályafutását.
Generációváltás
15. Ikarus 395
A Körös Volán az egyesítést megelőző hónapokban törölte állományából a FEF-890 forgalmi rendszámú 395-öst, másutt ekkor még viszonylagos nyugalomban teltek a típus napjai.
Kettős sors jutott részükre: a 38 darabos kezdőállománynak napjainkban pontosan a fele van még használatban, azonban az életben maradtak egy részének a flottamozgások során új feladatot találtak. A korai, 1993-1994-ben épült példányok többsége (köztük az ex Jászkun és Zala Volános példányok) értelemszerűen leállításra került, a "fiatalabb", 95-ös és 96-os kocsik közül viszont még napjainkban is számos példány közlekedik. Az errefelé ritkaságnak számító, 3 darabos flottát alkotó Scania gépészetű 395-ösök közül napjainkra már csak a GDM-958 maradt állományban.
Ahogy említettem, a nagyobb volumenű selejtezések mellett a jellemzően Csongrád megyei példányok eggyel odébb, Bács-Kiskun megyében kezdtek új életet. A teljes FGA-FHT rendszámtartomány (valamint az ősidőkben FGA-578 névre hallgató GJD-116) átállomásításra került, a sok esetben évek óta tartalék buszok újból fordán dolgozhattak, ahol több, de inkább kevesebb sikerrel tudtak helyt állni. Az egykori Kunság Volános flottából a kalocsai GZR-423 került adminisztratívan Bajára, később azonban az eredetileg Kalocsához tartozó fordáról levették, majd idővel leállították. Az orosházi ENB-873 fordája Makóhoz került, ott pedig hamar váltotta egy C56, ebből kifolyólag utolsó másfél évében pedig mint makói műszaki tartalék üzemelt.
'577 két korszaka
16. Ikarus 396
A távolsági flotta rendbeszedése a Tisza Volántól származó két darab 396-osnak is elhozta a véget. Az utolsó éveikben már rendre csak tartalékállományban vitézkedő buszok 2016 őszén köszöntek el a napi munkavégzéstől.
17. Ikarus 397
A "kisemeletes" busz szintén ritkaságnak számított a jogelőd cégeknél, így az egyedüli - Tiszás példány - közel egy évvel ezelőtti leköszönésével ez a típus is eltűnt a DAKK Zrt. állományából.
18. Ikarus 412
Az eredeti 7 darabos állomány a mai napig megvan, de időközben a Csongrád megyei példányok megkezdték felzárkózásukat a kecskemétiek mellé. Az egyetlen szegedi példányon felül a négy hódmezővásárhelyi kocsiból kettő került át Kecskemétre még 2016-ban.
Időközben a megbízhatatlanul működő FOK-Gyem kijelző kiszerelésre került
19. Ikarus 415
2014-ben összesen négy darab 415-ös búcsúzott a térségben: a Tisza Volán ekkor négy darab, műszakilag már igencsak megviselt kocsiját tudta leállítani, melyek közül az EVL-471 utolsó heteiben már Kecskeméten volt kisegítésben.
A DAKK Zrt. indulásakor még pontosan 70 darab Ikarus 415 állt rendelkezésre (helyi és helyközi kivitelek együttesen), azonban más Közlekedési Központokhoz hasonlóan ez a típus is rákerült arra a bizonyos listára, amit ez esetben nem Oskar Schindler készített... Az alábbi számérték elég beszédes: jelenlegi ismereteim összesen 15 darab üzemel régiós szinten a típusból. Békés megyében egy darab, Bács-Kiskunban 13, Csongrád megyében pedig szintén egyetlen példány üzemel már csak. És a messze földön híres, "Classic" homlokfalas szegedi FLX-342 sem szállítja már az Auchanba a kedves vásárlókat...
A nagyívű halálozási arányok ellenére itt is mozgalmasan telt az elmúlt két év: amolyan tűzoltás gyanánt még 2015-ben Békéscsabáról Kiskunhalasra költözött az EKG-870; 6 darab helyi kivitelű 415-ös vándorolt Kecskemétről Bajára az ott dolgozó 260-asok helyére; az egykoron a Tisza Volánnál szolgáló, 1995-ös évjáratú 415-ösök közül pedig 4 példány került Kiskunhalasra, 1 pedig Kecskemétre, hogy később már Kalocsáról vonuljon "nyugdíjba". A Partiscum Busz Kft-től hazatérő kocsik pedig jellemzően a műszaki vizsga lejártáig még Szegeden dolgozhattak néhány hónapot. A legvicesebb dolog mégis a korábban kiskunhalasi KVF-801 esete volt, amely a járműáttelepítések általános irányával ellentétben Bács-Kiskunból Csongárd megyébe "papírozódott" át: mindez azonban körülbelül 4 hónapig tartott, a busz 2015 szeptemberétől visszakerült Kiskunhalasra.
Kisléptékű fiatalítás
20. Ikarus 435
A 2015-ös nyitóállományban szereplő 6 példány közül már csak a legfiatalabb, 1999-es gyártású kecskeméti GXT-130 maradt forgalomban. A korábban Szegeden helyi járatozó, majd utolsó évekiben a helyi és a helyközi üzletág között ugrándozó kocsikon felül az egyetlen gyári helyközis kivitelű 435-ös is leálltásra került.
21. Ikarus C56
A "mindentvivő" típus sorsa eddig nyugodtan telt: egyedüli áldozatként a Jászkun Volántól származó kecskeméti MHF-331 köszönt el a közforgalomtól - vélhetően a balesetes állapotából helyreállított autóbusz műszakilag sosem volt olyan állapotban, mint amilyennek lennie kellene még akár 16 éves korában... Két adminisztratív üzemegységcserés példány: a korábban bajai JYN-465 immáron Kalocsa, az orosházi LAL-313 pedig napjainkban már Hódmezővásárhelyhez tartozik.
22. Ikarus C80
Az egyesítést megelőző hónapok szinte semmilyen változést nem jelentettek a típus példányai számára, egyedül a súlyos balesetben részes HGR-752 állományból törlése történt meg még 2014 nyarán.
Az egykori Körös Volánhoz köthető autóbuszok többsége ugyan a helyén maradt, azonban két példány életútja nem várt fordulatot vett: 2016. februárjában a korábban már taglalt GOX-111 társaságában Szegedre érkezett a HGR-755 forgalmi rendszámú C80 is, hogy hamarosan elfoglalja az őt megillető ásotthalmi fordáját. Két hónappal később a Csongrád megyei C80-asok létszáma kétszáz százalékkal nőtt meg a 2015-ös bázisévhez képest: HPR-238-cal gyarapodott a szegedi helyközi üzem létszáma. Míg a HGR napjankban is Szegeden szolgál, HPR-238 idén tavasszal a GOX nyomába eredet, hogy ott megkaphassa az "Egyetlen bajai csuklós" megtisztelő címet.
A "hipózás" még Békéscsabán történt
23. Ikarus E14
A korábban a Tisza Volán, majd a Partiscum Busz Kft. állományában dolgozó kis dodzsemet még a jogelőd Kunság Volán vásárolta meg közel 5 évvel ezelőtt. A busz "honosítása" nem volt egy sikertörténet, a jármű Bács-Kiskun megyei évei alatt számos esetben állt motorhibával Kecskeméten. Így nem igazán volt kérdés, hogy ennek a busznak - amint megoldódik az utánpótlás - nincs helye a továbbiakban. És így is történt: 2016 novemberében GHB-514 is elköszönt. A leállást nem mondanám, mivel talán már akkor sem volt önálló mozgásra képes...
24. Ikarus E94
A tűzhalált halt bajai KBK-839, illetve a korossága miatt leállított LVR-802-n kívül az E94 flotta még teljesnek mondható. Telephelyük "szerencsés" adottságai miatt a korábban szentesi KBK-842 és 844 immáron Orosházát erősíti, míg a Tisza Volán első új homlokfalas E94-ese, az IOA-584 a közelmúltban Kiskunhalas részére lett átadva.
25. Ikarus E95
A kezdetekkor 54 darabos E95 állományból eddig mindösszesen két kocsi, a GLF-436 és 438 köszönt csak le, a többiek még megvannak és dolgoznak. Adminisztratív üzemegységcserében volt része a hagyományosan bajai MDE-549-nek, a sokáig makói GIM-057-nek (nem mellesleg egyszer le is lett állítva...), valamint a Szegedhez tartozó és Kiskunmajsán lakó IRZ-703-nak is. HLV-885 Szegedről Kiskunhalasra települt át a flottafiatalítás jegyében, GLB-081 pedig sokévnyi Szeged és Kalocsa közötti ingázás után végül Makóról egészen véletlenül Kalocsára került áthelyezésre.... :)
Valami sosem változik.... :)
2017. február 1-től a DAKK Zrt. végzi a hódmezővásárhelyi MH 5. Bocskai István Lövészdandár alakulat polgári szolgálatos alkalmazottainak szállítását Szentes, Orosháza, Székkutas és Makó térségében: ennek érdekében több Ikarus E95-öst csoportosítottak át a munkában érintett üzemegységek részére. Egészen pontosan: HVP-135-öt Bajáról Orosházára, HVP-155-öt Kecskemétről Orosházára, GZH-168-at Orosházáról Szentesre, Szegedről és Hódmezővásárhelyről Orosházára a HHY-797/798 párost, HMW-921-et pedig Szegedről irányították Szentesre az újonnan felmerülő szállítási igények kielégítéséhez.
26. Ikarus E99
Leáldozott a csillaga az "igazi" emeleteseknek is a Dél-Alföldön. A távolsági flotta alapos átalakulása során stabil feladat nélkül maradtak a Körös és Kunság Volán eredetű E99-esek is. Kialakításukból adódóan nehezen lennének a helyközi üzemben felhasználhatóak, így sorsuk vágányútja már időben be lett állítva.
Ennél a pontnál beszüntetjük egy időre a visszaemlékezést, valamit hagyni kell a befejező rész számára is. :)
