Nem, nem ilyen filozofikus elmélkedés lesz az elmúlt 3,5 évemről, és nem is egy ilyen egyveleg az ez időszakban megejtett túráimról, csak egy szimpla bécsi kiruccanásról lesz szó, de írtunk már Bécsről annyit, hogy kiürült az ötlettár. Meg azért eme hobbim terén (jó meg minden más téren is) köszönhetek sok mindent sok mindenkinek, hogy ezt most így belecsempésszem.
Szóval ott tartottunk, hogy Bécs, görgess és kezdünk! ;)
A történet még tavaly szeptemberben játszódott le, hisz ha már a nyár utolsó hetében Linzben jártam, akkor az ősz első hetében miért ne mennénk ki Bécsbe? Ötletgazda természetesen megint a szomszédos blog agya írója Aaron volt, aki kihasználva a Sommerticketje utolsó napjait mindenképp ki akart még menni sógorék fővárosába. Győzködni megint nem kellett sokat, így lukadtam ki én is odaát, bár én maradtam a jól megszokott EURegio Special ticketnél.
Mi mással is lehetne kezdeni a napot, ha nem a Südtiroler platz-al!
Mivel Aaron a jegyének érvényessége miatt kénytelen volt a manapság a menekültek kedvelt vonatával, a RailJet-tel kigurulnia, így nekem volt egy háromnegyed órám pillangókat fotózni a Südtiroler-en, valamint átmenni Meidling-re. Ugye ekkor még nem volt átadva a Hbf.
Legfőbb szándékunk a déli külváros meglátogatása volt, de előtte még megnéztük a 8A-n újonnan forgalomba állt Wiener Linien-es C2-eseket. Meg azon a szakaszon járt még a 63A is, az éppen aktuális "selejtsorral".
A megunhatatlan formaterv.
Alterlaa és Siebenhirten felé vettük az irányt, ám azért útba ejtettük Schönbrunn-t is, hátha lesz pár értelmes travel. Végül csak a SAD Dunaszerdahely 3 hónapos - még mindig nem szép - Magelys-ét sikerült megörökíteni, illetve a Shearings Holidays című angol cégtől a második rosszul összerakott Setra-t.
Alakul a flotta!
Nos, hogy is jellemezem Alterlaa-t meg Siebenhirten-t, amik Bécs déli külvárosai? Leginkább úgy mondanám, hogy ez a helyiek Havanna lakótelepe, de még így is n+1-szer kulturáltabb. Bár leginkább a törökök és bevándorlók által lakott negyed, mégis nyugodtabban mászkáltunk géppel a nyakunkban, mint Pest egyes részein!
Mondhatni történelmi kép, ugyanis ezek helyett az "öreg" Blaguss-os Citaro-k helyett,
már a Gschwindl szolgáltat zsír új, Euro6-os C2-esekkel.
Alterlaa-n elsősorban a 60A miatt szálltunk le, de örömmel konstatáltuk, hogy az amúgy a főúton közlekedő 64A is betér a metróállomáshoz.
Robogás tova az U6-os villamossal a végállomásig Siebenhirten-ig, ahol a már nálunk is sokat emlegetett (mondjam azt, hogy hirhedt?) ZuklinBus, valamint Dr.Richard szolgáltat, leginkább már elővárosi jellegű és számozású viszonylatokon.
Mit ne mondjak, a korábban olvasott/hallott híresztelések tényleg nem voltak alaptalanok, és a Zuklin-os autókon (pedig mindegyik Euro6-os C2-es) meglátszott az a tipikus beleszarok mentalitás. De mit is várunk egy olyan cégtől, ahol az egyik jvez majdnem megüt egy fotóst, de a drágalátos cégvezető asszony csak legyint egyet?
Az SCS bevásárló járatait Ricsiék csinálják. Azért mégse egy Ventona!
Elviekben a VOR által megkövetelt fehér flottafénnyel kellene közlekedniük!
Mit is mondtam a mentalitásukról?
Erre már nem jutott dísztárcsa. Amúgy kinek ismerős a háttérben álló Volvo fényezése? :)
Ebből a részlegből ennyi éppen elég is volt, elérkezettnek láttuk az időt, hogy továbbálljunk Liesing felé egy Ricsis Lion's City fedélzetén. Liesing-ben, ha még nem lett volna elég a beintős, beszólós sofőrből, akkor itt kifogtuk a Nap Taplója díj győztesét! Kitaláljátok, hogy melyik cég alkalmazottja? Talált, ZuklinBus! Alapvető problémája az volt, hogy le mertük fotózni az üres buszát, pedig ő a közelében se volt. Tipikusan az a szitu, mint anno Bécsújhelyen. Nem baj, minden napra kell egy bunkó, de inkább sarkon fordultunk, mert várt már minket Perchtoldsdorf!
Mi az esélye annak, hogy ugyanazt a kocsit lőjük meg még egyszer a város másik részében?
Perchtoldsdorf már Bécs közigazgatási határán (és a 100-as zónán is) kívül esik, így Liesing-ből átsétáltunk. Milyen jó is volt! Gyaloglás közben az egyik kis utcában kiszúrtunk egy megállót. Egye-fene nézzük meg, hátha jön valami, bár elég szűk volt a hely, gondoltuk biztos valami Sprinter jellegű cucc. Egy cirka negyed órát kellett várni az amúgy óránként járó valamire. Úgyhogy örülés, bármi legyen is az. Megcsendült a csengő, hogy itt az idő, és fel is tűnt egy Citaro front a sarkon, a parkoló autók takarásában. Itt hangzott el mindkettőnk szájából a "Nabazdmeg, itt nagy autó?" mondat. Aztán amint közelebb ért és elkészült a pixelkupac, megcáfolttá vált az állítsunk, ugyanis eme verda került a látómezőbe:
Nagyjából eufórikus öröm a C2K-nak, részemről a nap képe megszületett. Kicsit odébb másztunk, kis menetrendelemzés, és várakozás.
Hiába van egybenőve Béccsel, egy hangulatos kisváros képét tükrözi Perchtoldsdorf.
Elérkezett az idő a már hagyománnyá vált pizzázásnak a Karl-Renner-Ring-en, így felültünk az S-Bahn-ra és bekeveredtünk a belvárosba.
Menet közben kedvezünk villamosos olvasóinknak is.
A pizza még mindig finom, travelből semmi nem volt ami megütötte volna az ingerküszöböt, szóval továbbálltunk Simmering felé, ha már egy hónappal látogatásunk után volt a Tramwaytag. Azon is voltunk, talán írok is róla. ;)
Aaron nagy titkolózások közepette felrángatott a villamosra, hogy megyünk valahova. Végül az általa tervezett meglepetés nem állt ott ahol állnia kellett volna (vagy csak ő se tudta a pontos helyet), de legalább találtunk fasza fotóhelyet.
Lion's City is, meg 218-as is, de mégsem egy Bécsi/Vörösvári...
Szintén a "selejtsor", csak szóló verzióban.
Valahogy az eszünkbe ötlött, hogy lőjünk Crossway LE-t, meg keressünk másik fotóhelyet 69A-ra. Ezt pár megállóval odébb meg is találtunk, képek megvannak a fióknak. Aztán, hogy ezek után mi miért is mentünk a Gasometerhez azt nem tudom, talán kávézni akartam, de mindegy is. Útközben belebotlottunk a nyitóképen látható Setra-ba, aztán a következő 72A sofőrjével meg igen jókedvűen elbeszélgettünk. Pontosabban Aaron beszélgetett, én meg nyelvtudás hiányában próbáltam értelmes fejet vágni.
Aaron tömör véleménye a Crossway LE-ről!
Azért kissé vicces, hogy egy napon belül, nem is olyan messze egymástól összefut az ember a Nap Taplójával, illetve a cégével, aztán a Crossway sofőrjével meg nagyjából lebratyizik az ember. Azért összességében még mindig jó hely Bécs!
Kicsit bolyongtunk a Gasometer körül, ha már ott voltunk.
A nap már lassan a vége felé járt, így fogtuk magunkat és ismételten a város magja felé vettük az irányt, hogy a Schwedenplatz-on Rampinibe öltözhessünk. Őszintén megmondom, hogyha választanom kellene, hogy tengeribetegséget előidéző 405-öst vagy ezt a csodás olasz Rampinit kellene nap, mint nap vezetnem, akkor inkább hivatást váltanék!
A kötelező magyar travel is befutott a nap végére.
Zárásként pedig ismét városi vasút.
Azt hiszem mindent leírtam, amit meg esetleg nem, az megmarad nekem/nekünk emlékbe a statisztika mellé.
Pá mindenkinek! ;)
