Ma ismét Bács-Kiskunba látogatunk. Van, akinek a szintén B-betűs Borsod megye a fontos, nekem viszont a második hazám az, ahova mindig szívesen megyek egyet csavarogni. Persze az túl egyszerű volna, ha csak a megyén belül tekeregnénk, így jött az ötlet, hogy egy cseppnyi Tolna megyével egészítsük ki a napot. Idő van rá, a nyár még most tombol csak igazán...
A családi cirkáló helyett most egy piros Uno állt szolgálatomba, sofőröstül. :) Reggel indultunk, Kiskunmajsáig több okból sem álltunk meg. Nem is volt semmi érdekesség, plusz ami volt is ellenfényben... Nem különösebben jellemző rám nyáron a falujárás, de most kivételt tettem és beütemeztem egy, az őszi időszakra szánt utat, hátha bejön.
Majsán egy szerb maszekkal kezdtük a napot, majd gyorsan továbbálltunk: Tázlár, Soltvadkert, majd Kecel. Kalocsa előtt bekanyarodtunk Öregcsertőre, ahol is a fentebb látható ADV állt. Valahogy így:
Meg kellett volna tolni...
A duplán bosszantó az egészben az az, hogy tudtam, mikor kell jönni érte és mégis egy fél kocsitestnyi árnyék miatt elég butuska lett a végeredmény... Mondtam már, hogy nem szeretek nyáron falujárózni? Kalocsán egy kis felhőt kértem a reggeli kávé mellé. Édesség gyanánt sikerült bukni két maszek 256-ost, cserébe a buszállomáson sem volt semmi. Már majdnem visszaindultam a kocsihoz, amikor is egy Tourino képe körvonalazódott a távolban:
Hankook - Kalocsa, bingó :)
Majd a Volán telep felől megérkezett Konrád bácsi fél flottája, egészen pontosan FKF-145 és FKF-155.
Még mindig szép, a BDSRSTNT!
Az a változás, ami a napsütés és a felhő egyensúlyában kb. 3 perc alatt bevált, az minden várakozásomat felülmúlta... Az, hogy beborult, még jól is jött, de hamarosan egy veretős felhőszakadás kellős közepén találtuk magunkat... A Foktői úton már 40-nel sem lehetett haladni, ez nagyjából Foktőig meg is maradt. Dunaszentbenedekre érve már csillapodott a vehemencia.
A 'benedeki Credo
A Duna menti falvakban most már csak EC12-k laknak. Út közben a helyén állt még a géderlaki ótóka is, de éjjelente Ordason is áll egy. Dunapatajon az örök rejtélynek eredtem utána, azaz hogy hol a büdös p*csában állhat az IDZ-447? Természetesen valahol jól eldugva... A településből elég is volt, menjünk tovább a szopóágon, egészen a Független Akasztói Köztársaságig. Nyár lévén a frissen kitelepült BPF-068 Kalocsán pihent, a szintén Bács Volános C56 egy kertben állva várta a hétfői üzemkezdést, a helyi maszek 211-ese sehol... Ha ez nem lett volna elég, akkor az Alba Volán szintén itt állomásozó LHL-994-e is valahol el volt veszve. Ezt a helyet sem szerettem meg jobban, mint eddig. Mindegy, majd Solton hátha... Ahogy 2013-ban is, úgy idén sem kellett üres kézzel távozni innét. Infinitourséktól újabb találat:
Ibiden - Solt, ha már a műszakváltós járatoknál tartottunk
A többi mind a szokásos volt, így sok időt nem töltöttünk itt. Most pedig jöjjön hát a desszert! Dunaföldvár, aut. áll.:
C56-pótló, mi más helyett is lenne... :D
Ez itt már Májámi Dunaújváros
Ünnepélyesen beléptünk hát az Alba Volán bűvkörébe. Földvár "alatt" két falut szemeltem ki, elviekben Alba és Gemenc Volán várható. Madocsán sajnos egyik sem akadt horogra, Bölcskén ellenben a solti Alfa Regiok alomtársa állt:
Pusztulat...
Nem tudok átsuhanni azon vélemények felett, mi szerint az Albának jó a flottája... Az egy dolog, hogy 2008 környékén kiselejtezhették a fél állományt az alvállalkozók bevonása után (Bicske és Sárbogárd térsége, valamint Ercsi és Vidéke Tak.szöv.). Az átlagéletkor sokat esett, de a fenntartásra fordított összegek is vele együtt negatív tartományba inkrementálódtak. Tudom, a hanyatló Nyugaton egy hasonló korú (7-8 éves) autóbusz már nem kap portörlést sem, de itt semmi jel nem mutat arra, hogy a körbetört, lógó lökhárítós Volvok helyett bármi új jármű érkezne. Addig pedig marad minden így, az utas meg érezze csak magát Bulgáriában.
A kis kitérő után ismét visszatértünk Bácsba, a dunaegyházi AOA-452 még rozsdafolyásos állapotában is adja:
Azt hihetnénk, hogy a 200-ashoz mindenki ért és annak megfelelően bánnak velük, de nem...
A következő etapban még további Alba Volános kocsikkal találkozhattunk. Apostagon a szoborpark mellett KMC-177, egy utcával odébb pedig Dömsöd Traveles O303. Dunavecsén az LHL-991 pihegett a bezárt Pipás Kocsma mellett. Ja igen, a képek:
Az Alba Világ ennyi volt, Szalkszentmártonban már Kunság Volánt keresünk ismét. KAZ-122-t sikeresen bukjuk, BOP-301 sehol... Céltalan keresgéléseink közepette azonban találunk egy MIG-461-et - hogy ne kanyarodjunk el teljesen Székesfehérvártól:
Túl szép lett volna 1,5 méterrel hátrébb parkolni...
Őfelsége ugyebár egy ex Alba Volános 253-as, szolgálati idejében a kalocsaiaknak dolgozik. Pár éve ugyanitt még JDY-996 állt, az sem volt rossz. :) Ez sem, hiszen fehérvári korukban sem alhattak sokat faluban, egy folyót átlépve pedig mindketten külső telephelyesekké váltak. Van ez így... :) Petőfi lábnyomán lépkedve még egy VDL-Bova Synergy-be botlunk. Nem sűrű látvány hazánkban, igaz, emeletes buszokra mindig is alacsony volt nálunk a kereslet.
Ventona Kft, mi más... :)
Tasson MBZ-369 ellenfényben, Kunszentmiklóson meg nem volt kedvünk forgolódni az ismeretlen helyen álló kocsik után, így inkább Szabadszállás felé vettük az irányt. Az n+1 darab hely bejárása alatt talán a GRC-381 állt a legfotózhatóbban:
Az éhség nagy úgy, délután 4 felé már igencsak megéhezik az ember... Két falu meg nem látogatása árán egy jót ebédeltünk a kecskeméti Madaras Teszkóban, majd átküzdve magunkat a városon, meg sem álltuk Szentkirályig. Kár volt, mehettünk volna tovább Tiszakécskéig. Az ismert 'kécskei helyek közül csak itt volt szerencsénk:
EIB-386 viszont 10 pontyos
A 415 parádé tovább folytatódott Gátéren is:
Kék felnifény RuleZ!
És meg is érkeztünk utolsó helyszínünkre, Pálmonostorára. Közben ismét megáztatták az olaszt az égiek, de a felhőket legalább meghagyták számomra, szükség is volt rájuk:
Falu végén, bozótosba'
Lesz még poszt, ígérem. :)
