Ma ismét Bács-Kiskunba látogatunk. Van, akinek a szintén B-betűs Borsod megye a fontos, nekem viszont a második hazám az, ahova mindig szívesen megyek egyet csavarogni. Persze az túl egyszerű volna, ha csak a megyén belül tekeregnénk, így jött az ötlet, hogy egy cseppnyi Tolna megyével egészítsük ki a napot. Idő van rá, a nyár még most tombol csak igazán...
A családi cirkáló helyett most egy piros Uno állt szolgálatomba, sofőröstül. :) Reggel indultunk, Kiskunmajsáig több okból sem álltunk meg. Nem is volt semmi érdekesség, plusz ami volt is ellenfényben... Nem különösebben jellemző rám nyáron a falujárás, de most kivételt tettem és beütemeztem egy, az őszi időszakra szánt utat, hátha bejön.
Majsán egy szerb maszekkal kezdtük a napot, majd gyorsan továbbálltunk: Tázlár, Soltvadkert, majd Kecel. Kalocsa előtt bekanyarodtunk Öregcsertőre, ahol is a fentebb látható ADV állt. Valahogy így:
A duplán bosszantó az egészben az az, hogy tudtam, mikor kell jönni érte és mégis egy fél kocsitestnyi árnyék miatt elég butuska lett a végeredmény... Mondtam már, hogy nem szeretek nyáron falujárózni? Kalocsán egy kis felhőt kértem a reggeli kávé mellé. Édesség gyanánt sikerült bukni két maszek 256-ost, cserébe a buszállomáson sem volt semmi. Már majdnem visszaindultam a kocsihoz, amikor is egy Tourino képe körvonalazódott a távolban:
Majd a Volán telep felől megérkezett Konrád bácsi fél flottája, egészen pontosan FKF-145 és FKF-155.
Az a változás, ami a napsütés és a felhő egyensúlyában kb. 3 perc alatt bevált, az minden várakozásomat felülmúlta... Az, hogy beborult, még jól is jött, de hamarosan egy veretős felhőszakadás kellős közepén találtuk magunkat... A Foktői úton már 40-nel sem lehetett haladni, ez nagyjából Foktőig meg is maradt. Dunaszentbenedekre érve már csillapodott a vehemencia.
A Duna menti falvakban most már csak EC12-k laknak. Út közben a helyén állt még a géderlaki ótóka is, de éjjelente Ordason is áll egy. Dunapatajon az örök rejtélynek eredtem utána, azaz hogy hol a büdös p*csában állhat az IDZ-447? Természetesen valahol jól eldugva... A településből elég is volt, menjünk tovább a szopóágon, egészen a Független Akasztói Köztársaságig. Nyár lévén a frissen kitelepült BPF-068 Kalocsán pihent, a szintén Bács Volános C56 egy kertben állva várta a hétfői üzemkezdést, a helyi maszek 211-ese sehol... Ha ez nem lett volna elég, akkor az Alba Volán szintén itt állomásozó LHL-994-e is valahol el volt veszve. Ezt a helyet sem szerettem meg jobban, mint eddig. Mindegy, majd Solton hátha... Ahogy 2013-ban is, úgy idén sem kellett üres kézzel távozni innét. Infinitourséktól újabb találat:
Ibiden - Solt, ha már a műszakváltós járatoknál tartottunk
A többi mind a szokásos volt, így sok időt nem töltöttünk itt. Most pedig jöjjön hát a desszert! Dunaföldvár, aut. áll.:
C56-pótló, mi más helyett is lenne... :D
Ünnepélyesen beléptünk hát az Alba Volán bűvkörébe. Földvár "alatt" két falut szemeltem ki, elviekben Alba és Gemenc Volán várható. Madocsán sajnos egyik sem akadt horogra, Bölcskén ellenben a solti Alfa Regiok alomtársa állt:
Nem tudok átsuhanni azon vélemények felett, mi szerint az Albának jó a flottája... Az egy dolog, hogy 2008 környékén kiselejtezhették a fél állományt az alvállalkozók bevonása után (Bicske és Sárbogárd térsége, valamint Ercsi és Vidéke Tak.szöv.). Az átlagéletkor sokat esett, de a fenntartásra fordított összegek is vele együtt negatív tartományba inkrementálódtak. Tudom, a hanyatló Nyugaton egy hasonló korú (7-8 éves) autóbusz már nem kap portörlést sem, de itt semmi jel nem mutat arra, hogy a körbetört, lógó lökhárítós Volvok helyett bármi új jármű érkezne. Addig pedig marad minden így, az utas meg érezze csak magát Bulgáriában.
A kis kitérő után ismét visszatértünk Bácsba, a dunaegyházi AOA-452 még rozsdafolyásos állapotában is adja:
Azt hihetnénk, hogy a 200-ashoz mindenki ért és annak megfelelően bánnak velük, de nem...
A következő etapban még további Alba Volános kocsikkal találkozhattunk. Apostagon a szoborpark mellett KMC-177, egy utcával odébb pedig Dömsöd Traveles O303. Dunavecsén az LHL-991 pihegett a bezárt Pipás Kocsma mellett. Ja igen, a képek:
Az Alba Világ ennyi volt, Szalkszentmártonban már Kunság Volánt keresünk ismét. KAZ-122-t sikeresen bukjuk, BOP-301 sehol... Céltalan keresgéléseink közepette azonban találunk egy MIG-461-et - hogy ne kanyarodjunk el teljesen Székesfehérvártól:
Túl szép lett volna 1,5 méterrel hátrébb parkolni...
Őfelsége ugyebár egy ex Alba Volános 253-as, szolgálati idejében a kalocsaiaknak dolgozik. Pár éve ugyanitt még JDY-996 állt, az sem volt rossz. :) Ez sem, hiszen fehérvári korukban sem alhattak sokat faluban, egy folyót átlépve pedig mindketten külső telephelyesekké váltak. Van ez így... :) Petőfi lábnyomán lépkedve még egy VDL-Bova Synergy-be botlunk. Nem sűrű látvány hazánkban, igaz, emeletes buszokra mindig is alacsony volt nálunk a kereslet.
Tasson MBZ-369 ellenfényben, Kunszentmiklóson meg nem volt kedvünk forgolódni az ismeretlen helyen álló kocsik után, így inkább Szabadszállás felé vettük az irányt. Az n+1 darab hely bejárása alatt talán a GRC-381 állt a legfotózhatóbban:
Az éhség nagy úgy, délután 4 felé már igencsak megéhezik az ember... Két falu meg nem látogatása árán egy jót ebédeltünk a kecskeméti Madaras Teszkóban, majd átküzdve magunkat a városon, meg sem álltuk Szentkirályig. Kár volt, mehettünk volna tovább Tiszakécskéig. Az ismert 'kécskei helyek közül csak itt volt szerencsénk:
A 415 parádé tovább folytatódott Gátéren is:
És meg is érkeztünk utolsó helyszínünkre, Pálmonostorára. Közben ismét megáztatták az olaszt az égiek, de a felhőket legalább meghagyták számomra, szükség is volt rájuk:
Lesz még poszt, ígérem. :)