Csak a szokásos, semmi kuriózum, mindig csak a Volánok... :P
Kis csapatom legújabb elképzelése egy instant siófoki kiruccanás után született meg, hogy irány Tolna megye! Az útiterv elkészítése rám hárult, mivel közülünk a legtöbb ismerettel én rendelkezem a megyét illetően. Ezt a hálás feladatot a BUSPORTOnline sűrű böngészése és a saját emlékeim felidézése után aránylag könnyen teljesítettem. Három változat állt elő (rövid, közepesen hosszú és nagyon hosszú), ebből az arany középutat választva indultunk el az előző posztomban már kitárgyalt budapesti kirándulás másnapján. Vigyázat, hosszú lesz!
Természetesen már reggel eltértünk az eredetileg tervezett változattól, a "gyorsan utat törünk Siófokig" elv helyett Sub Bass-falván (Gyulafi-rááátóóót) Kelet felé fordultunk, hogy aztán az első kávé és fotó párosítást Hajmásikéren ejtsük meg:
A háttérben megbújó FIX-748 gazdájának kilétét homály fedi, a 7 órai harangszóra varázsütésszerűen előbújó helybéliek sem tudtak semmilyen támpontot adni. Ez is csak egy újabb feljegyzés marad a Rejtélyes ügyek mappába... Nem baj, soha rosszabb kezdést ennél. A pétfürdői buszlerakat most kimarad, helyette a szintén hasonló adottságú Berhidán állunk meg.
A Bakony Volán járműkiállítása a központban folytatódik, de az Arriva is képviselteti magát a "Videotonhoz járó legszakadtabb autóbusz" címét büszkén viselő AGT-518-cal:
Vidékre nem jutott az Arrivás matricákból
Küngösön újabb 10 pontos alany:
Nem messze a dzsindzsában egy Balatonos EC12, illetve az Algidánál már megörökített LJZ-883 úgy döntött, hogy ma ellenfényesen parkol, így gyorsan nyomulhattunk előre. Csajágnál sem kellett megállni a másik fagyis 256-ért, Balatonfőkajáron a szintén lőhetetlen Balatonos 415-ös után viszont a nap utolsó magánzójával találkozhattunk:
A kocsi története ismert: a Volánbusztól FKF-539 néven szerelt le, ezután Csongrádon dolgozott, majd került jelenlegi enyingi tulajdonosához. Ez szép és jó, de már rég Siófokon kéne lenni - nem baj, ennyi késést megért ez a reggeli etap. Útközben azért megkérdeztük: hány J-vel írják, hogy SiJófok? Anyázás a forgalmi renden, majd nagy nehezen parkolót is sikerül találni.
Az elmaradhatatlan csoportkép
A Kredót majd napi képnek elsütöm, ez most jobban adja
Rátérve a 65-ös útra Iregszemcsénél értük el a tolnai határt, JLW-978 pedig méltó nyitása a Tour de Gemenciának:
Laza :)
Szerencsepróbálás címszó alatt betértünk Nagyszokolyra - nos, a helyi maszek gépei kiküldetésen lehettek, a helyi Gemences autó fotózhatatlan, szóval nem kellett volna. Minden túrának megvan a maga szopóága, amikor szakad az eső, nincs a faluban autó, vagy rosszul fotózható... Meglepően hamar elérkeztünk ebbe az állapotba. Tamásiba érve a kötelező vasútállomás előtt a helyi maszek 211-esét kerestük a helyén, persze nem volt ott. A vasútnál konstatáltuk, hogy még ennyi késés ellenére is korán érkeztünk, a fények még nem az igaziak. Megérné viszont megvárni, mert jó a felhozatal. Újabb megszorításokat hoztunk és kihúztuk itinerünkből a dombóvári csavargást, helyette időhúzásként megnéztünk pár környékbeli falvat, de nem jártunk sikerrel. Viszont a Nap már mozgott annyit, hogy megkezdhettük a gépek megörökítését.
Industrial feeling
A nap egyetlen Gemences E94-ese volt ez az ex bátai kocsi
Mielőtt a kocsiban tárolt borotvapengékkel támadtunk volna az ütőereinkre, Hőgyészen két busz is állt a váróteremnél. Ha bár az Intouro ellenfényes, a járatával hamarosan induló helyközi Conecto szépen fotózható volt:
Egy újabb Conecto állt még pár utcával odébb, itt már kezdett visszatérni a jókedv. :) Hőgyész után letértünk az egyenes útról, mivel a Szekszárdig vezető szakaszon túl sok mindenre nem számíthattunk, azonban Tevel és Kisdorog többkocsis falvak. Így is lett, Tevelen pár háznyi különbséggel botlottunk bele KIM-370-be és AFC-058-ba:
Gemences iskolabuszt sem láttam még
A faluban találtunk még egy C56-ost, illetve a szokásos megállóhely-skubizás közben felfigyeltünk az ott várakozók magas számára, ennek alapján helyközi járat érkezésében is bízhattunk (hát igen, ez nem Zala megye...). A falu végén egy kocsibeállót átmenetileg igénybe vettünk és lőttünk:
Lengyeli törzskocsi
Kisdorogon a mennyei harmadosztály már kivonult a pályára, mi addig inkább a kétpéldányos MAN flotta felére koncentráltunk. A helyi Tulipánost meg nem lőttük meg. ^^
Kisdorog után Nagydorogra Zombára értünk, ahol bomba meglepetésként az ideiglenesen Bonyhádon állomásozó JLZ-411 várt minket.
Spontán Zumba-óra Zombán
Szekszárdra érve ebéd- és technikai szünetet tartottunk, amíg a többiek a boltot gazdagították, addig sikeresen kilőttem egy hiányzó Citaro-t és egy 256-ost. Ingergazdag fotótéma híján továbbálltunk. Az eddig többségében napos idő konstans borulttá változott, ezt azonban cseppet sem bántuk. Tolna-Mözs vasútállomáson a megszokott EAG helyett az erőműves járatot már a nemrég beszerzett Credo EC12-esek egyike képviselte:
Errefelé így néz ki az átmeneti időszak
Szegény Robur, a Bácsos Kedrókhoz hasonlóan bénán néz ki így, de idővel talán kaphat majd rendes flottafényezést. Az új erőműves tábla viszont tetszik. Mözs és Tolna már egybe nőtt az évek alatt, így észrevétlenül - és tábla nélkül - csúszunk be Tolnára. A település túl nagy a random keresgéléshez, így a biztos információra utaztunk:
A Gemenc Volán egyetlen C80-asa
Mielőtt továbbálltunk volna Faddra, benéztünk a Holt-Duna menti Bogyiszlóra. A jópofa nevű faluban a templom - kocsma - kultúrház háromszögben várt ránk az igen dekoratív JLW-984:
Fadd előtt utolértük a szekszárdi járatot, mely a dombori betérése után pár percnyi tartózkodás után indul is vissza Szekszárdra. Gyors helykeresés után a falu határában táboroztunk le. Most kivételesen több fényért imádkoztunk, hiába.
Egy újabb tartalék kocsi, fedélzetén a falu szépségdíjas lányával
FAFdd emlékezetes állomása utunknak. Az információim szerint a helyi TSZ előtti placcon tárolnak a Gemenc Volán idevaló buszai. A helyet meg is találtuk, rövid ténykedés után azonban a semmiből előkerült a TSZ-elnök/igazgató (nem kívánt rész törlendő) a nemrég vásárolt, szigorúan fekete Mercedesevel, melyet sofőr hajtott... Sikerült megismerkednünk a sajátos jogi értelmezésével, miszerint a magánterület határát nem a nemlétező sorompó, vagy a szintén nem létező kerítés jelenti, hanem az a rojtosra rohadt, eredeti jelzésképétől (Behajtani tilos!) rég megfosztott kör alakú vasdarab, amelyet talán még Csanádi György közlekedési miniszter és Takilaci helyezett el 1968-ban. Nem mellékesen a TSZ tényleges területe tőlünk távolabb kezdődött, valamint a lombtalan fákra rejtett kamerákat sem sikerült megtalálni. A csuklós Volvo viszont csak megörökítődött, faszfej!
Szép darab
Az iméntihez képest buddhai nyugalom várt ránk Gerjenben. Az Astrát megitattuk desztillálttal, majd körbefotóztuk a buszokat, a háromból kettő itt tanyázott.
Abban a lyukban állna az erőműves járat
Dunaszentgyörgyön a mözsihez hasonló EC 12 állt, szintén atom jó járatként. Pakson épp Volánbuszos távolsági kocsik adtak randevút egymásnak, az egyetlen, számomra is érdekesebb Gemences kocsit telefonálás miatt futni hagytam. A járműfelhozatalra már nem lehet panasz, az időjárás viszont ekkor volt a legg*cibb: Paksot elhagyva jó kis záporba keveredtünk, emiatt a tervezett pusztahencsei megállás ki is maradt. A Kisdorognál már emlegetett Nagydorogra érve szerencsére elállt, két, igencsak fotogén témát engedve nekünk:
A parkolóhelyet pont rá méretezték
Már csak Dorog hiányzik a repertoárból, de azt a Komárom-esztergomiak kisajátították maguknak. Kajdacson folytatódik a buszkiállítás, a fák takarásából egy 256-os képe rajzolódik ki. Gyors bekanyarodás az első utcába, ahol pedig egy erőműves járat állt... :) Három percet vártunk, míg a felvert pórból újra kirajzolódott a fotótéma:
Innen pedig már csak egy saroknyira állt az a bizonyos 256, melyről közelebb érve kiderült, hogy a paksi aranytartalék JLZ-389:
Krisztus előtt 256-tal
A cégnél azonban nem kőbevésett a tartalékok telephelyei, de most fogadjuk el, hogy itt épp paksi. :) Ez a két kocsi már önmagában elegendő lett volna nekünk, de a főutcára visszatérve jöttünk rá, hogy a 256 megpillantásakor épp elfordított fejekkel mentünk el egy olyan utca mellett, ahol egy Conecto figyelt. Az hely viszont a kajdacsi gettó lehetett, bidámbidámok és egy svájci rendszámú E-Mercedes társaságában állt a kocsi. Hogy a sofőre melyik "palotában" lakhat, nem akartuk kideríteni.
Kajdacs környéke sem az a vidék, ami belekerülne egy, a megye legszebb helyeit bemutató gyűjteménybe. Kölesd még inkább azt mutatta, hogy egy huszárvágással Borsodban kötöttünk ki. Pedig nem, a háromtornyú utcában zöld-fehér 415 várt minket:
Ennek ellenére ilyen és ehhez hasonló szép templomokból, kápolnákból, házakból itt is akad. Nem mellesleg az ilyet is látni kell, hogy értékelhesd a saját életedet. Ilyen filozófiai megfejtések közepette igazi meglepetésként ért minket a varsádi busz:
Tájékoztató tábla a munkanap erre járó fanatikoknak
Varsád után megérkeztünk az egykoron Ikarus 266 fellegvárnak is számító Gyönkre. Kicsit izgultam, mert a hét elejéről származó hírek szerint a megmaradt IK 266-ok egyike itt tanyázhat, azonban lehet, hogy már visszavezényelték a gépet. A takaros buszállomásra érve örömmel láttuk, hogy igen, itt van, további Ikarusok társaságában. :) Az egyetlen kivétel ez az Intouro volt:
Borítóképünk elkészülte után megfogadtuk, hogy tempósabbra vesszük a figurát, lévén vészesen közeledik a sötétedés. Ezt azonban hamar megszegtük, egy párhuzamos utcában rátaláltunk egy C56-ra. Az eső itt megint rákezdett, így az időhiányt is figyelembe véve kihagytunk pár falut. Pincehelyre érve kisütött a Nap, ez arra volt elegendő, hogy a nap utolsó képeit elkészítsük a vasútállomásnál. Még egy 415-ös volt várható Simontornya felé, előtte azonban elfogyasztottuk sokadik kávénkat a politikailag rendkívül erős identitású és kellőképpen lepukkant kocsmában. Nem várt fordulat, az Ikarus helyett a korábban szekszárdi telephelyes KIM-578 állt itt és még a fény is jó volt:
Telitalálat!
Ez az a szituáció, amikor nagyívben leszartuk, hogy nem a 415-öst kaptuk. A Volános Integro alapjáraton ritka, ilyen helyen fotózva pedig egyenesen perverz dolog. Hepinessz van. (:
Ez pedig a nap méltó befejezése és megkoronázása volt, a ránk telepedett sötétségben szépen hazaevickéltünk. Nekem bejött, neked? :)
