Remélem azért nem okoztam nagy sokkot senkinek ezzel az igen hatásvadász címmel. Terveink szerint két részes lett volna eme északi szomszédaink járműparkjával foglalkozó poszt sorozat, de történt még áprilisban egy pozsonyi kiruccanás, illetve most ennyire futotta a kreativitásom. Még április végén esett meg ez a kiruccanás ide a szomszédba, hisz Győrből Pozsony igen csak könnyen elérhető úti cél, illetve egy másik oka a történetnek, hogy örökítsük meg a megmaradt értelmes flottát Pozsony helyiben, mielőtt ugrásszerűen megnő a SOR-ok száma.
A túra reggelén már mondhatni megszokott útvonalon indultunk útnak, hiszen Vámosszabadinál léptük át a határt, majd a bősi erőmű után a Duna mellett haladva elég hamar Pozsonyba értünk, még a köd ellenére is. Először a petržalkai vasútállomást céloztuk be, mert információnk szerint itt lehet venni egy újságosnál napijegyet. Nos, mint kiderült nem lehet, egyikben sem. Nagy nehezen összevadásztunk elegendő aprót, hiszen miért is fogadna el az automata papír pénzt... Innen átgurultunk az Auparkhoz, hogy itt átváltsunk a közösségi közlekedésre. Az első pixelhalmazt az elnöki palota előtti kereszteződésben sikerült elkészíteni.
SORban jöttek a fotózni valók. (A kihagyhatatlan már-már unalmas poén)
Van egy megjelenése ennek a gépsárkánynak, nem?
Miután egyrészt meguntuk a helyet, másrészt pedig már a nap is odébb mászott, mi is arra jutottunk, hogy ideje nekünk is tovább állnunk a következő fotóhelyhez, amit az új Szlovák Nemzeti Színház közelében néztünk ki. Ezt a mozzanatot az X13-as villamospótlóval terveztük végrehajtani, ám útközben megláttunk egy nosztalgia szerű valamit, így egy megálló utazás után elhagytuk a BN 10,5-es SOR fedélzetét, majd nagyjából visszasétáltunk oda ahonnan indultunk. Nem baj, mert sétálás közben találkozunk OTP Blankával! Ja amúgy kiderült, hogy az a nosztalgia nem nosztalgia, hanem valami városnéző cucc. De ha már itt vagyunk akkor fotózzunk villamost.
Amúgy emiatt jöttünk vissza...
De legalább legalább lőttünk T6A5-ös Tatra-t.
Idő közben inkább úgy döntöttünk, hogy nem várunk buszra, inkább átsétálunk a belvároson és menet közben tartunk egy rögtönzött történelem órát is.
Találtunk még egy villamosfotózásra alkalmas helyet.
Végül leértünk a Duna partra, de még nem a következő kiszemelt fotóhelyhez. Valahogy mindig akadt valami fotózni való, hol jármű, hol formás női alakok, tudjuk hogy van ez a nyárias idővel! ;)
Ez se szép, de a legújabb pofával valami irtó ronda!
A kinézett fotóhelynél végül egy viszonylatot buktunk, hiszen a tér igen erőteljesen nem volt használható állapotban.
Kicsit érdekesen sikerült az a telireklám
A párját még ősszel Bécsben sikerült lencsevégre kapni.
Így, hogy felújítási munkák folytak, nem volt egy pörgős hely, szóval arra a döntésre jutottunk, hogy felkeressük az itiner következő pontját. Ehhez először a cseh mérnök gárda csodás termékét vettük igénybe, egy SOR NB18-ast, hogy aztán az Auparknál ugorjunk egy (vagy több) minőségi szintet és egy CapaCity fedélzetén érjük el a Hroboňova-nál kiszemelt helyet.
Egy percig sem könnyeznék, ha a pesti Rákóczi utat ilyenekkel szórnák tele!
A sűrű buszközlekedés mellett, pár méterrel odébb 10 pontosan lőhető volt a 64-es troli is.
Az idő szalad, úgyhogy ideje továbbállni és felkeresni a Duna túl felén az Ovsište elnevezésű végállomást, illetve az oda vezető utat, ahol jó a fény. Fotóhely megtalálva, jött az ötlet, hogy igyunk kávét. Nos Ti ezt NE tegyétek! Sz@r is volt, rohadt forró is volt, és a kiszolgáló még azt se tudta, hogy hányadikán van elseje...
Valamennyivel igényesebb, mint a SOR, de azért a házi számot szebben is meg lehetett volna oldani...
Panelrengeteg, 415-ös és Felicia! Kell ennél több?
Itt érkezett el a napnak azon időpontja, amikor is a nap olyan helyzetbe kerül, hogy Pozsony legnagyobb divat fotóhelyén jól süssön. Így mi is letelepedtünk az "UFO" híd ligetfalvi oldalán és vártuk a konvojt, hiszen igen nagy forgalmat bonyolít le a Pannon sugárút.
Magas az egy képre jutó 400-asok száma.
Ricsiék is tiszteletüket tették objektíveink előtt.
A nap folyamán több "idegen" társaság járművét véltük felfedezni a város útjain helyi járatokon. Többek között a nap elején egy plzeni Tr15-öst kaptunk lencsevégre, valamint az alábbi 961-es Karosát.
Besztercebányai Közlekedési Vállalattól (BKV, hehehe) kölcsönkapva.
A 4 darabos O405GN flottából 1 pipa.
A hídnál készült fotók közül a legjobbat a végére hagytam! Egy SOR B9,5-est, amivel elindult az itthoni Credo gyártás is, csak ugye más néven.
Itt ragadnám meg, hogy idézzem drága kolis szobatársamat eme kép láttán: "Tehát legyártottuk ugyanazt a szart, csak más néven."
No, de a "fikázó ötperc" után vissza a pozsonyi történésekhez. Miután mindannyian beletettünk a fényképezőbe n+1 expót cirka egy óra alatt, úgy döntöttünk, hogy tovább állunk, és keresünk valami használható helyet és kicsit kötetlenebbre vesszük a dolgot. Így felszálltunk egy random érkező 435-ösre (94) és elmentünk vele a végállomásig (Holičska).
A proto CapaCity-t is sikerült megcsípni 68-ason.
Az itt fotózással eltöltött idő alatt, arra a döntésre jutottunk, hogy nem megyünk haza addig, amíg nem utaztunk 700-as Karosával! Így adta magát a lehetőség, hogy innen az 59-essel menjünk vissza, amin az O405-ösön kívül csak 741-eseket láttunk. Egy véletlenszerűen kiválasztott indulásra felugrottunk, de azzal az eggyel nem számoltunk, hogy valami expresszjáratként közlekedett, így kilyukadtunk valahova, ahonnan nem volt messze a vasútállomás, így elnéztünk oda is.
A poszt elején már emlegetett X13-as járat, az aszfaltszaggatójával.
Csakis a típushomogenitás jegyében.
Már az új flottafényt viselő Tr15-ös Skoda.
A nap zárásaként a vasútállótól a 32-essel álltunk tovább, hogy a 33-as vonalon közlekedő Citelis kinézetű Skoda 25Tr-ekről is alkossunk valami pixelhalmazt.
Ezzel zárnám is ezt a posztot, legközelebb majd a korszerűtlen és veszélyes Bécsről firkálok valamit, ha már azzal is adósa vagyok a kedves olvasóinknak. ;)
Pá