Habár a szegedi mellett a bajai halászlé is kedvenceim közé tartozik, nyári szomszédolásomat mégsem eme nemes étel, de még csak nem is a Tisza Volán vendégszereplése inspirálta (lévén akkor még Narancsutasék szolgáltattak), hanem az utolsó hiányzóim felkutatása. Credo után nem szívesen futkostam volna csak úgy, végül a vasút sietett segítségemre a közeli Bátaszéken tartott vágányzárukkal és az azzal járó autóbuszos vonatpótlással - a kettő együtt már elég erős indok volt ahhoz, hogy útra keljek.
Mielőtt elindultam, kattintottam párat az ébredező szegedi állomásunkon:
A megszokott hajnali pécsi járat megszűnése folytán új járattal, a 6:35-ös zalaegerszegivel érkeztem meg a szépen felújított bajai buszállomásra. Azt már korábban kinéztem magamnak, hogy az új, egyesített be- és kijárat a délelőtti órákban jól fotózható, s így nem maradok le a keresett vasakról sem. Előtte azért körülnéztem a kocsiállásoknál is:
Minden bajai út kötelező eleme, EUF-182
Utolsó Kunság Volános hiányzóim egyike volt az alábbi, Alba Volántól származó Ikarus 253. Azt már "újkora" óta tudom, hogy egy kalocsai Credo helyén dolgozik és csak reménykedni tudtam, hogy ugyanazt a fordát járja, mint elődje három évvel ezelőtt. Láthatjátok, bejött... :)
Lehetne akár MIG-290 is... :D
Nézzük hát a kijáratot! Az autóforgalom erős, de talán kicselezhető...
Ja igen, 5 darab Credo EN12-t kellene ma levadászni, közülük kettőt sikerült egy órán belül, első nekifutásra nem is rossz arány. :)
"Papír BUSE"
Baján szép lassan összeállt egy frankó kis menetrendi "pók", az órás ütemre berendezkedett Baja-Budapest tengely, valamint a kétóránkénti Szegedről/Szeged felé tartó járatok érkezéséhez igazodva közlekednek a helyközi járatok. Baja és Pécs között kvázi órásnak mondható a közlekedés, ez még nem teljesen sormintaszerű, de összességében egy jó átszállási pontot alkottak közlekedésszervezőink. Ennek egyetlen szépséghibája fotós szemszögből nézve, hogy a pók lezajlása után dögunalom van egészen addig, amíg vissza nem érkeznek a kimenő helyközi járatok, hogy a következő nagy randevúra felkészüljenek. Ilyen szünetek során lestem be a vasútállomásra, vagy az oldalsó kocsiállásokra:
Utazás a messzi Bácsbokodra
Egyre sűrűbben érkeznek be járatok, 20 perc múlva megint jönnek az utasok... :)
A "nagyvolán" utolsó tanúi
Nagybaracskára küldeném a HLD-888 című... Ja nem, ez a 889. :)
Érkezik a gigamega hosszú békéscsabai járat egyik törzskocsija. Első ajtón korrektül feltüntetve, hogy álló utas szállítása tilos. Remélhetőleg ilyenkor másodrész is jár...
284-ről már egy valag képem van itthon, így rendkívüli mód örültem a 809-nek
Szomszédoljunk, mert az jó dolog, főleg, ha egy Gemences Intouroról van szó:
Mielőtt nagyon elkényeztetném az Olvasót, közlöm, hogy a poszt utolsó, "Bács Volán-sárga" autóbuszokat tartalmazó képe fog következni:
Az útiterv következő lépése Bátaszék. Még korábban kigyűjtöttem a vonatpótlók indulási és érkezési adatait, majd sakkoztam egy sort, hogy mikor lenne érdemes ott tartózkodni. Szállításomért a Bács Volán Szekszárdra tartó Szarlétrája járata volt a felelős. A helyijáraton vitézkedő Citaro megörökítése után felsétáltam a vasútállomáshoz:
Kis- és nagyvas gyűjtemény
Az állomás előtti téren a kedvenc bajai maszekom korábban már itt is bemutatott járműve parkolt:
A vonatpótló legközelebbi indulásáig még volt idő, így igyekeztem az állomáshoz betérő helyközi járatokat megörökíteni, több-kevesebb sikerrel. Mint látható, a bajai napsütésből nem sok minden maradt, ez néhányszor jól jött a képek készítésénél, de egyszerre volt átok is, amikor épp annyira tört elő a Nap, hogy az már zavart. Mint például itt is:
Bizonyára a kép is elárulja, hogy megérkezett a várva várt vonatpótló, igaz épp rezsiben a város felől. Bár az MHZ nem mozgolódott, sofőrje időnként felült rá és felsöpörte az utasteret. Információim szerint aznap az LJZ-n kívül még egy Ikarus várható Szekszárd felől és ezzel ki is lőttem a napi járműkiadást. Ja igen, említettem Volános vasakat is, Mohácsról egy hiányzóm érkezett:
JOM-814
Előkerült a "helyi csuklós" is, a takarítási szünetet az MHZ mellé parkolva vette ki sofőrje:
Na ezen pont nem látszik az MHZ... :)
Elérkeztünk 13 órához, a szekszárdi vonatpótló viszont sehol. A Bajára induló Bz már 20 perce röfögött, személyzete idegesen nézegette az órát. Én is így tettem, bár ilyenkor talán senkinek nincs ahhoz bőr a képén, hogy két helyi utassal elindítsák a Studenkát Bajára... Végül beért a busz, s örömmel konstatáltam, hogy megérte várakozni rá:
Bajára visszatérvén felkerestem a vonatkerti "intermodális csomópontot". Ekkor még csak a bennfentesek sejthették, hogy hamarosan összedől a ravatal Oranzsék háza táján, noha a cégről jó ideje csak a negatívumokat lehetett hallani. Mindenesetre lőttem, amit lehetett, de még így is maradt némi restancia a bajai flottát illetően. Ezekre a hiányzó darabokra nagy valószínűséggel már több esélyem nem lesz...
Mielőtt buszra szállva távoztam volna, még dolgoztam egy kicsit a pályaudvaron is, délutánonként elő szoktak még fordulni érdekesebb járművek.
A hazai távolsági buszok adu ásza
A háromajtós példányok természetesen nem kerültek elő...
"Ölié" úr is tiszteletét tette :)
Bónusz ajándékként még egy EN12 találatom lett, egyenesen Bácsalmásról. Öröm és boldogság, gyerünk haza. Leszállás után meglestem az üzletsori megállókat, nyári délutánokon kellemes fényviszonyok uralkodnak fél 6 táján:
B*sszuk ki mindkét iránytáblát, abból nem lehet baj
És akkor most együnk egy halászlevet, szigorúan tésztával! (:
