Bár néhány éve a Schengeni Egyezmény értelmében Magyarország Uniós határállomásain megszűnt a határellenőrzés, első gondolatom mégis ez a szóvicc volt, amikor októberi fotótúránk célállomását kijelöltük. A csapat a szokásos tagokból állt, lassan érdemes lesz előterjesztenem egy fúziót, aminek eredményeképp megszülethetne a Közlekedési-Volános Művek mega-giga közlekedési portál. Na, mit szóltok kedves útitársak? :D

A nem annyira bennfentesek kedvéért: következő utunk Burgenlandba vezetett. Felkészülni, vigyázz, kész, sajt!

Még éppen emészthető időben indultunk el Győrből, a reggel első fényei már Bősárkányban értek minket. Itt a lehető legstabilabb kéztartással próbáltuk megörökíteni a helyi maszek Setráját és a Kisalföld Volános Credot:

Standard poén, hogy ez is 200-as, de tényleg így van :))

Ha buszforduló, akkor rendes buszt is kérünk hozzá!

Innen Kapuvár felé haladtunk tovább. Az útba eső falvakban semmit sem találtunk, de egy gyors kávézás és Kapuvár előtt letérve az útról megcéloztuk Pamhagent, alias Pomogyot. A település a Fertőszentmiklósi HÉV vonal mentén fekszik, a vasút megtekintése előtt azonban a helyi kintalvós Intouro, majd egy bécsi magánzó Setra megörökítése volt soros:

Ha két percet késtünk volna, egy magyar Clio tette volna fotózhatatlanná a buszt

És akkor a vasút - kitettek magukért az osztrákok, igazi Bikafuttatót találtunk az állomáson:

A harmadik is ott figyel, foglaltra járatva :)

A gyors szomszédolás után visszatértünk hazánkba, na de senki ne higgye, hogy ennyi volt a sógoroknál! :) Fertőd és Sopron után Fertőrákoson botlottunk bele következő alanyunkba, ebbe a jó állapotú nagylózsi 256-ba:

Szép darab :)

Fertőrákosnál újabb határelhagyást terveztünk, de sajnos a kinézett átkelési pont csak gyalogosoknak és kerékpárosoknak volt fenntartva, bunkó autósok pedig nem szerettünk volna lenni. :) Amíg tanakodtunk, illetve a határnál lévő "dottó rendezőpályaudvar" üzemeltetőivel értekeztünk a lehetőségekről, megörökítettem a dottó halmazt, mert ilyet sem sűrűn fotózunk:

A második adag ekkor már távozott... :)

Egy földútra hajtottunk fel, majd pár száz méter múlva már Osztrákiában találtuk magunkat. Örömködés, fotózkodás a határkővel, elkúrt csoportkép, minden volt. Na de van itt egy busz is egy Mercedes Integro L személyében, még pedig a bringás átkelő másik végén:

Mörbisch am See, Endhaltestelle :)

Mörbischt elhagyva következett egy szakasz, ahol a falvakat csak Aaron úr beszámolója alapján tudom felsorolni... :) Rustban a helyi panzió előtt elmorzsoltam pár könnycseppet: egy Voyage Group-os Irizar PB állt, a tábla szerint egy szegedi utazási iroda csoportját hozta ide. Földijeim, jöhettetek volna Tiszás busszal is! :)

Azért ennek is örültem

Rustba érve sikerült egy épp végállomásozó helyközi járatot kifognunk. A busz a Dr. Richard egyik Irisbus Arway-e volt:

Oggau egyik utcája egy német Setrát rejtegetett:

Bayruthból érkezett, ami nem azonos Bejrúttal :)

A következő település már több eredménnyel kecsegtetett, nem mintha eddig unatkoztunk volna, de hamarosan Eisenstadtba (Kismarton) érkezünk. Előtte még egy satufék, a helyi Postbus üzem tartalékflottájának egy tagja vágtat felénk:

Most az egyszer muszáj volt egy tájképet lőni :)

Eisenstadba épp, hogy beértünk, a benzinkúton rögtön várt ránk egy Postbusos MB Integro:

Einbahn, ami nem azonos a vasútállomással

Ennek ellenére láttuk, hogy a szántás végén ott kanyarog a vasút, illetve emlékeztünk rá, hogy Schützenben megállva megnéztük a menetrendi tájékoztatót. Ott, akkor nem vártunk a szerelvényre, de most már percek kérdése volt, hogy fotózhatóvá váljon:

Csak egy Talent... :)

A buszállomás meglelése után elkezdődhetett a "Tevékenység", a déli eresztés egész jó buszhozamot produkált, kb. háromszori próbálkozás után tudtunk úgy visszatérni a kocsihoz, hogy egyikőnk se vegyen észre egy újabb járatot. :)

A WNSKS NL 263-ja, velük még találkozni fogunk...

A mörbischi Integro eggyel magasabb rendszámú társa

A Blaguss-t is szeretjük ám :))

A tér varázslatos, de ideje továbbállni, az Esterházy-kastély parkolójában is lehet találni ezt-azt:

Setra dominancia

Útba esett a helyi Postbus telep, így megnéztük azt is, illetve a kereszteződésnél lőttünk párat. Hogy ne felejtsük el, hogy még mindig nem távolodtunk el a magyar határtól, arra két eklatáns példát is felhoznék:

Oké, értettük... :)

Egy csodás magyar gépezet...

Nachster Halt: Mattersburg. A Blaguss egy teljesen nyitott telken tárolja az éppen nem dolgozó autóbuszait, ezt egy nagy Setra gyűjtemény képében mi is megtaláltuk. :) Valószínűleg ez az oka annak is, hogy a környező falvakban nem találtunk buszokat, de ezt itt még nem tudtuk, csak élveztük a páratlan látványt:

Mattersburgban még egy jó lelőhely van, a vasútállomás (mint oly sok osztrák településen), a változatosság kedvéért itt a Postbus tárol és indít járatokat, nem mellesleg egy kétállásos műhelyük is van ugyanitt.

Nyitóképünk szereplői egy kicsit közelebbről

Mattersburgot elhagyva a hegyek felé vettük az irányt. Látványos kanyarok, rendezett falvak és szép tájak között vezetett utunk, nem is problémáztunk amiatt, hogy már vagy egy órája nem is láttunk buszt. Tartott mindez addig, amíg Burgenland és Niederösterreich határán megtaláltuk azt a Setrát, ami hónapokig ékesítette blogunk Facebook oldalának borítókép rovatát. 

Oberschlattenig nem is lőttünk több buszt, ott azonban Aaron nagyon nagy örömére egy S 315 NF állt az általa már jó előre leinformált helyen:

Odaát már ritkaság, nálunk egyre gyakoribb az S 315

Még némi örömautózás, majd közös megegyezés után Wiener Neustadt (Bécsújhely) felé vettük az irányt. A helyi szolgáltató, a Wiener Neustädter Stadtwerke Kommunal Service GmbH egyik buszával Eisenstadtban már találkoztunk, most lehetőségünk nyílt továbbiak megörökítésére is. A flotta amúgy egész takaros, hétvégén legalábbis tiszta MAN kiadás volt, köztük több földgáz üzemű Lion's City is dolgozott. A helyi járatok betűvel jelöltek, a helyközik meg számmal - aki érti ezt, az nyugodtan írhat a szerkesztőségnek... 

A helyi intermodális csomópont másik elemére, az ÖBB pályaudvarra is benéztünk, konzervfotó gyanánt ilyenre futotta:

Wiesel, kényelemben verhetetlen :)

A WNSKS-re már Kismartonnál utaltam, ez nem véletlen. Ugyanis ami a pályaudvarra visszatérés után történt, az még osztrák témában jártas útitársunkat is meglepte. A szitu otthonról ismerős: fotózunk, odajön egy sofőr, akinek mindez nem tetszik. Némettudásunk sajnos nem érte el még összesítve sem az övét, de megértettük, hogy nem örült nekünk. Eleinte azt hittük, biztos Volánbuszos volt és valójában egy érdi srác, így magyarul kezdtünk el beszélni, de nem leplezte le magát. Próbáljuk elmagyarázni, hogy kik vagyunk, mit akarunk, nagyjából sikerült is. A végén megegyeztünk, hogy nem őt fotóztuk, ezt ő is elfogadta, majd távozott. Pár perc múlva azonban visszatért egy szemmel láthatóan vérmesebb hölgy kollégája társaságában, akiből csak úgy áramlott a gyűlölet. A rendőrségtől kezdve minden fegyvert bevetett a fenyegetőzések terén, még a kártyaelkobzást is talán (hacsak nem a 36-os filmkockát akarta kivetetni a gépből). A végén odáig fajult a dolog, hogy szerinte engedély nélkül még az utcán álló épületeket sem fotózhatjuk, ha azok falán reklám van, mert nem kértünk rá engedéJt a reklámozott cégtől... 

Nem vagyok az a típus, aki alanyi jogon elvárja, hogy minden sofőr haptákba vágja magát, ha fotózni lát. Megértem, hogy ha probléma van, kulturált hangnemben bármit képes vagyok megbeszélni és kompromisszumra is hajlok, mert így kell tenni. De ez a nő túlment egy határon, amit eddig sem én, sem a többiek nem tapasztaltak Ausztriában. Az, hogy nettó faszságokat hordott össze, csak tovább komolytalanította a helyzetet, pedig a sráccal már-már békés hangnemben váltunk el, de ez az öregedő szajha mindent elrontott. Ennek fényében jobbnak láttuk távozni, Sopronig még két faluban találtunk kintalvós kocsikat:

Noch ein Integro in Loipersbach

Schattendorfban pedig az alig másfél órája Wiener Neustadtban megörökített Lion's Regiot találtuk meg:

A teraszról remek kilátás nyílik a falu egyetlen autóbuszára :)

A határátlépést követően már csak Vitnyéden álltunk meg egy életmentő kávéra. A bécsújhelyiek produkciója ellenére is egy élménydús napot zártunk, nagyon adta!