Akkor drift! Mondaná az átlagos férfiember, aki szereti az autósportot. De ez a bejegyzés most nem erről fog szólni, hanem a településen megtartott Kisboldogasszony-napi búcsúról, pontosabban az ott megfordult kocsikról.
Na, de ne rohanjunk ennyire előre, először is üdvözlöm az olvasókat, néha majd az én posztjaimmal is találkozhattok a blogon, a két szerzőnek köszönhetően! :)
A nap 7.30-kor indult számomra, ekkora ért hozzánk az útitársam, akivel megjártuk az először rövidnek induló, majd később 500 kilométeressé vált túrát. Nyugodt tempóban mentünk az M3-ason, egészen Nyíregyházáig, ahol célba vettünk a pályaudvart, hátha akad néhány hiányzó. Azonban vasárnap reggel lévén, nem sok busz tartózkodott a kocsiállásokon. Amik a napnak megfelelően parkoltak, azokról elkövettünk pár fényképet, lecsekkoltuk a vasútállomást, aztán indultunk is tovább az M3-as új szakaszán Vásárosnamény felé.
A szabolcsi megyeszékhelyen az egyik legjellemzőbb típus a Solaris.
Az autópálya ürességét szinte végig élezhettük, az új szakaszon alig-alig találkoztunk egy-két járművel. Egészen Őrig mehettünk tempósan, ott viszont elfogyott a sztráda, így mellékutakon folytattuk tovább az utazást. Vaján egy Autosan, Rohodon az IAF-409, Nyírmadán pedig a KKL-607 várt minket totál ellenfényben. Aztán Nyírmadáról átnéztünk Pusztadobosra, de ott nem találtunk semmit, így következett Ilk, de itt sem jártunk nagyobb szerencsével. Jött Vásárosnamény! A Volán-telepen 10 pontosan beparkolva a hiányzók... azokról sem lesz ma képünk címszóval mentünk tovább a pár száz méterre lévő buszállomásra. Két kocsi állt bent a parkolóban (több el sem férne), eléggé egymásra parkoltak, de jól sütötte őket a nap, és már ez is fél siker!
Az egyik gép ez a Rába volt, a másik pedig a FIY-468 című C56-os.
Egyébként az állomást nem régen újították fel, elég rendben van, de a vasárnap délelőtt a nulla utassal nem túl forgalmas.
Aztán mentünk Nagydobosra, ahol a Szaki Tours egyik új beszerzését, az ex. MÁV-os 263-ast kerestük, és végül meg is lett. Üröm az örömben, hogy bokrok vették körbe, így nem túl jó fotó született róla. Ópályi sem bővelkedett kintalvósokban, így jött Mátészalka. Talán ez volt a legnagyobb csalódás, mert a buszállomáson csak egy gép állt bent, de legalább az egy C56-os volt. :)
Nem túl régen készült el, nagyon szépen néz ki a fényezése.
A következő fotómegálló Nagyecseden volt, ahol az LHT-934 parkolt a központban. Mit mondjak, elég sötét egy hely ez a Szabolcs, és ez a rész sem cáfol rá erre a kijelentésre. Nagyecsed sem kis település, mégis hatalmas káosz, rendetlenség és szemét a jellemző.
Tovább utazva Vállaj volt az a falu, ahol volt is mit fényképezni, egy Autósanyi személyében.
Lenni kellett volna itt egy C80-asnak is, de nem sikerült rálelnünk, úgyhogy csapattunk tovább Nyírbátor irányába. Tettünk egy kitérőt Bátorligetre, majd Nyírkáta és Hodász érintése után megérkeztünk Nyírbátorba, ahol kellemes meglepetésben volt részünk. A tárolón vasárnaphoz képest elég sok kocsi állt. A Hajdútól a KLF-224, a Szabolcstól a 263-as mellett egy EC11, illetve egy 256.42-est és egy 415-öst is találtunk.
Végre 200-ast is sikerült lőni.
Innen már sietve indultunk eredeti úti célunk, Máriapócs felé. Először azt gondoltuk, elkéstünk, mert egy ex.honvédségis 256-ossal, meg egy E-Bay kukákval is szembetalálkoztunk. Aztán szerencsére még éppen időben odaértünk a rajzásra. Az autó letámasztása után elindultunk megnézni a buszparkolót. Közben már néhány kocsi elindult, de a főút jó fotóhelynek bizonyult.
Ezzel a Berkhof Excellence 2000-rel lehet ijesztgetni a népet.
A parkolóhoz érve láttuk, jó lesz a felhozatal, mivel viszont egy kocsi kivételével mind ellenfényben állt, vissza kellett mennünk a főútra. A forgalmat rendőrök irányították a bekötőútról való könnyebb kikanyarodás érdekében. Három irányba is mentek a buszok, de a napállás csak egynek kedvezett, így olyan helyet választottunk, ahol egy kis ügyesség is kellett a jó fotóhoz, viszont mindkét irányba közlekedőket tudtuk lőni. Most viszont már tényleg következzenek a fotók, persze a teljesség igénye nélkül.
"E un souvenir souvenir d'Italie" :)
Nálunk sem gyakori az ilyen kialakítású Van Hool.
2013 nyarán is tudtak még előszedni egyes okmányirodák "KOY" kombós rendszámot.
Egyre kevesebb 255-ös fut már az utakon.
KovácsBuszék zászlóshajója. Érdekes, hogy a legjobb gépüket küldték ide.
Elmaradhatatlan kellék a 211-es.
Mint láthatjátok, volt mindenféle gép, sosemlátott 256-os, Olaszorszából vásárolt Menarini, román VanHool, na meg Irizar is... és akkor ez még csak egy része volt a megjelent buszoknak. A vezérek egyébként nagyon rendesek voltak, szinte mindegyikük intett és mosolygott. Látszik, hogy erre a rendezvényre nem jár a sulinet! :) (És ez maradjon is így.)
Miután egy lengyel VanHool Alizée-n kívül nem maradt bent semmi, újra Nyíregyháza felé vettük az irányt. Kállósemjénben és Nagykállón 4 kintalvós kocsit is találtunk, amiből persze egy sem Ikarus volt, de annyi baj legyen. A nyíregyi buszállomáson jobb volt a forgalom, mint reggel. Elvileg Ófehértóról érkeznie kellett volna egy fehér 260-asnak, de természetesen Autosan jött helyette.
Alászedős, billenős... szerintem!
Azt követve, hogy buktuk a 260-ast, sietnünk kellett, hogy leérjünk Tiszaújvárosba a JABIL műszakváltására. Végül 18.15-re sikerül megérkezni, a pályaudvar tele, egy nagy sprint után már lehetett is fotózni a kikanyarodókat. Sajnos a fényviszonyok korántsem voltak ideálisak, de azért két fotót megosztanék veletek.
Az 5 legújabb Scania-Higer Touring egyike a gyulai járat másodrészén.
...és amiért érdemes élni. :o)))
Összességében nagyon jó napot zártunk, akár a felhozatalt, akár a hangulatot nézzük. Remélem nem bántátok meg, erre a nem túl rövid posztra szánt időt! :)