Hangzott el párszor eme mondat az Erdélyben töltött egy hét alatt. Igazából határ ide vagy oda, Erdély nem az a hely, amit futólag végignéz az ember, mind a táj tekintetében, mind nekünk közlekedésbarátoknak az ott szolgálatot teljesítő gépek miatt! Jómagam úgy érzem, hogy ez az egy hét is kevés volt, úgyhogy mindenképp visszavágyom!
Indult az egész még valamikor a téli hónapokban egy ötleteléssel Renccámvadász kollégával, hogy nyáron ki kellene menni Aradra a műszakváltásra. No de akkor már nézzünk körül Erdélyben is. Igen ám, de ahhoz kellene autó is, illetve úgy gazdaságos, ha azt meg is töltjük! Lényeg a lényeg, hogy összeállt a csapat és július második hetében útnak indultunk!
Egy jó fotótúra mi mással kezdődne, mint a hajnali keléssel. Most sem volt ez másképp, hisz azért még hazai területen is van mit fotózni, és Aradra időbe oda kell érni, főleg úgy, hogy a határon vesztünk egy órát! A budapesti gyűjtőjáratozás után irány Örkény. No akinek a kecskeméti posztban nem lett volna elég a honvédség, annak íme még kettő:
 A felkelő nap fényében |
 Egy kicsit odébb |
Az idő halad, mi viszont nem, úgyhogy irány tovább! Menet közben belestünk Kiskunfélegyházára, semmi érdemleges, úgyhogy tempósan tovább. Egy rövid orosházi megállás a buszállomáson, majd a TESCO-nál, hogy beszerezzük a Romániában kötelező tartozékot, a poroltót.
Az orosházi kitérő egyik szereplője
És a másik
Mielőtt továbbindultunk volna, jutott eszünkbe, hogy Medgyesegyháza egy kis kitérővel útba esik és épp vonatpótlás van, úgyhogy nézzük meg mi szolgáltat ott. Meglepetés igen nagy volt, hisz két M-es rendszámú travel volt a pótló! Igen, itt a viharsarokban egy mellékvonalon...
 Friss mobile.de-s beszerzés |
 Setra mellé egy Neoplan és kész a tökéletes páros! |
Haladunk tovább és a következő tervezett megállás már Arad. Illetve lett volna, ha Kunágotán nem látunk meg két magán 200-ast. Persze mindkettő fotózhatatlanul a bozótosban, a statisztikai jellegű képek után irány tovább. Kunágota mellett még egy Kőrösös 256-ost meglőttünk, ezt láthattátok már Facebook oldalunkon. Szeretjük Békés megyét, ugyanis Mezőhegyesen belebotlottunk a kukoricacímerezőket szállító buszokba, így újabb faszverde következett.
Érdekes arcok az utastérben...
A határátlépés zökkenőmentes, az első kúton útdíj kifizetése, majd irány az aradi ipari park. A buszok már bent várják az utasaikat, mi is elfoglaljuk a fotóhelyet és várunk. Igen nagy típuskavalkád vonult fel a kirajzás alatt. A sofőrök igen jól fogadták a fotózást, sőt még egy-két kamionos is intett nekünk. Ez a mentalitással, mármint, hogy nem ugatják le a fotósokat, az egész hetet végigkísérte. Nos akkor jöjjön az aradi műszakváltás a teljesség igénye nélkül:
Fényezéshez illő cégjelzés
 Zöld szörny, de legalább klíma van rajta! |
 Valószínűleg valami ex Berlini kockaMAN. |
Kína már itt is megjelent a "szépségeivel"
Florin kicsit túldíszítette a vasat!
 Ismeretlen eredetű IVECO |
 Trilex + ködlámpa ^^ |
 ex Szabolcsos 260.43-as. A héten még találkoztunk hasonlóval. |
 Neoplanokból is akadt pár. |
Le se tagadhatná az előéletét
Az a függöny...
Műszakváltás lezajlott, akkor nézzünk körül Aradon. Ám az ipari parkban észrevettünk még egy fotótémát, egy autósiskola 255-ösét.
Nem mostanában használhatták...
Kisebb városnézés Aradon, valamint kajálás a helyi mekiben. Aradon meghatározóbb a villamosközlekedés, mint a buszos, így néhány képet csináltunk a városi kötött pályásokról a városháza előtt.
Werkstattfahrt. Ez se német nyelvterületről származik...
Az említett városháza
Gurultunk tovább, hogy azért emberi időben odaérjünk a dévai szállásra. Aradról kiérve a villamos sín "nem fogyott el". Gondoltuk, hogy biztos itt maradt valami régi HÉV vonal, mikor a következő településen lévő megállókban embereket láttunk. Ha lesz valami fotótéma majd akkor meglőjük, jutottunk eme döntésre. És lett is, amint azt már a nyitóképen is láthattátok. Lényegében ez egy aradi villamosvonal, ami nálunk már HÉV-ként funkcionálna, Aradról egészen Ghioroc-ig közlekedik, ami egy 4-5 településsel arrébb lévő község.
Egy másik kép a "HÉV"-ről. A nemzeti érzelem megvan itt is, elég a megállót megnézni.
A nap további része az utazgatással eltelt. Ezen az etapon hangzott el először a címet ihlető mondat. Annak kapcsán jött az egész, hogy nekünk Pestről például egy Szabolcs Volános fotózást is értelmetlen egy napra tervezni, valamint az, hogy minden volánból közel 100%-os legyen az ember... Na és nem beszélve arról, hogy mi lenne, ha nem lett volna Trianon! Dévára érve szálláson lepakolás, majd bevásárlás a következő napra. Este a szálláson természetesen idő elpofázása, úgyhogy alvás az nyomokban volt megtalálható.
Kedden ismét hajnali kelés, irány Vajdahunyad, majd a Fogarasok. Ám még Déván belebotlottunk valami műszakváltás féleségbe és a nap első rendszámába is!
Soha rosszabb napindítót! =)
A fotók elkészülte után irány Vajdahunyad, információk szerint ott is elcsíphetünk néhány Ikarust. No meg természetesen ha már ott vagyunk akkor megnézzük az eredeti várat is.
Ez se ex német...
No a magyar vonatkozás! ex DZA-235
Vajdahunyad ennyivel tette színesebbé a képgyűjteményt, illetve volt még 1-2 Probus gyártmányú kis EAG koppincs, de hasonlókkal találkoztunk később is, úgyhogy majd onnan lesz kép. A Fogarasok felé vettük az irányt, menet közben nem volt semmi érdekesség, úgyhogy csak a szükségletek elvégzése miatt álltunk meg.
Még itt is találtunk rendszámot, méghozzá magyart! Igaz június végén már Győrben meglett... =D
Ahogy kúszunk felfelé, körülbelül 10 méterenként meg lehetne állni néhány fotó elkészítése végett. Ahol lehetett ott ezt meg is tettük, így átlagsebesség rekordot nem döntöttünk felfelé menet, de itt most nem is ez volt a lényeg! A táj gyönyörű, javaslom mindenkinek aki teheti, hogy az menjen el ide!
Egyik fotómegállás alkalmával.
Végül felértünk az autóval elérhető legmagasabb pontra, leparkoltuk a kocsit, majd irány körülnézni. Meglepetésünkre akadt itt is fotótéma a tájon kívül:
Még egy magyar travel...
A transzfogarasi út. Csak egy kicsit kanyargós.
A túrázás közben sikerült elszenvednem egy "kisebb" balesetet, melynek következtében sikeresen a telefonommal egyetemben a fényképezőmet is lenulláztam. Akkora bajom szerencsére nem lett, hogy ne tudjuk folytatni az utat, igaz a történtek igen erősen rányomták a bélyeget a nyaramra... A fényképező kérdés szerencsére megoldódott, mert Renccámvadász kolléga két géppel készült a túrára, így az ő tartalék gépe jó szolgálatot tett nálam. Ezúton is köszönöm neki a "technical supportot"! ;)
Kicsit elcsúsztunk - én mindenképpen - az idővel, így kicsit sietősebben indultunk tovább, hogy a csíkszeredai szállásunkra érjünk. Menet közben megálltunk Brassóban vacsorázni, természetesen a helyi mekiben! Ám még Brassó előtt megtaláltuk ezt a vasat:
Színre fújt hűtőrács, szekszi!
Végül éjfél előtt kicsivel értünk a szállásra, úgyhogy itt csak szerdán néztünk körül és fotóztuk az itteni járműállományt.
Nos ebbe a részbe sajnos csak ennyi fért, de úgy érzem így is sikerült elnyújtanom, mint a rétestésztát. Na a sztori végéhez stílszerűen búcsú:
Jó éjt, sziasztok! ;)
