Segélycsomag a Dél-Alföldre

Segélycsomag a Dél-Alföldre

Segélycsomag a Dél-Alföldre

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd arról fogok cikket írni, hogy miképp és milyen járművekkel kell a Dél-Alföld helyközi (és egy kicsit a helyi) közlekedését más megyéből kisegíteni, de nem hiába az élet a legjobb forgatókönyvíró… Lottózni szerencsére nem szoktam, és az üveggömböm is ritkán működőképes, így ennek az egész helyzetnek a közeledtét szerencsére csak az első zuhanyzói pletykákból hallhattam.

nyitokep_3.JPG

 

Hogy juthattunk el idáig?

A DAKK Dél-Alföldi Közlekedési Központ Zrt. járműjavítói tevékenységét egy átszervezést követően 2015-től az eredetileg a jogelőd Kunság Volán Zrt. tulajdonában álló Autó-Univerzál Kft. látta el. Ennek egyik leglátványosabb megjelenési formája a műhelyekben megfordult autóbuszokon megjelenő, Autó Univerzálos rendszámtábla-tartók feltűnése volt. Ezeket természetesen nem csak a DAKK-os kocsikra, hanem a bérmunkában készült járművekre, illetve a Volánbusztól felújításra küldött járművekre is kihelyezték. Pusztán érdekességképp megemlítendő, hogy ugyanezen átalakítások során az Autó Univerzál Kft. megbízást kap az országos, valamennyi Közlekedési Központ és a Volánbusz alkatrészbeszerző- és ellátó cégének a létrehozására. Ez utóbbi 2016-tól az Univerzál Beszerző Kft. képében öltött testet. Mindezek előtt első körben azonban még a DAKK Zrt. járműkarbantartásának megszervezése és optimalizálása az elsődleges feladat. Utóbbiban szintén sikerült látható eredményeket elérnie a cégnek…

A cég Szervezeti és Működési Szabályzatban is szerepel az anyagbeszerzéssel és készletezéssel foglalkozó Anyaggazdálkodási Igazgatóság feladatainak részletezésekor, miszerint az általuk végzett készletezési tevékenység egyik sarokpontja az „optimális raktári készletszint meghatározása és fenntartása”. Nos, ez utóbbiban elég sokszor, eléggé látványos módon nem sikerült eltalálni sem a konszignációs, sem az optimális készlet szintjét sem. A gépjárművek karbantartása – jelen esetben főképp a bekövetkezett meghibásodás elhárítását jelentő – nem minden esetben tervezhető folyamat. A tervszerű karbantartások (műszaki vizsgák, futásteljesítmény alapú vizsgálatok) természetesen ütemezhetők, az alkatrészek váratlanul jelentkező meghibásodásaira azonban még Markov bácsi sem tudott tökéletes matematikai leírást adni. Így sajnos az alacsonyan tartott készletek nagysága sok esetben nehezítette meg az autóbuszok javítását a „végrehajtói” oldalon végző dolgozók életét. A sokszor apróbb, akár egy revízió során is orvosolható meghibásodásokat csak napokkal később lehetett elhárítani. Az így, „exponenciálisan” növekvő, javításra váró autóbuszok száma egyre több gondot és hosszú várólistákat eredményezett. Ezt már az első évben lehetett tapasztalni, amikor is feltűnő módon megszaporodtak az üzemegységek és az üzemek (megyék) közti operatív autóbusz-átcsoportosítások. Ünnepi – csökkentett javítási tevékenységet jelentő – időszakot követően pedig még jobban érezhető volt a jelenség. 2019 tavaszán pedig már olyan szinten kellett beavatkozni, hogy a Szeged helyi üzemegységtől felszabaduló gázüzemű Ikarus buszok szabályosan ellepték a Szeged környéki helyközi járatokat.

bevezetohoz.jpg

2019 májusában Deszken a három helyközis forda közül kettőn tartósan helyi járatos kocsi járt…

De hasonló gondokkal küszködött Békéscsaba és Kecskemét is, utóbbinál ez a jelenség szintén korábbról volt eredeztethető. A hosszú ideje fennálló problémát minden bizonnyal láthatták a cégnél is, mivel nagy nehezen, 2019. júliusától a DAKK Zrt. hatáskörébe újból visszakerült a járművek javítása, karbantartása. Ekkor azonban – nem váratlan módon – az Autó Univerzál a távozásával egyidőben magával vitte beszállítói kapcsolatait is, mellyel tulajdonképpen az érvényben lévő alkatrészbeszállítói szerződéseket semmissé és felhasználhatatlanná tette. Ennek eredményeképp a DAKK nem rendelkezett elegendő tartalékalkatrésszel, egyúttal alkatrész-beszállítóval sem. És mivel már csak 1 hónap volt a tanévkezdésig, lépni kellett…

Mi legyen a megoldás?

2019. augusztusában, annak főképp a második felében kezdtek el szállingózni Budapestről, az akkor még önálló Volánbusz Zrt.-től a segélyszállítmányok: napról napra több és több, jellemzően a fóti garázsból érkező (korábbi üzemegységeik nem feltétlenül egyeztek meg Fóttal: szentendrei, váci és érdi kocsik is jöttek így) autóbuszok jelentek meg a három nagy üzemegység (Szeged, Kecskemét és Békéscsaba) telephelyein. Az autóbuszok továbbosztása a kisebb telephelyek felé (pl. Baja, Orosháza) ezekről a megyei központokból történt. Később aztán beszállt még a közösbe is a százhalombattai M6L.O.G. Kft. is a maga „kis” Mercedes-Benz Intouro adagjával. Ezek az autóbuszok 2017 és 2018 között a Color Tours Kft. üzemeltetésében közlekedtek Pest megyében, majd a cég megszüntetésével egyidejűleg a Volánbusz Zrt. foglalkoztatta a buszokat tovább, egészen 2019 tavaszáig, amikor is a buszok leköszöntek az utakról. A kocsikat a teljes időszak alatt az M6 birtokolta, az autóbuszok bérleti konstrukcióban közlekedtek mind az alvállalkozónál, mind pedig a Volánbusznál. Ekkor már legalább 3-4 hónapja nem futott a flotta, de nem volt mit tenni, a forgalomnak mennie kell bármilyen áron. A buszok debütálása szeptember 2-án, az első tanítási napon zajlott le. Az eredetileg a tanévkezdésre biztosított mennyiség (kb. 54-55 darab autóbusz) nem bizonyult elegendőnek, így még szeptember (és az ősz) folyamán további 25-30 darab autóbusz érkezett még a céghez.

Az alábbiakban a kisegítésben használt autóbuszokat típus szerint nézzük végig. A saját gyűjtéseim és ismereteim szerint igyekszem feldolgozni az utóbbi 3-4 hónap történéseit, ezt azonban a buszok gyakori hely- és üzemegységváltásai miatt nem lesz egyszerű véghez vinni. A járművek darabszáma kis hibahatáron belül pontosnak vehető, de ettől függetlenül továbbra sem vagyok mindenható és mindentudó. Ezt most is kéretik figyelembe venni!

Ikarus 395

A típusból összesen kettő darab érkezett: az egyik a korai példánynak számító EJG-660, a másik pedig az FHJ-891. Mindkét busszal stabil fordakocsiként számoltak a kezdetekben és ezt egész sokáig be is tartották: az EJG Szeged helyközi üzemegységnél kezdett Kübekházán – itt egy bő 2,5 hónapig biztosan megtalálható volt – az FHJ pedig Békésen kezdett el dolgozni, mégpedig Szeghalomban.

Ikarus C56

A még állományban lévő, viszonylag kislétszámúra apadt Pest megyei kontingens valamennyi példánya bevetésre került a Dél-Alföldön. Tanévkezdéskor még csak 5 kocsi dolgozott a Pest megyei Classicok közül, azonban még szeptemberben további 3 kocsi érkezett, míg végül októberben a maradék 3 darab C56-ost is elhozták Fótról. A deponált buszok között akadt olyan, amely akkor már több hónapja üzemen kívül volt, azonban most égető szükség volt a reaktiválásukra. És hogy ki hova került?

  • HHR-652 Orosháza
  • HOG-514 Szeged
  • HOG-516 Szeged
  • HOG-517 Békéscsaba
  • HPR-214 Mezőkovácsháza
  • HPR-215 Békéscsaba
  • HPR-222 Szeged
  • HPR-223 Szeged
  • JID-080 Szeged
  • JID-082 Szeged
  • JID-085 Békéscsaba

A buszok kezdeti elosztása később változott, az eredeti tervekhez képest Szegedről legalább két példány Hódmezővásárhelyre került átadásra.

Ikarus E94

Kijelenthető, hogy az Ikarus E94 típus talán legismertebb példánya érkezett „tüzet oltani”: a módosított homlok- és hátfalas kivitel prototípusa, az eredeti fényezése miatt Aranybusz becenévvel is illetett IAW-467 a szegedi üzemegységhez került és rögtön Üllésre helyezték ki.

Ikarus E95

Hasonlóan a 395-ösökhöz, az E95 típusból sem érkezett sok, bár ennek közvetettebb oka még, hogy a típusból már nem sok példányt üzemelt Pest megyében. Mindhárom kocsit Békés megyébe helyezték az alábbi leosztás szerint:

  • HGS-371 Békéscsaba
  • HHY-832 Békéscsaba
  • RRH-155 Békés

A három kocsi nem egyszerre érkezett: tanévkezdéskor egyedül az RRH-155 jelent meg, majd szeptember végén érkezett a többi. HHY-832 és az RRH-155 kiküldetése tartósra sikeredett: a 832 a felújításon lévő LJF-205 helyén üzemelt, illetve talán még most is ott dolgozik, míg a 155 pedig – hasonlóan az FHJ-891-hez – Szeghalomban talált új hazára.

Kravtex Credo EC 11

A kíváncsi szemek elől már több éve visszavonulva üzemelő kiskerekűek egy példány kivételével mind megérkeztek a tanévkezdésre. Szeptember végén azonban a JJR-846 is befutott, így onnantól fogva a teljes, Pest megyei EC 11 állomány áttelepítése befejeződött:

  • FKE-880 Kecskemét
  • FKE-881 Békés
  • JJR-844 Békéscsaba
  • JJR-845 Kecskemét
  • JJR-846 Orosháza
  • JJR-847 Hódmezővásárhely
  • JJR-848 Békéscsaba
  • JJR-849 Békéscsaba

A buszok viszonylag aktív időszakot éltek meg az ősz folyamán: JJR-844 Békéscsabáról Szarvasra, JJR-848, 849 pedig Bajára települt át. JJR-847 képében pedig egy új helyi járatos autóbusszal ismerkedhettek meg a hódmezővásárhelyi lakosok… :)

MAN A01 Lion’s Comfort ÜL313

A Volánbusz távolsági flottájában helyet kapó ÜL313-asok közül két példány, az LHZ-030 és a 035 érkezett a tanévkezdésre. Az egyszerűség kedvéért mindkét kocsit a gyulai üzemegység kapta, mindkét autóbuszt állandó feladatra szánták és jelenlegi ismereteim alapján továbbra is Zsadányban üzemel mindkét példány.

Személyesen sajnos egyik ÜL313-mal sem sikerült találkoznom, így most a korrektség jegyében egy korábbi képpel tudom csak illusztrálni a típust. ☹

lhz-035.JPG

A Gyula – Debrecen táblát képzeljétek oda, köszi! :)

MAN A74 SL263/283

A motorizáltságbéli különbségek miatt a két típus külön szerepeltetésétől most eltekintenék. Egyébiránt a hat darab vendégelőadó érdekessége, hogy az első körben letelepített autóbuszok között egy sem szerepelt: szeptember hónapban 3 kocsi érkezett különböző időpontokban (itt a járműkiadási gondok fokozódását követő segélykérések hatására indultak útnak a kocsik), októberben további egyet, majd a maradék kettőt már november hónapban kellett deponálni felhasználási helyére. A felsorolást pedig már kérnetek sem kell:

  • HYG-625 Békéscsaba
  • HYG-626 Kecskemét
  • HYG-629 Szeged
  • IAF-477 Kecskemét
  • IAF-479 Szeged
  • IAF-482 Békéscsaba

Az üzemegységek közötti átadások ezeket a kocsikat sem kerülték el: a két kecskeméti kocsit Békéscsabára (626) és Gyulára (477) helyezték át, de ugyanígy járt a Szegednek kiutalt HYG-629 is.

Mercedes-Benz O530 Citaro

Az eddigiekhez képest – kifejezetten szokatlan típusnak mondhatók a Dél-Alföldön az egykoron a Zsámbéki-medence járatain megjelenő, kifejezetten korai gyártású MB Citaro buszok. A letelepítésük előtt főképp Érden dolgozó autóbuszok szintén az első tűzoltási kísérlet lefutását követően érkeztek a térségbe. Szeptember 6-án három kocsi érkezett Szegedre, majd a hónap végén – 09. 23. körül – további 5 példányt hoztak Békés megyei rendeltetési céllal. Összesen tehát 8 darab Citaro állt üzembe:

  • JVP-023 Szeged
  • JVP-024 Szeged
  • JVP-040 Békéscsaba
  • JVP-041 Gyula
  • JVP-042 Békéscsaba
  • JVP-043 Békéscsaba
  • JVP-044 Szeged
  • JVP-045 Békéscsaba

A még működőképes és nem selejtezett példányok tehát megérkeztek az ősz elején. A Csongrád megyébe telepített kocsik több telephelyen is megfordultak, valamint Hódmezővásárhely üzemegység is kapott egy példányt az ősz további részében. A Békés megyei kocsik közül Békéscsabán jellemzően helyi járati feladatokra osztották be a kocsikat: ez mindenképpen testhezállóbb feladatmunka a buszok részére, mint egy megyével odébb, háromtengelyes autóbusz helyett közlekedni. Na persze, legalább a járat leközlekedett…

Mercedes-Benz 633.05 Intouro

Tulajdonképpen a hiányban szenvedő DAKK Zrt.-nek juttatott segélycsomag majdnem felét a kalandos életutat és tulajdonosi viszonyokat is megélt Mercedes-Benz Intouro buszok adták. Jelenlegi ismereteim szerint 41 példány közlekedett az ősz folyamán a típusból Bács-Kiskun és Csongrád megyében. A korábban Pest megyében üzemeltetett kocsik közül csak a PCT-119/131 páros nem került átadásra. Békés megye ebből az eresztésből nem részesült, mivel a megyét a Partiscum Busz Kft. által üzemeltetett és ugyanebből az alomból származó autóbuszok csak menetrend szerinti járatként érintették… Így a műhelyek számára ismeretlen lett volna a típus. A másik két megyében viszont remekül beleolvadt a flotta a Partiscum Buszos kocsik közé. Bár ennek ellenére a kisebb telephelyek (Kalocsa, Kiskunhalas) részére átadott Intourok ott, abban a közegben szintén nem túlzottan ismert típusnak számítottak, de esetleges javításuk megoldható volt Kecskeméten, vagy Szegeden.

Az őszi szezonban pályára lépett játékosok listája:

  • NZW-558 Kecskemét
  • PAZ-749 Szeged
  • PCT-101 Makó
  • PCT-102 Kecskemét
  • PCT-103 Kecskemét
  • PCT-104 Kecskemét
  • PCT-105 Kecskemét
  • PCT-106 Szeged
  • PCT-108 Szeged
  • PCT-109 Kecskemét
  • PCT-110 Kecskemét
  • PCT-112 Szeged
  • PCT-113 Szeged
  • PCT-114 Makó
  • PCT-115 Kecskemét
  • PCT-116 Szeged
  • PCT-117 Szeged
  • PCT-118 Kecskemét
  • PCT-120 Szeged
  • PCT-121 Kecskemét
  • PCT-122 Kecskemét
  • PCT-123 Szeged
  • PCT-124 Szeged
  • PCT-125 Szeged
  • PCT-126 Hódmezővásárhely
  • PCT-128 Kecskemét
  • PCT-129 Szeged
  • PCT-130 Kecskemét
  • PCT-132 Szeged
  • PCT-133 Kecskemét
  • PCT-134 Szeged
  • PCT-135 Kecskemét
  • PCT-136 Szeged
  • PCT-137 Szeged
  • PCT-138 Szeged
  • PCT-139 Kalocsa
  • PCT-140 Kecskemét
  • PCT-141 Kecskemét
  • PCT-142 Hódmezővásárhely
  • PCT-259 Kiskunhalas
  • PDR-522 Kiskunhalas

A kocsik durván 85%-a már a tanévkezdésre megérkezett felhasználási helyére; a maradék autóbuszokat pedig még abban a hónapban, illetve október elején kihelyezték a két megyébe. A makói példányok az ősz folyamán Kecskemétre kerültek, ezen felül más, megyék közti átcsoportosításról jelen ismereteim alapján nem tudok. A kocsik egy része stabil helyet talált magának, de természetesen a telephelyek közötti vándorlás itt is megfigyelhető volt, főképp Csongrád megyében.

A PCT-142 forgalmi rendszámú autóbusz Hódmezővásárhelyen az első időkben a műszaki vizsga-felkészítésen lévő HFF-713 helyén közlekedett, majd annak elkészültét követően műszaki tartalékként üzemelt tovább. Ilyen minőségében érte 2019. 10. 07-én az a – műszakilag végzetes - baleset, melynek során az egyik, Hódmezővásárhely - Budapest-Népliget között közlekedő járatot teljesítette:

https://www.delmagyar.hu/vezeto-hirek/ket-auto-utkozott-az-m5-oson-2-4635486/

 

Végül álljon itt néhány érdekes számadat az erre fogékony olvasóink részére:

  1. A vizsgált, 2019. 09. 01 – 12. 31. közötti időszakban összesen 82 darab, Pest megyéből letelepített autóbusz kezdte meg szolgálatait a Dél-Alföldön;
  2. A flotta legidősebb tagja az 1994-ben épült EJG-660, míg a legfiatalabb címért az MB Intouro buszok azonos, 2010-ben épült példányai szállhatnak ringbe. Az ismert alvázszámok alapján a legfiatalabb kocsi (értsd: a legmagasabb alvázszámú) a PCT-259, noha az eggyel alacsonyabb alvázszámú Intouro viszont a PCT-123…;
  3. A legkevesebb kisegítő kocsit Kalocsa, Mezőkovácsháza és Kalocsa kapta, míg a legtöbbet pedig Szeged.

zarokep.jpg

Röviden ennyi a mérlege a 2019. szeptemberétől lezajlott eseményeknek. Az egyik szemem sír, mert sajnos az utóbbi 2-3 évben a DAKK Zrt. már nem az első „visszafejlődést” szenvedi el, ami által nehezen tud megszabadulni túlkoros, selejtérett járműveitől. Jelen intézkedés ismételten nem szolgálta a járműállomány előrelépést, még ha itt nem is ez volt a cél. Másrészt azonban örömteli, hogy az egyesítés előtt álló két cég egy ilyen mértékű segítséggel meg tudta oldani, illetve át tudta hidalni a jelentkező problémákat. Noha a hosszú ideje maguk előtt görgetett javításra váró állományt az ősz folyamán sem tudták megnyugtató módon csökkenteni, legalább a kevésbé gazdaságos módon („növeljük meg a gördülőállomány mennyiségét”) fenn tudták tartani a menetrend szerinti közlekedést az érintett megyékben. A gondok itt maradtak, az Autó Univerzál Kft. felszámolását viszont megkezdték: a jelenleg elérhető cégadatok szerint a Kft. az „f.a.” (felszámolás alatt) jelöléssel érhető el a Cégjegyzékben…

És hogy mit hoz a jövő? E sorok írásakor (2020. január 6-án) az eredetileg is a Volánbusz flottájába tartozó autóbuszok továbbra is a Dél-Alföldön közlekednek. Apró bökkenő, hogy 2019. 12. 31-vel megszűnt a DAKK Zrt. és a Volánbusz Zrt. közös tulajdonában álló Partiscum Busz Kft. A cégnek a történetben betöltött szerepéről tudni kell, hogy az M6L.O.G. Kft. által rendelkezésre bocsátott MB Intouro autóbuszokat – a Color Tours megszüntetését követően – számos másik ex alvállalkozós autóbusszal együtt a cég bérelte és adta át használatra a „Volánnak”. Ezeket a járműveket – a Partiscum Busz saját használatú, bérelt MB Intouro és VDL buszaival egyetemben – fenti dátummal a bérbeadó cégnek visszaadta az immáron egyesített Volánbusz Zrt. Az év végi előzetes becslések szerint cirka 110 darab körüli hiány került a dél-alföldi mérleg egyik serpenyőjébe… A párhuzamosan az ország több területére érkezett új beszerzésű autóbuszoknak köszönhetően az egykori ÉMKK és KMKK Zrt. területéről számos, a legkülönbözőfélébb típusú és évjáratú autóbuszt lehetett felszabadítani és ismételten a Dél-Alföldre átcsoportosítani. Ez azonban már egy következő bejegyzés témáját fogja jelenteni…

Utazások a Naposparton - 1. rész

Utazások a Naposparton - 1. rész

Utazások a Naposparton - 1. rész

A következő cikksorozathoz a kiindulási alapot Bulgáriában, a Naposparton eltöltött nyaralásom adta. Mivel a tengerparton henyélés nagyon nem az én műfajom, adta magát az ötlet, hogy felfedezzem a környék közösségi közlekedését. Ezeknek az eredményét egy 3 részes cikksorozatban fogom megosztani veletek. Tartalmuk a következő lesz:

  • 1. rész: Napospart – Burgasz buszozás, Burgasz – Karnobat – Szliven és vissza személyvonatozás;
  • 2. rész: Burgasz helyi közlekedése és Nyugati buszállomása, Napospart autóbusz közlekedése;
  • 3. rész: Napospart – Burgasz buszozás, Burgasz – Karnobat, majd Karnobat – Várna vonatozás, a várnai buszállomás és néhány helyi járat, legvégül pedig Várna – Napospart buszozás.

 

Nem meglepő módon most az első résszel kezdünk! nyitokep1.JPG

Rövid bevezetőként hoztam néhány általános adatot Bulgáriáról. A balkáni állam 110.000 km2-es területe valamivel nagyobb hazánknál, de népessége csak 7 millió fő, így az átlagos népsűrűsége 40%-kal alacsonyabb. Az ország területének egy jelentős hányadát hegyvidékek borítják, így a ténylegesen lakott területek népsűrűsége mégsem kimondottan alacsony. A nyugaton fekvő fővárosát, Szófiát 1,2 millióan, a középen elhelyezkedő Plovdivot 345 ezren, míg a keleti part két legnagyobb városát, Várnát 330 ezren, Burgaszt pedig 200 ezren lakják. Az ország az Európai Unió legszegényebb állama, GDP-je kb. harmadával marad el a hazaitól. Akik a vasúti közlekedésével kapcsolatban általánosabb összefoglalóra kíváncsiak, azoknak ajánlom figyelmébe Andó Gergelynek az Indóházban nemrég megjelent cikkét a Bolgár Vasutakról.

Ezek után térjünk is rá az utazásra. Kiindulási állomásom a Napospart (Szlancsev Brjag) Burgasztól 35 km-re északra, délről a neszebari félszigettel, északról pedig hegyekkel határolt félkör alakú öböl, mely kedvező adottságai (pl. homokos tengerpartja) révén mára Bulgária legnagyobb tengeri üdülőkomplexumává fejlődött. A tengerpart kb. 1 km szélességben szállodák, éttermek, bazárok és szórakozóhelyek kavalkádjával épült be, aminek köszönhetően a nyári csúcsidényben egyszerre több tízezer vendég töltheti itt a nyaralását. Az üdülőterület tömegközlekedésének – a második részben bemutatott helyi közlekedésén túl – a legfontosabb kapcsolatát a Burgaszba közlekedő autóbuszjáratok jelentik, melyek többségét a 2000-ben alapított, burgaszi székhelyű M-BUS üzemelteti. A 120 járművel rendelkező társaság főként Burgasz és a Napospart környékén aktív, emellett ők biztosítják a Burgasz-megyéhez tartozó Karnobati-járás buszközlekedését is. Burgasz és a Napospart között két útirányon át is közlekednek járatok: végig a tengerparton vezet a 10 sz. Napospart – Neszebar – Aheloj – Pomorie - Burgaszi reptér - Burgasz vonal, a parttól kicsit beljebb pedig a 22-es sz. Napospart – Neszebar – Aheloj – Kableskovo – Laka - Burgasz vonal. Igazi ütőérnek inkább utóbbi számít, melyen napközben 20, szezonon kívül pedig 40 percenként indulnak az autóbuszjáratok. Sűrűségük és valamivel rövidebb útvonaluk miatt én is őket választom. A járatok Napospartról a központi autóbusz-állomásról indulnak, Burgaszban pedig közvetlenül a vasútállomás mellett fekvő „Avtogara Jug” azaz a Déli autóbusz-állomásra érkeznek.

Első vonatozásra a Burgaszból 11:50-kor Szlivenbe induló 80142 sz., onnan vissza pedig a Szlivenből 14:00-kor induló 80143 sz. személyvonatokat néztem ki. Előbbihez a távolság alapján ránézésre a Napospartról Burgaszba 10:30-kor induló autóbuszjárat illett.

 101.JPGSajnos a hirdetményeken a járatok jellemző menetidőit nem adják meg…

 102.JPGAz utastájékoztatás az üdülőterületen úgy-ahogy megfelelőnek mondható, mert a forgalmasabb megállóhelyekre a méretes menetrendi hirdetményeket a szolgáltatók kihelyezték.

A hozzám közel eső, buszállomástól számított második, „Continental” nevű megállóba kicsit korán érkezem, időtöltésként pedig az elhaladó buszokat fényképezem. Már javában a kiírt indulási idő után, kb. 6-7 perc késéssel, a napi egy pár Napospart – Szozopol járat után esik be…

 103.JPGEgy halványkék Setra, ablakában 22-es viszonylatszámmal és jó nagy viszonylattáblával. Az egyértelműség kedvéért latin betűkkel is kiírták, hogy Burgaszig a jegy 6 levába kerül.

Én korábban 5 leváról találtam információt a naposparti buszállomás honlapján, de az biztosan tavalyi volt… Ha belegondolunk, a jegy nem valami olcsó: 167 Ft-os levával számolva 39 km-re 1000 Ft a viteldíj, drágább, mint itthon a teljesárú menetjegy! A jegyet itt nem a járművezető adja, hanem a velünk utazó kalauz. A fizetéssel kapcsolatban a szállodai magyar „segítőnk” megnyugtatott minket, mondván: „Sose aggódjunk azon, hogy hol és kinek kell fizetni. Ez itt Bulgária. Aki a pénzt szedi, úgyis megtalál minket.” A megállóban felszállva nekem már nem jut ülőhely, pedig a második ajtónál két vendégülés is le lett hajtva, emiatt az utascsere is felettébb körülményessé válik. Már készülök az egyórás ácsorgásra, mire hátraszólnak elölről, hogy van egy üres hely, üljek le. Egy ránézésre tatár, vagy közép ázsiai kinézetű házaspár saját ölébe vette az egyik kisgyermeküket, ezzel meglepően gáláns módon szabadítva fel nekem az utolsó ülőhelyet. A később felszállók azonban már nem voltak ennyire szerencsések. Úgy tűnik, pont a csúcsforgalmat sikerült kifognom, most indulnak el kirándulni mindazok, akik hozzám hasonlóan nem akartak túl korán kelni. Az üdülőövezet végéig kb. 15-17 álló utas gyűlik össze járatunkon, a huszonéves kalauzlány pedig ezután kezdi magát végigverekedni a buszon. Váltópénzzel megfelelően rendelkezik, kézben hordozható jegykiadó gépből vékony hőpapírra adja ki a 6 levás menetjegyet.

Az üdülőövezeten túl Kableskovo és Laka településeken már csak kevés fel-és leszállónk akad. Burgaszon belül több megállóhelyen is megállunk, ahol szépen fokozatosan terítjük az utasokat. Egyetlen problémám, hogy az időm vészesen fogy, mert már csak kb. 20 perc van a vonatom indulásáig, de még a vasútállomás közelében sem járunk. Már egyre jobban kezd szorulni az a bizonyos zabszem a hátsómban, mikor végre 11:42-kor begördülünk az Avtogara Jugra. Sikerült 72 perces menetidőt futnunk a mindösszesen 38,4 km-es távon. Aztán menet közben rájöttem, hogy a megállóhelyen nem az onnani indulások időpontjai, hanem a naposparti buszállomásról érvényes indulási időpontok vannak feltüntetve... Érkezés után, idő hiányában futnom kell a vasúti menetjegypénztárig, ahol kérdezem az egyik pénztáros hölgyet, hogy mennyibe kerül Szlivenbe egy retúrjegy. (Mivel a Bolgár Vasút honlapján a jegyárak nem szerepelnek, csak a díjszabás.uw.hu oldalon találtam egy 2012-es díjtáblát, ami irányonként 12 levát írt 120 km-re. De hát ki tudja, hogy az mennyire aktuális…) Mondja a hölgy, hogy a 14:30-as gyorsvonatra 60 leva. Mint az ötös lottó reklámban: mennyi??? Ha széken ülök, biztos lefordulok róla, ráadásul a kártyás fizetés sem működik, annyi készpénzzel pedig nem is készültem. Mondom, hogy de nekem a 11:50-es személyvonatra kellene… Arra nem tud adni. (?!?!) Indulásig már csak 3 percem van, szaladok ki a peronra. A vonat az 1. vágányról indul, mellette lenn áll és beszélget a jegyvizsgáló. Megkérdezem, hogy tudok-e tőle jegyet venni. Mondja igen, ráadásul angolul meg is mondja, hogy Szlivenig 6 leva lesz. Hát kérem, ez már sokkal barátságosabb ajánlat :) – ekkor még persze nem tudom, hogy ez a hivatalos, vagy a „rugalmas” megoldását jelenti-e a helyzetnek – így fel is szállok a vonatra. Fényképezésre idő nincs, majd legközelebb. A személyvonatunkba a Skoda mozdony mögé két ex. német Halberstadti kocsit soroztak. Hátulról előrefelé végignézve több igen „érdekes” kinézetű utast is látok, így inkább az első kocsi legelső szakaszába ülök, ahol csak néhány vasutas foglal helyet. Szinte egyből indulunk is. 25-ös tempóval kiballagunk a pályaudvarról, majd a kocsitároló mellett 50-60-ra gyorsítunk. Nemsokára Vladimir Pavlov állomásra érkezünk, ami egy nagy lakótelep és az „Avtogara Zapad”, azaz a Nyugati autóbusz-állomás közelében kapott helyet. Itt még több, munkaruhás, szolgálatból hazatérő vasutas száll fel hozzánk, aminek következtében szinte vasutas szakasszá válunk, de hozzám senki sem ül be. Próbaképp fényképezek egyet-kettőt az ablakból, ami jól láthatóan a kutyát sem érdekli - pedig ha mást nem is, a vasutasokat szokta - így hát kezdetét veheti a korlátlan fotózás és végre a vonatozásra hangolódhatok. Mint kiderül, a mögöttem lévő ülésen másik jegyvizsgáló is utazik, akitől Szlivenig kérek egy jegyet. A kocsit végigellenőrzi, majd indigós tömbből kézi menetjegyet állít ki 6,1 leváért. Ez teljesáron a 120 km-re kb. 1000 Ft, ami km arányosan még a hazai diákjegynél is olcsóbb. Vladimir Pavlov után megszűnik a sebességkorlátozás, tökéletes állapotú, az Open Rail Map szerint 130-as a pálya, melyet 2007 és 2013 között uniós pénzekből újítottak fel. Igaz, a felújítás itt túlnyomórészt csak ténylegesen a pályára és a fontosabb utasforgalmi létesítményekre korlátozódott. A „minden állomásra aluljárót és a pusztába is 300 méteres peronokat” helyett csak Burgasz állomás épülete és itt-ott néhány kisállomás épülete, vagy csak peronjaik egy része újult meg. A felújítás természetesen nem véletlen, hiszen a Burgasz – Karnobat – Zimnica – Jambol - Sztara Zagora – Plovdiv (- Szófia) vasútvonal Burgasz városának és az ország legnagyobb Fekete-tengeri kikötőjének egyetlen vasúti kapcsolata.

Még a városon belül Burgasz-Tovarna megállóhelyre érkezünk, ami az átépítéssel új peronokat kapott. Itt három vágányú a pálya, amiből a bal szélső a rendezőbe tart, a 2. és a 3. között pedig nem szabványos szélességű középperont alakítottak ki, esőbeálló nincs. A vonatot 2 kisgyerekkel 4 tagú cigány család várja, kb. 7 hatalmas, telerakott fehér zsákkal. A vonat megállásakor apuka expressz sebességgel kezdi felpakolni a motyót a második kocsi hátsó előterébe, ezek szerint ők is ismerik a klasszikust, hogy „a vonat nem vár…” Egy kilométerre újabb megállóhely, Burgasz-Razpredelitelna, azaz „Burgasz-Rendező” következik.

 104.JPGItt a menetirány szerinti jobb vágány felújított peronján rozsdás fém esőbeálló áll az utasok rendelkezésére, szellőzésére a nyári melegben sem lehet panasz, mert az alján az oldalburkolatból is hiányzik már egy-egy nagyobb darab. Utascserénk nincs.

Alig gyorsítunk, máris jön a következő, a Rendezővel megegyező kilométeradattal szereplő Lozovo-Szpirka, azaz „Lozovo-Megálló”, mely vélhetően inkább üzemi célokat szolgálhat.

105.JPG A két vágány közötti kitérőkapcsolat és őrház mellett mindkét oldalra egy-egy, mindösszesen 1 kocsi hosszúságú új peron épült. Utascserénk itt sincs.

 106.JPGDolno Ezerovo állomásra kitérőbe, a bal vágányra járunk be. Az állomásépületet és az előtte fekvő peront szépen felújították.

 107.JPGInnen helytelenben folytatjuk utunkat, melynek oka hamarosan ki is derül: a jobbon felsővezeték vizsgáló jármű poroszkál.

Hamarosan megérkezünk az orosz Lukoil csoporthoz tartozó burgaszi Neftohim kőolajfinomítóhoz, ami a Balkán legnagyobb ilyen létesítményének számít. Környékét kőolajszármazékok szaga tölti be. Egy útátjárónál megállunk, ahol az őrházból tárcsával menesztik vonatunkat, azonban a hivatalos személyvonati menetrendben nem szerepel ez a megállás. Biztos nagyon fontos „ojjektumról” van szó, amit feltétlenül titkolni kell, ha esetleg még nem tűnt volna fel mindenkinek egy majd’ 3 km átmérőjű ipartelep… Utascsere természetesen itt sem történik. A létesítmény egykor komolyabb utasforgalmat bonyolíthatott, mivel az átjáró előtt használaton kívüli megállóhelyi épület áll. Előtte még egy vontatóvágány is fut, ami és a jobb vágány közé peronszélt képező betonszegélyt, tetejére pedig faaljakból fellépőt ácsoltak. Kicsit hátrébb a kátrányos faaljak helyett már csak elszenesedett maradványok láthatóak. A finomító után jobboldalon a komplexumhoz tartozó, akár gurításra is alkalmas teherpályaudvar működik, melynek indító-fogadó vágánycsoportja a soron következő Druzsba állomás Szófia felőli végébe csatlakozik. Druzsba 10 vágányából 3 peronos, melynek teljes területén 60-as lassújel van érvényben, szélső vágányain tartály és dozátoros kocsik állnak. Kameno megállóhely két peronja felújítást kapott, egykori épülete azonban az átépítéskor már nem vitte át az ingerküszöböt, nyílászáróin túl már elég sok tégláját is elhordták.

 108.JPGBalgarovo állomás inkább a korábbi Kameno településhez fekszik közelebb, 5 vágánya közül 3 rendelkezik keskeny peronokkal. 1. vágányán felújított vágányhídmérleg működik.

 109.JPGKamenni Karieri megállóhely a változatosság kedvéért inkább Balgarovo faluhoz esik közelebb, a felújítást nem kapott peronokon túl az utasforgalmi létesítményt a bal vágány mellett elhelyezett fémbódé képezi, amire a megállóhely nevét krétával sikerült felírni.

A megoldás nem kicsit parasztos, de itt legalább ki van írva név, mert ez eddig a táblás megállóhelyeken sehol sem volt. Biztos azt gondolhatják, hogy a helyiek úgyis tudják, hol kell leszállni, turisták pedig ilyen Isten háta mögötti helyekre önszántukból úgysem mennek... Egy jó 10 kilométeres állomásköz után a vonal első komolyabb településének, Ajtosz városának 5 vágányos állomására érkezünk. A jobb átmenő maga az első vágány, mivel az egykori rakodóvágány helyén az épület elé széles peront építettek. Kb. 10 fős utascserét bonyolítunk.

 110.JPGAz 5. vágányon Plasser&Theurer aláverő géplánc áll.

Ajtosz után a korábban távolinak látszó északi hegyekhez kerülünk közelebb és folyamatosan emelkedünk. Ennek eredményeként felhőbe kerülünk, amiből az eső is elered, lehetetlenné téve a menet közbeni fotózást.

 111.JPGKarageorgievo egykori állomása elbontásra került, a korábbi vágányok számára a még megmaradt keresztmezős felsővezeték rendszerből lehet következtetni, épülete még kibelezve áll. Érdekessége, hogy bal vágánya mellé a peront nem a túloldalról, hanem a két vágány közé, keskeny középperon formájában alakították ki.

Topolica megállóhely különösebb nyomot nem hagyott bennem, a 4 vágányos Csernograd állomása pedig a falutól igen távol fekszik. A soron következő Klikacs és Glumcse megállóhelyek kialakítása egyen dizájnt követ, aszfaltozott oldalperonjukon az utasokat türkizzöldre festett fémbodega esőbeálló szolgálja, utóbbi mellett az esőben szamár legel.

Amint az eső alábbhagy, jobboldalról dupla, villamosított sínpár érkezik, Várna felől a Szindel - Karnobat fővonal csatlakozik be. Az átépítésből kimaradt Karnobat állomásra átmenőben, a 3. vágányra érkezünk. Mellettünk, a széles peron oldalában egy csonka vágányon a Bulgarian Railway Company magánvasút (BZK), Angliából használtan beszerzett 4 tengelyes, igencsak kopottas festésű villanymozdonya pihen:

 113.JPG
114.JPGAz 1-4. vágányok között kialakított középperonokat aluljáró köti össze. Utascserénk mérsékelt marad, ami nem meglepő, hiszen az állomás a 18 ezer lakosú járásszékhely belvárosától távol, egy ipari övezetben fekszik.

Több hátsó vágányán teherkocsik várakoznak. Az állomás kijárata után jobbra teherpályaudvar fejlődik. A gurítódombot is magában foglaló létesítmény több vágánya is forgalomból kizárva, fűvel benőve. Bent egy tolatómozdony, valamint egy villanygépes tartályvonat is áll, ennek ellenére a komplexum inkább csak vegetálást mutat. Egykori megépítését a várnai átkötő vonal indokolhatta. Az eső újból elered, miközben íves pályaszakaszon, bőséges menetrendi tartalékunknak köszönhetően mérsékelt sebességgel haladunk, miközben a reggel 6 után induló Szófia – Karlovo - Burgasz gyorsvonat kb. 10 perces késéssel és 4 kocsival zúg el mellettünk. A falutól 3 km-re fekvő 4 vágányos Cerkovszki állomás 3. és 4. átmenő fővágánya közé kb. 2,5 méter széles peront építettek, az állomás végébe gabonatároló működő iparvágánya csatlakozik.

 115.JPGAtolovo megállóhely épülete és pottyantós wc-je a vágányoktól távolabb helyezkedik el, elképzelhető, hogy előttük régen még rakodóvágány húzódott.

Sztraldzsa állomásra érkezve a romos vízház körül nem túl bizalomgerjesztő, barna bőrű alakok bóklásznak. Az állomás épülete felújított, 4 átmenő vágányából széles peront a 2. és 3. között alakítottak ki, végébe gabonatároló használaton kívüli iparvágánya csatlakozik. A tájképet északról a Szliveni-hegység egyre magasodó vonulata kezdik uralni.

 116.JPGZimnica falu állomása szintén kimaradt az átépítésből, teljes hosszán 70-es lassújelet tűztek ki. 8 vágányából 4 peronos, klasszikus széles peron a 2. és a 3. közé épült, a hátsó vágányok egyike pedig a forgalomból ki van zárva.

Az állomás végében kétvágányú fővonalunk kettéágazik, a felújított bal vágány délnyugat felé, Sztara Zargora - Plovdiv - Szófia felé folytatja útját. Mi északnyugati irányba az egyvágányú, villamosított Zimnica – Szliven – Karolvo – Szófia fővonalra kanyarodunk. Utóbbi az országot nyugat-keleti irányban átszelő 3 vasútvonalból a középső és talán a legkevésbé jelentős. Ez köszönhető annak, hogy igazi nagyvárosokat nem érint, majd 300 km-es hosszán csak a 90 ezres Szliven, a 36 ezres Kazanlak és a 30 ezres Karlovo érdemelnek említést, a Szófiához közeli Pirdop városka mellett, aminek a környékén jelentős bányászati és kohászati tevékenység zajlik. Zimnica és Szliven között már 1907-ben létrejött a vasúti összeköttetés, azonban a Balkán-hegység déli vonulatai között fekvő kelet-nyugati irányú hosszanti völgyeken átkelő vasútvonal a nehéz terepadottságok miatt csak részletekben, hosszas vajúdást követően 1952-re készült el teljes hosszában, magában foglalva az 5809 m hosszú Koznica alagutat is.

Erre már valamivel mérsékeltebb, kb. 100-as tempóval haladunk. Zselju Vojvoda állomás Zimnica felőli váltóállító tornyát felhagyták, az egykori 4. vágányát elbontották, helyét csak a korábbi keresztmezős felsővezeték rendszer őrzi.

 117.JPGTanju Vojvoda megállóhely 2-3 kocsi hosszú peronja mögött az egykori megállóhelyi épülethez tartozó romos esőbeállót szögesdróttal kerítették le.

A hegyekhez közeledve hatalmas olajtartályok mellett haladunk el, ahonnan használaton kívüli iparvágány érkezik, utána pedig meg is érkezünk a 716 m magas Kuminja hegy lábához települt Szliven város (Szliven-megye székhelyének) balos ívben fekvő állomására. Elejében néhány romos épület körül koldusszegénynek kinéző cigányok bóklásznak, ami nem meglepő annak fényében, hogy az állomástól délre fekvő, lepukkant Nadezsda városrész nagy része igazi nyomornegyed. A második vágányra érkezünk, miközben az elsőn Burgasz felé néző két kocsis szerelvény várakozik. Az állomás 7 vágányos, de peront csak a méretes szocreál épület előtti 1. és 2. vágány kapott, ami a személyforgalom volumenét is jól jellemzi. A várost érintő napi 3 pár (hétvégén 4 pár) szófiai gyorsvonaton felül a burgaszi fővonal, azaz Zimnica felé napi 6 pár személyvonat indul (ebből 3 egészen Burgaszig), míg az ország belseje, Kazanlak és Karlovo felé csak napi 3 pár személyvonat közlekedik. A szélső vágányokon magas oldalfalú nyitott teherkocsik ácsorognak, egy már ránézésre is a belét húzó tolatómozdony társaságában.

118.JPG A vakforgattyús, csatlórudas hajtású 4 tengelyes 52-es sorozatú mozdonyokat a 60-as években gyártották az NDK-beli Henningsdorfban, aktív pályafutásukból valószínűleg már nekik sincs túl sok hátra.

Vonatunkról – melyet idáig a Gorna Orjahovica telepállomású 44.127-es vontatott- meglepően sokan, 35-40-en szállnak le… 119.JPG

…néhányukat az állomásépület előtt népes roma kompánia várja. A Burgaszban felszállt „7 zsákos” barátunk szép komótos tempóban pakolja le motyóját a vonatról - nem gondoltam volna, hogy a Bolgár Vasút poggyászszállítás címszóval költöztetést is vállal. A városban körbenézni sajnos nincs időm, mivel a 14:00-s személyvonat (az első vágányon álló szerelvény) 20 perc múlva indul vissza. A meglepően jó állapotú, felújított váróterembe megyek, ahol az egy szem működő pénztárban meglepetésemre minden gond nélkül kiadják Burgaszig a menetjegyet, változatlanul 6,1 leváért. (Összehasonlításként, a szliveni buszállomás honlapja szerint ugyanezen a viszonylaton autóbusszal, társaságtól és útvonaltól függően 8-12 leváért lehet utazni.) A váróteremben az induló és érkező vonatokat - azt a néhányat - külön-külön kijelző mutatja. Az állomási előtérben trolibusz forduló és buszmegálló kapott helyet, az út túloldalán pedig emeletes házak magasodnak. Trolibuszt sajnos nem, csak kék színű, lépcsős kialakítású 9,5 méteres SOR-t látok, azt sem fotózható helyzetben. A megyeszékhely autóbusz-állomását és a helyi közlekedését a Patnicseszki Prevoz EOOD nevű társaság üzemelteti, utóbbit 12 autóbusz és 4 trolibuszvonallal. A vasútállomást a 201-es viszonylatú trolibuszok érintik, napközben irányonként 15 perces követéssel. Nekem sajnos nem volt hozzájuk szerencsém, de a rendelkezésre álló adatok alapján a társaság összesen 20-21 db Skoda 15Tr-rel rendelkezik, melyek az előbb látott SOR-okhoz hasonlóan sötétkék festést viselnek.

 120.jpgEzen a 2012-es felvételen a Skodák éppen Djuleva Reka Terminalon pihennek.

(Forrás: ymtram.mashke.org.)

Burgaszba visszainduló személyvonatunkhoz a vonóerőt a 110 km/h-s sebességre áttételezett 45-ös tehervonati villanymozdony sorozat 196-os példánya biztosítja, ami 1982-ben épült a Skoda plzeni gyárában. Mögé egy-egy jól telegraffitizett fülkés és Halberstadti másodosztályt soroztak.
121.JPG

A Halbi legelső szakaszába szállok, jobbra, lehúzható ablak mellé ülök. A szekciónkban 3 másik utas foglal helyet. A mellettem lévő páholyban vékonyabb, kopaszodó 40-es férfi, kicsivel fiatalabb szőke nővel utazik. A hölgy megszólít, mondom neki angolul, hogy nem beszélek bolgárul. Angolra váltva mondja, nagyon meleg van, sajnos nem minden ablak nyitható. Ez így is van, a 6-ból nyitható 3 ablak közül is csak kettőt lehet valójában lehúzni. Mondja, hogy ők inkább előremennek az első kocsiba, de ha bármi segítség kellene, csak szóljak nekik. Szlivenből pontosan indulunk. Zimnica állomáson a menetirány szerinti jobb vágányra kitérőzünk, a menetrendhez képest 2 perccel korábban érkezünk, de időnket kivárva pontosan indulunk tovább.

 122.JPGSztraldzsa-ra érve újra szépen süt a nap.

Szakaszunkba itt 5 tagú cigány társaság száll fel: 18-20 év körüli srác két 16-18 év körüli lánnyal és két kicsi, 3 év körüli gyerekkel. Egyikőjük egy göndör hajú kislány, kezében tablet méretű billentyűzetet szorongat. Nagy kincs lehet ez számára, mert eleinte le sem teszi. Az ilyen társaságok néha problémásak lehetnek errefelé, mert a hátsó kocsiban dolgozó, már korosabb jegyvizsgálónkhoz az első kocsiból „biztos, ami biztos” alapon hátrajön a másik jegyvizsgáló is a jegyellenőrzés idejére. De probléma velük szerencsére nem adódik, számomra a legnagyobb „bűnük” pedig jelenleg az, hogy elfoglalják a baloldali egyetlen lehúzható, fotózásra is alkalmas ablakot. Az időt a csajok okostelefonozással és szefizéssel töltik, míg a kisgyerekek mindenfelé bóklásznak az utastérben. Közben hátulról két barna bőrű fiatal lány, majd őket követően kicsit kigyúrt tetovált szintén barna bőrű koma jön előre a mi végünkön található wc-hez, amiben meglepetésre víz van, de papír és szappan már nincs. Idővel kezdem - részben a fotózás korlátozottsága miatt is - kicsit kényelmetlenül érezni magam, ezért előre megyek a fülkés kocsiba, hátha ott több a szabad hely. Ahogy megyek előre a folyosón, az egyik fülkéből utánam szól az induláskor említett pár. Kérdezik, hogy minden rendben van-e, kell-e bármi segítség. Mondom minden OK, csak fotózni szeretnék. Invitálnak, hogy üljek be hozzájuk. A férfival bemutatkozunk egymásnak. Neki már igencsak melege lehet, mert inge nélkül ücsörög. Sajnos angolul csak pár szót tud, részben barátnője fordításával próbál kommunikálni. Kérdezik, mit csinálok Bulgáriában, hova megyek, ilyesmi… Válaszolok, nagy nehezen sikerül velük megértetnem, hogy a tengerparti buszhoz nem kell segítség, meg főleg taxi nem, tudom, hogy hol és mire kell felszállnom. Megtudom, hogy ők is Burgaszba mennek. A koma megkínál helyi pálinkával, a Rakiaval. A félliteres műanyag üveg már csak félig van, mikor átadja, valószínűleg a többi már bele, vagy beléjük csordogált, de nem lepődöm meg rajta, mert nem rossz az anyag. Próbálkozik bolgárul magyarázni dolgokat, amit csak igen korlátozottan értek. Utána a telefonján mutat „balgarski narodni muzika”-t, ami egy pillanatban hirtelen kemény rockba vált át, ez jól láthatóan őt is meglepi… Az élet nagy kérdéseiről szóló elmélkedés közben megosztja velem - mivel a szomszéd fülkében is viszonylag jól szituált cigányasszony utazik - hogy „gipsies are big problem in Bulgaria”. Mivel barátunkban már van egy-két löket, ezért eldönti, hogy rágyújt. Engem is megkínál, amit illedelmesen visszautasítok, egyrészről, mert nem dohányzom, másrészről mert Bulgáriában sem lehet a vonaton. (Annyira azért nem gondoltam, hogy nagy baj lehetne belőle, mert Szliven felé, mikor a szakaszban már csak ketten maradtunk, a jegyvizsgáló is rágyújtott...) A koma rágyújt, de alig szív néhány slukkot, pont arra jön a jegyvizsgáló… meglátja, jól lecseszi, mire nagy nehezen eloltja a cigijét. Természetesen még barátunk van megsértődve, félhangosan mondja a magáét egy darabig. Nem telik el pár perc, még egyszer rá akar gyújtani, de ekkor már a barátnője tanácsolja neki, hogy talán mégsem kellene. Lassan kezdem úgy érezni, hogy társalgásunk a továbbiakban már nem fog tudni túl sok eredményt felmutatni, ezért kimegyek fotózni a folyosóra, ahol 2 fülkével előrébb, egy lehúzható ablak mellé helyezkedem. Eddigre már Ajtosz állomásnál járunk, ahol éppen 10 fős utascserét bonyolítunk. Sajnos a beszélgetés miatt elmulasztottam megörökíteni a Karnobat állomáson éppen bent álló Burgasz – Jambol - Sztara Zagora, valamint a részben tőlünk is csatlakozó Karnobat – Szindel - Várna viszonylatú személyvonatokat. A változatosság kedvéért mindkettő két kocsis szerelvény volt, Skodával az élén. Már éppen kezdek újra a vasútra hangolódni, mikor a fülkéből a szőke nő segítségért kiabálva kirohan a folyosóra. Először azt hittem, talán a koma rosszul lett, de mivel bentről mozgás látszott, leesett a szitu: a távozásom utáni néhány percben elég komoly véleménykülönbség alakult ki köztük, amit barátunk egy tanító jellegű pofonnal próbált meg oldani, természetesen a barátnő erős nemtetszését váltva ki. A kocsi végéből odamegy két menet közben felszállt vasutas és elölről a jegyvizsgáló is, megpróbálják lenyugtatni a kedélyeket. Komoly összeveszés lehetett, mert pár perc elteltével a koma, táskájával a hátán ingével a kezében, elindul előre, hogy ő leszáll. Előttem elhaladva kicsit lehangoltan mondja nekem az előbbi incidensre célozva, hogy „big problem”. Szeretném a függetlenség látszatát fenntartani, ezért ezt egy „sorry”-val nyugtázom. De mivel kiderül, hogy még közel sem vagyunk Burgaszban, szépen visszaballag a helyére. Mivel az ellentétek ilyen rövid idő alatt azért még sem simultak el teljesen, a fülkébe belépve újból meglegyinti a barátnőt, amire az természetesen újabb sikoltozással reagál. A fülkéhez újból összesereglik a nép. A jegyvizsgáló már nem bízza a véletlenre a dolgot és biztos-ami biztos alapon „szétülteti” őket, tisztára, mint az óvodában. Az embert cuccostul átküldi a legelső, szolgálati fülkébe. Szín józannak semmiképp sem nevezhető barátunk természetesen még most is mondja a magáét, valószínűleg pont azt, hogy az asszony a hibás…

 123.JPGA közjáték közben a TESCO gazdaságosan kivitelezett Kameno megállóhelyet örökítem meg. A régi, hosszú betonlapokból álló peront nem bontották el, hanem csak a tetejére fektettek kb. 4 kocsi hosszúságban új járólapokat.

Méretesebb vonatnál az utascsere minőségét némileg rontja, hogy a megálló gyalogátkelője a süllyesztéssel és a labirint korláttal együtt pont a peron közepénél van, de a jellemzően két kocsis személyvonatokkal már meg lehet állni úgy, hogy abba egyik kocsi se lógjon bele. A megállóhely után balról két villamosított sínpár érkezik, Druzsba állomás és a finomító rendezőjének két kihúzóvágánya, melyek közül csak a belső van használatban, a külsőn már kisebb bokrok nőnek.

 124.JPGA szigorúan titkos, általam „Finomító” névre keresztelt megállóhelytől Burgasz felé úgy másfél km-re, még mindig a komplexum területén, másik elhagyott megállóhely következik. Ennek legalább volt normális peronja, de itt már egyáltalán nem állnak meg a vonatok.

A kamenoihoz hasonló, „jóárasított” tányéros tévét peronokat kapott „Burgasz-Rendező”, valamint Burasz-Tovarna megállóhely is, előbbi valamivel rövidebb, utóbbi pedig hosszabb kivitelben. Vladimir Pavlov állomás után a kocsi karbantartótelep oldalában kitört ablakú egykori postakocsik társaságában a Szovjetúnióban, Rigában gyártott, 32-es sorozatú 4 részes forgalomból kivont villamos motorvonat várja az elmúlást. Miután kisebb utascserékkel Burgaszig csak folyamatosan többen lettünk, a főpályaudvarra pontosan, 15:55-kor, kb. 50-55 utassal érkezünk. A „nagyobb” utasszám ez esetben nem is meglepő, mivel előttünk Karnobat és Burgasz között majdnem 5 órás személyvonati lyuk tátong.

Érkezés után most már alkalmam nyílik nyugodtabb körülmények között szemügyre venni az állomást. Burgasz főpályaudvara fejállomás, összesen 7 vonatfogadó vágánnyal és 3 szélesebb középperonnal, melyek közül a 2. és 3. között fekvő perontetőt is kapott, így a gyorsvonatok is általában innen indulnak. A vágányok száma a tényleges forgalomhoz képest azonban messze túlméretezett, így már az 5.-et is csak vagonok tárolására használják:

 125.JPGÉppen ezen tölti pihenőjét az éjszakai Szófia - Burgasz vonatpár 3 db török gyártású hálókocsija, melyek kálváriájáról az Indóház írt részletesebben. A nemrég beszerzett, 160 km/h-ra alkalmas WLABmz sorozatú kocsikban 30 fekvőhely található.

A vonatpár a két város közötti távolságot irányonként 5:40-6:00 óra alatt teszi meg, a végpontokra talán kicsit korán, 5:40 körül érkezik.

Rajtuk kívül a 3. vágányon áll még egy 6 kocsis szerelvény, a 16:30-kor induló Burgasz - Sztara Zagora – Plovdiv - Szófia gyorsvonat, élén a 46.221-es. A romániaiakhoz hasonló, 6 tengelyes, 5100KW-os nehéz tehervonati 46-os villanymozdony sorozatot a BDZS részére az Electroputere Craiova gyártotta 1986-87-ben. A mozdonyok egy részét a horvátországi Koncar újította fel, ők alkotják ma a 46.2-es alsorozatot:

126.JPG 

A vonatba 4 db, részben termes, 200 km/h-ra alkalmas, Bimz sorozatú szófiai telepállomású 60 ülőhelyes másodosztályú kocsit soroztak. Az Ame sorozatú, 140 km/h-ra alkalmas 1. osztályú kocsit a plovdivi telepállomás szolgáltatja, amelynek 11 fülkéjében a feliratok szerint összesen 88 db (!!) ülőhelyet alakítottak ki. Az étkező kocsi még a DB IC színtervét viselő, használtan beszerzett ARkimbz sorozatú kocsi Szófiából. Honosítását nem vitték túlzásba, a hatósági jelzéseken túl csak a piros csíkot megszakító BDZS és bistro feliratokat festették át rajta:


127.JPG

Ezután átballagok a közvetlenül a pályaudvar mellett fekvő Avtogara Jugra.

 128.JPGA kissé futurisztikus kinézetű, de nagynak semmiképp sem nevezhető épületét nemrég felújították, belseje légkondicionált.

Tőle délre a kikötő felé, fésűs elrendezésben 6 db kocsiállást alakítottak ki perontetővel, de érdekes módon a peronokat csak az úttesttel egyszintűre építették. Mögöttük buszok tárolására szolgáló nagy üres placc található. Az 1-es kocsiálláson egy gázos Solaris Urbino 12-es áll, a város helyi közlekedését biztosító Burgaszbusz színeiben, a 15-ös vonalra számozva. Az 5-ösön a Bugasztól 20 km-re délkeletre fekvő, Szozopol városába induló járat áll a Szozopolbusz társaság színeiben:

 129.JPG

Körbenézve az állomáson, a Di Es Bus (a társaságról a későbbiekben még olvasni fogtok!) és a Konkord 7 busztársaságok autóbuszait lehet elsősorban látni. A 2-es kocsiállás peronjának a végénél az eddigi szép buszokhoz képest nem túl bizalomgerjesztő kinézetű Mercedes Sprinter pihen, Burgasz - Várna felirattal:

132.JPG

Csak bízni tudok benne, hogy néhány nappal később Várnából nem ezzel kell hazautaznom...

Lassan begördül a 22-es viszonylatú, szintén korábbi német/osztrák színtervet viselő Setránk, amivel elindulok a Napospatra. Férfi kalauzunktól ez alkalommal tömbből tépett menetjegyet kapok. Burgasz belterületén a folyamatos felszállókkal ülőhelyszinten telt ház alakul ki. Még a városon belül egyszer keresztezzük a Burgasz - Pomorie vasútvonal vágányait, mely az átjáró biztosításának teljes hiánya és a fűvel benőtt vágányok alapján már nincs napi használatban. Pedig a 2004 körüli Google Earth műholdképen még itt-ott látszik rajta teherfogalom nyoma. A vonal legvégső, Pomorien belüli városi szakaszát már elbontották.

 

Folytatjuk!

Az 51-es körzet

Az 51-es körzet

Az 51-es körzet

Magam sem tudom, hogy időről-időre miért laposodik el nálam a blogíráshoz való kedv, de mai bejegyzésünkkel nem erre keressük a választ… Az viszont biztos, hogy Magyarország közforgalmú autóbusz-állománya évről-évre formálódik és változik. Így a halogatásra ítéltetett témáknál megvan a veszélye, hogy hamar aktualitását vesztik… Így jártam most a Budapest – Baja távolsági vonalcsoport bemutatására szolgáló cikkemmel is, melyhez az elkövetkező képanyagot még 2018 nyarának végén készítettem. Ahogy látni fogjuk, a járművek jelentős része már biztosan nem közlekedik se Bajára, de még csak Kalocsára sem. Bízom benne, hogy erre a kis visszatekintésre azért így is akad majd érdeklődő!

boritokep.jpg

Az 51 sz. Budapest – Hercegszántó országhatár között húzódó főúton zajló távolsági közlekedés a hazai, belföldi távolsági autóbusz-hálózat ősi elemének mondható, jelenlegi ismereteim szerint Baja és a Főváros között az első, állami szervezésű járatok a II. világháború befejeződését követően, a MÁVAUT üzemeltetésében még 1945-ben elindultak. A szolgáltatás azóta is folyamatos és mint majd az alábbiakban látni fogjuk, több, helyenként igencsak érdekes viszonylat is üzemelt a vizsgált vonalcsoportban.

fortepan_4537.jpg

Korai Ikarus 55-ösök Solton, az Aranykulcs téren

Kép forrása: Fortepan

A vonalcsoport napjainkban az alábbi autóbuszvonalakból áll:

  • 1110 Budapest – Solt – Kalocsa – Baja
  • 1111 Budapest – Solt – Kalocsa – Jánoshalma
  • 1113 Budapest – Solt – Kalocsa – Baja – Bácsalmás

 Az 1110-es vonalon a DAKK Zrt. és a Volánbusz Zrt. üzemeltet járatokat, míg az 1111 és az 1113-as vonalakon csak a Volánbusz üzemeltet járatokat, tulajdonképpen ezen relációk kialakulása óta. A három fő irány kialakulásának főbb lépcsőfokai a következők:

  • Az 1960-as évek közepéig egy viszonylat létezett, az 1025 Budapest – Kalocsa – Baja, mely az ötvenes évek második felében Garáig került meghosszabbításra;
  • Az országos autóbuszvonal-átszámozást követően az 1025 új vonalszáma az 1100 lett, illetve 1101-es vonalszámmal különvált a Budapest – Baja - Gara viszonylat, továbbá létrejött az 1102 Budapest – Kalocsa – Jánoshalma autóbuszvonal;
  • Még a ’70-es évek közepén a jánoshalmi viszonylat meghosszabbításra került Bácsalmásig, valamint létrejött az 1103 Budapest – Dömsöd – Tass autóbuszvonal is (majd 1980-tól „visszaszelídült” helyközi vonalszám alá);
  • 1983-tól az 1100-as vonal megnevezése annak gyűjtőmező jellegéhez történt igazodás miatt Budapest – Solt – Kalocsa lesz, a továbbközlekedő járatok teljeskörű ismertetése a meglévő Budapest – Baja – Gara menetrendi mezőben történik;
  • 1985-től a bácsalmási járatpár közlekedése egészen 1994-ig szünetel;
  • 1987-ben ismételten átszámozzák a magyarországi helyközi- és távolsági autóbuszvonalakat, kialakítva ezzel a ma is ismert számozási rendszert. Ekkortól az 1100-as vonal az 1110-es számot kapja (továbbra is Budapest – Solt – Kalocsa gyűjtőmezőként), a jánoshalmi irány az 1111-es számot kapja, míg a garai reláció az 1114-es vonalszámra kerül;
  • 1989-ben a Budapest – Gara viszonylatban, eltérő végállomásként és az 55-ös úton - Felsőszentiván - Tataházán át - közlekedéssel szerepeltetve feltűnik a mai útvonalon közlekedő Budapest – Baja – Bácsalmás viszonylat;
  • 1995-ben újabb átszervezés: az 1110-es menetrendi mező ismételten a Budapest – Solt – Kalocsa – Baja viszonylatot jelenti;  1113 Budapest – Solt – Kalocsa – Baja – Bácsalmás néven önálló mezőt kap a bácsalmási irány (kialakítva ezzel a mai kínálatot és útvonalat), ezzel egyidőben a jánoshalmi irányból kikerül a szüneteltetett bácsalmási járatpár és helyette bekerül egy Budapest – Hajós – Budapest járatpár (1999-ig); míg az 1114 Budapest - Gara vonalon nem marad más reláció, csak a névadó; az ütemes menetrend bevezetését pedig már nem érhette meg a garai járatpár sem.

gara.jpg

Vasárnapi pihenő Garán

Az évtizedek alatt természetesen további autóbuszvonalak is tartoztak ehhez a vonalcsoporthoz, melyek hosszabb-rövidebb ideig szintén ennek a térségnek a közlekedését bonyolították. A teljesség igénye nélkül következzen néhány, mára már megszüntetett viszonylat:

  • 1099 Budapest – Dunavecse – Ráckeve/Solt – Dunaföldvár (1975-ig)
  • 1109 Budapest – Solt – Kiskőrös – Kelebia (az 1993-as kezdéskor a Volánbusz részéről 2 járatpár, a Kunság Volántól 1 pár Tompa – Budapest – Tompa; 1994-től a kelebiai Volánbuszos járatpár szünetel, Budapestről csak vasárnaponként van Kelebiára járat; 1995-től pedig csak a Tompa – Budapest – Tompa marad meg 2006-ig; akkortól pedig a menetrendi mező Budapest – Solt – Kiskunhalasra változik és csak pénteki/vasárnapi rásegítő járatok maradtak egészen a 2012-es megszüntetésig)
  • 1116 Budapest – Solt – Kalocsa – Szekszárd (a viszonylat 2004-ben létesült a megelőző évben, a majdani M9-es autópálya első ütemeként átadott Szent László-híd által biztosított új útirány kihasználása végett – ebben az évben a Szeged – Kalocsa relációban is kísérleti jelleggel 1 járatpár meghosszabbításra került Szekszárdig. 2005-ben viszont a Kalocsa – Szekszárd szakasz közlekedtetése szünetel, majd néhány évvel később az 1116-os vonal is „megszűnt”)
  • 1117 Budapest – Kalocsa – Baja – Hercegszántó (2011-2012 között, a Bács Volán által üzemeltetve; 1 darab járat (!))
  • 1118 Budapest – Solt – Kalocsa – Baja – Mohács – Pécs – Harkány (2011-2014 között, Volánbusz üzemeltetésben; 1 járatpár)
  • 1119 Budapest – Solt – Kalocsa – Baja – Bácsbokod – Bácsalmás (2011-2014 között, Bács Volán üzemeltetésében; 1 járat Bácsalmás – Budapest, 1 járat pedig Budapest – Baja viszonylatban)

Nem tartozik szorosan a vizsgált távolsági tengelyhez, de mindenképp érdemes megemlíteni a Duna túlpartja felől érkező kiszolgálásra tett kísérleteket is, melyek összességében nem is bizonyultak kérészéletűnek:

  • 1131 Budapest – Szekszárd – Mohács – Harkány/Baja (1991-1996 között, Volánbusz üzemeltetésében; 2 pár járat)
  • 1126 Budapest – Dunaújváros – Szekszárd – Bátaszék – Baja (1996-2013 között; az 1131-es mezőben szereplő bajai járatokat kiemelték egy önálló mezőbe; később egy járat megszűnt és az azt teljesítő jármű az 1110-es vonalon végzett járattal tért vissza Budapestre)

jelky.jpg

Jelky Expressz Szekszárdon át Bajára

A következő galériában néhány, az elmúlt évtizedekből származó és cikkünkhöz kapcsolódó menetrendi mezőt gyűjtöttem össze. Ezek közt megtalálhatóak a szűken vett bajai irányhoz tartozó, illetve a vonalcsoporthoz többé-kevésbé hozzátartozó viszonylatok menetrendi lapjai is:

A térség közlekedésének történelmével kapcsolatos ismeretanyagaim végesek, tévedések, hiányosságok minden szándékom ellenére előfordulhatnak. Amennyiben az előbbiekben olvasott történelmi adatokhoz pontosabb dátumokkal, vagy esetlegesen kimaradt, rövid életű autóbuszvonalak ismeretével rendelkezik a Kedves Olvasó, úgy szívesen veszem építő szándékú pontosítását!

Napjainkban a vonalcsoport járatai Budapestről, a Népliget autóbusz-pályaudvarról indulnak/érkeznek. Korábban természetesen ezek a járatok is az Engels téri autóbusz-állomásról, majd a Budapest Népstadion autóbusz-pályaudvar átadását követően a BNS-től indultak és oda érkeztek egészen 2002-ig, a népligeti pályaudvar átadásáig. Útvonaluk nem tartalmaz autópálya szakaszon való közlekedést, így az itt közlekedő autóbuszjáratok „csak” országos besorolásúak, kiegészítő jegy váltásával nem terheltek. Az 51-es út mentén fekvő településeken jellemzően a központi buszmegállókban állnak meg – ezáltal és az ütemes jelleg miatt alap helyközi feladatokra is alkalmasak, bizonyos esetekben betérésekkel (pl.: Tass, Dunaegyháza) tarkítva útvonalukat. A Budapest Népliget – Baja díjszabási távolsága 165,4, illetve bizonyos betérési rend esetén 165,5 kilométer. A bácsalmási viszonylat díjszabási távolsága 200,9 kilométer (Baja után itt az 55-ös úton halad tovább Csávoly – Felsőszentiván – Tataháza úton, majd arról lekanyarodva éri el Bácsalmást, a jánoshalmi ág pedig 163,7 kilométerrel számolható.

Az 51-es út mentén számos Volánbuszos autóbusz telephelyezik. Baján a DAKK Zrt. távolsági állományán felül a Volánbusz is telephelyeztet autóbuszokat, de ugyanez a helyzet Kalocsán is, azzal a különbséggel, hogy a DAKK-os buszok Bajára helyközi járatban jutnak el és úgy fordulnak Budapestnek (és persze visszafelé is ugyanez a kotta), míg a kalocsai Volánbuszos kocsik helyben kezdenek és végeznek. A jánoshalmi és a bácsalmási viszonylatokhoz pedig csak a Volánbusz biztosít autóbuszt. Ugyanez a helyzet Solton is, ahol szintén lakik Volánbuszos autóbusz (a DAKK és a KNYKK a helyközi feladataihoz szükséges autóbuszait telephelyezteti itt), természetesen helyben kezdéssel/végzéssel.

Ennyi bevezető után pedig rátérhetünk a konkrét „vonalismereti” túrára is! Természetesen a képek között további információ bon-bonokkal fogom dobálni a Kedves Olvasót, és persze az is evidens, hogy a témához szorosan nem kapcsolódó képek is előfordulhatnak majd.

A vonalcsoporthoz tartozó autóbuszok közül az elsőt a célterülettől kissé távolabb, Jánoshalmán kell keresni. Az egykori Bács és Kunság Volán szolgáltatási területének ezen metszéspontjában lakik egy Volánbuszos autóbusz, mely kezdő- és végző járatait az 1113-as mező járatainak teljesítésével végzi.

dsc_8419.JPG

Multikulti a parkolóban

A jánoshalmi irány Budapest és Kalocsa között az 51-es úton halad, így alkotva szerves részét vizsgálatunk alanyának. A jánoshalmi vonalon, annak létrejötte óta a Volánbusz és annak jogelődjei közlekedtetik a járatokat, ez érvényes a már megszűnt Budapest – Hajós, illetve a Budapest – Jánoshalma – Bácsalmás relációkra is. Hétfőtől szombatig a reggeli órákban indul a busz Budapest felé, vasárnap (= a hetek első munkanapját megelőző napokon) viszont több másik Volánbuszos járathoz hasonlóan később kezd, segítve ezzel a hazalátogatásból a fővárosba visszatérőket. Ezt használtam most ki (és persze korábban is) a jármű megörökítésekor, noha az időadatokat visszanézve durván 20 perccel késtem csak volna le a normál indulást… :)

Következő állomásunk Baja, az 1110-es vonal végállomása. Csak érdekességként megemlítendő, hogy 1979 előtt a Budapest – Baja (és persze a Budapest – Gara) viszonylat járatait a 20. AKÖV/Volán üzemeltette, a területileg illetékes 9. Volán (a későbbi Kunság Volán) az 1970-es évek második felétől kapcsolódott be a járatüzemeltetésbe: az 1979-es távolsági menetrendkönyv tanulsága szerint ekkor 1 járatpárt közlekedtetett a helyi szolgáltató.

Ha már itt járok, nem szabad kihagyni a DAKK Zrt. változatos felhozatalát sem: a Mártonszállásra kijáró 4-es helyi viszonylat meglehetősen fotógén helyszínen kanyarogva halad vissza Bajára.

dsc_8423.JPG

A hajnali indulások már úton vannak, de Baja előtt már egyszer feltűnt előttem az 1113/2 Bácsalmás - Budapest járat, most pedig már a kinézett fotóhelyen várom. Ekkor éppen tartalékjármű dolgozott a bácsalmási Volánbuszos fordán. Ez persze nem indokolja a kijelzőn látható útirányt…

dsc_8430.JPG

Csak a Duna stimmel…

Munkaszüneti nap lévén a Budapestről 5:45-kor induló járat nem közlekedett, így az azt követő járatig hátralévő időt Baján töltöttem el. Baja fontos csomópont is egyben: a budapesti relációhoz csatlakozik számos helyközi autóbusz-viszonylat is, továbbá szintén az órás ütemre épített „pók” hozza össze azokat a településen átvezető 55-ös úti távolsági járatokkal is.

A buszállomás kijáratán fotózni elég snassz dolog, de most célszerű volt:

dsc_8439.JPG

A Szeged – Zalaegerszeg járat akkori fordakocsija, az ex ÉMKK-s Volvo, PDC-980

dsc_8444.JPG

Mögötte indult Szeged felé

Újabb példa a DAKK járműgazdálkodásának érdekességeire: az egykoron a szegedi üzemhez tartozó IOA-584 felújítása előtt nem sokkal távozott Kiskunhalasra, hogy ott több hónapnyi műhelymunka után, immáron ténylegesen rendbe szedve térjen vissza:

dsc_8447.JPG

Az iránytáblázás nem erőssége a honos telephelynek

Még 1-2 fotó a városban és el is telt ez a kényszeróra, irány Érsekcsanád! A Bajától északra található településen az 51-es úti fő tengelyen felül már az 54-es útról érkező távolsági járatokkal is lehet találkozni. Utóbbiak természetesen közel sincsenek olyan nagy számban, mint a fő témát szolgáltató viszonylatok. De mivel a „páratlan” bácsalmásin is egy újabb tartalék, az egykori battonyai IFC-228 érkezett, így abban a pillanatban kiszavazta magát ebből a posztból… Helyette a Jászberény – Baja járatot végző FLC-339-et fogjuk most megnézni:

dsc_8457.JPG

Tyúkitatós dísztárcsa! :D

IFC-228 késése miatt a következő járatra kiszemelt helyre már nem volt biztosított az érkezésem… Így Bátya helyett Fajsz határában álltam meg egy mezőgazdasági szervízúti elágazásnál. Amit nem tudhattam az az, hogy a következő járatom is később ért oda, de végül nem igazán kellett bánkódnom:

dsc_8463.JPG

Végre egy gép az aktuális flottából!

Az ekkoriban itt közlekedő, nagymennyiségű MB Intouro buszokat tényleg nem kell bemutatni senkinek sem. A járművek a korábban itt közlekedő MAN ÜL313-ok helyett érkeztek, így került többek között ilyen autóbusz a bajai, illetve a kalocsai fordákra is, de jelenlegi ismereteim szerint Jánoshalmára is jutott egy ideig a típusból.

Az 51-es úti vonalcsalád következő fontos csomópontja Kalocsa. Itt ágazik el (illetve csatlakozik) a jánoshalmi irány, de ezenfelül a kalocsai telephelyes autóbuszok kezdő- és végző járatai is értelemszerűen ide vezetnek. Az ütemes menetrend bevezetése előtt több, csak Budapest és Kalocsa között közlekedő járatpár is létezett, napjainkban viszont csak a pénteki/vasárnapi rásegítők, másodrészek és persze az itt lakó buszok járatai végállomásoznak itt, a többi járat már Bajáig, illetve Bácsalmás/Jánoshalmáig tovább közlekedik. A Budapest – Kalocsa relációban 1993-ig érvényesült az akkor már Volánbusz névre hallgató Pest megyei (és persze országos) szolgáltató dominanciája, ami persze ismerve a rendszerváltás előtti autóbusz-közlekedés viszonyait, nem meglepő. Az 1993-as távolsági menetrendkönyv szerint ebben az évben kapcsolódott be a Kunság Volán kalocsai üzemegysége is a járatüzemeltetésbe. Majd az ezt követő években tovább nőtt a Kunság és a Bács Volán által üzemeltetett járatok száma (volt olyan év is, amikor 3-3 pár járatot üzemeltettek a Bács-Kiskun megyeiek), a 2011. december 11-től bevezetett ütemes menetrendi közlekedéssel viszont csökkent az akkori Kunság Volános járatok létszáma.

kalocsa.jpg

Otthonosan érezhetik magukat Kalocsán a Volánbuszos autóbuszok

A helyközi járatokat is tartalmazó fotómegállás a már halmozódó késésem miatt elúszott, innentől pedig a forgalom is erősebbé vált. Vágtázó halottkém tempóban irány Dunapataj, hogy a következő bajai járat meglegyen! Elhelyezkedést követően pár percen belül érkezett is az egyik nagyon-nagy hiányzóm az O560 flottából: HPE-289. Egy VW Polo Classic gazdája úgy gondolta, hogy gépjárműve út-idő grafikonját a Volánbuszos cirkáló elhaladásához igazítja. Ami alapvetően szuverén joga, csak ne akkor tenné mindezt, amikor én is ott vagyok… :D :( A kép természetesen ment a lecsóba, ’Patajról pedig rossz szájízzel távozhattam. E szomorúságot enyhítendő megjegyezném, hogy Dunapataj is egy időben a bajai vonalcsoport egyik elágazó pontja volt: noha nem kapott önálló menetrendi mezőt és vonalszámot, de a ’70-es közepétől kezdve létezett egy Budapest – Solt – Dunapataj - Szelidi-tó viszonylat is. A járatpár a Dunapataj szomszédságában található üdülőterületre biztosított eljutást a fővárosból. Jellemzően a nyári időszakban – a menetrendi kiadványok lábjegyzetében meghatározott kezdő- és végdátummal lefedett időszakban – szombati- és vasárnapi napokon közlekedett. Az üdülőjárat egészen a 2000-es évek első feléig, körülbelül 2006-ig létezett; megszüntetését követően került ki az 1110-es mezőből a Dunapataj – Szelidi-tó betérési szakasz is.

Alföldi tájhoz képest egész látványos szakaszon haladhatunk tovább Harta település érintésével egészen Soltig. Az észak Bács-Kiskun megyei város szintén fontos csomópont: a híres Aranykulcs téri autóbusz „állomás” erős távolsági forgalmat bonyolít le az észak-déli, illetve a kelet-nyugati irányban, az 52-es út felől, valamint a Szegedről az 53-as úton érkező távolsági járatok tekintetében is. Tükörképe a Duna jobb partján található Dunaföldvárnak, mely az immáron már egyesített 52-53-as úti forgalmat hozza össze a 6-os úti, szintén erős kiszolgálású távolsági gerincvonallal. További érdekessége, hogy Soltra és az attól északra fekvő településekre (Dunaegyháza, Dunavecse, Apostag) a DAKK Zrt.-n felül már a KNYKK Zrt. dunaújvárosi üzeme is számos helyközi járatot közlekedtet, illetve a Solt közigazgatási területéhez tartozó Újsolt és Nagymajor településrészek kiszolgálását is a túlparti cég végzi Dunaújváros felől. Fő témánk szempontjából egy időben elágazó állomásként funkcionált a ’70-es évek elejéig létezett Budapest – Dunaföldvár, illetve a Budapest – Kelebia autóbuszvonal (és annak későbbi maradékai) számára, napjainkban pedig az 1110-es vonali járatok operatív másodrészei leggyakrabban Soltig közlekednek, illetve Solttól indulnak.

solt_intouro.jpg

A fiatalabbik rásegít az öregnek

Nem is én lennék, ha először nem egy félig OFF témával indítanék… Az időzítés tökéletes: a bajai járat beérkezése előtt van még néhány percünk, így lehetőség nyílik bevárni az interkontinentális Szeged – Bükfürdő távolsági nehézsúlyú cirkálójáratot. Külön jóság, hogy ezen a napon (a közös üzemeltetés végett) éppen az ÉNYKK autóbusza végezte a járatot.

dsc_8470.JPG

De hamarosan befut az első, immáron a DAKK Zrt. által üzemeltetett járat is. A korán kezdő forda megjárta Budapestet és most pedig hazafelé tart, hogy aznap mégegyszer nekifuthasson fővárosi útjának:

dsc_8472.JPG

A solti református templom és a légvezetékek disszonanciája

Solton egyelőre ennyi, a következő órai ütemig ebéd- és kávészünet van tervben. Dunaegyháza az alapjárati rendszernek nem képezi megállási helyét (csak egyes, időszakosan közlekedő járatok esetében), így az éppen érkező bajai járatot a településre vezető bekötőút végén várom meg:

dsc_8475.JPG

Bizony, ez itt már a 'núúdzsenörésön'

A fenti állítás igaz a szintén Bács-Kiskun megyei Apostagra is, ahová szintén csak néhány járat tér be, azonban az alapütem járatai az egykori Kunszentmiklós-Tass – Dunapataj vasútvonal apostagi állomása előtti buszmegállónál megállnak. Apostagon most OFF-olunk egy kicsit: az aktuális Tesco szerződéses járati busz begyűjtése után a Dunaújváros felől érkező helyközi járathoz táboroztam le:

dsc_8482.JPG

Ha valamire nem voltam felkészülve, az nem más, mint az AOA-458…

Bizony-bizony, ebben a térségben már erőteljesen jelen van a túlparti, dunaújvárosi KNYKK üzem, így ennek a busznak a felbukkanása nem meglepő. Ha még azt is hozzávesszük, hogy Apostagon több dunaújvárosi autóbusz is telephelyezik, lassacskán Fejér megyéhez is csatolhatnánk a települést, de ezt most nem tesszük meg. Irány Dunavecse, érkezik a következő járatunk:

dsc_8489.JPG

Erőteljesen szépségdíjas Intouro

Solttól fölfelé már a Budapest – Baja tengely járatai jelentik hétvégente a szomszédos települések közötti eljutási lehetőség alapját. A térségi szolgáltatók közül még ilyenkor a Dunaújváros felől érkező és jellemzően a Solt – Dunavecse szakaszon megjelenő KNYKK-s üzemeltetésű járatok lelhetők fel, a DAKK regionális járatai jellemzően munkanapokon közlekednek. A következő ütem járatát Dunavecse északi végén várom be, addig is időtöltés gyanánt feltérképeztem Szalkszentmártont, ahová még később vissza fogunk térni. De addig is nézzük, mi érkezik Budapest felől:

dsc_8494.JPG

Intouro a susnyásban

A sokféle rendszámtartományból kikerülő M6L.O.G.-os kocsik ezen példányának kifejezetten örültem. De nincs idő a gólörömre, mert haladunk tovább Tass felé! Tass települést szintén csak a település határában, az 51-es út átkelési szakaszán elhelyezett buszmegállókon át szolgálják ki az országos járatok, de itt is akadnak az autóbusz-váróteremig betérők, melyek jellemzően ugyanazok a „lassított” járatok, amelyek Apostag, Szalkszentmárton és Dunaegyháza települések belső kiszolgálását is végzik. A kinti megállóknál azonban többé-kevésbé működő átszállási kapcsolatok adódnak Tasson át Kunszentmiklós, vagy éppen akár az ellenkező irányba, Dunaújváros felé is.

Újabb DAKK-os járat a láthatáron:

dsc_8498.JPG

Az egykoron Szegeden kezdő NIJ-367 továbbra is „lakkcipős” fordában

Elképzelt vonalismereti utazásunk Dömsödnél elérte csúcspontját, ezen a napon feljebb már nem közlekedünk. Egy újabb bajai DAKK-os forda járműve is látókörünkbe kerül most:

dsc_8503.JPG

A 2014 őszén a DAKK Zrt.-nél üzembe állított Volvo 8900-asok egyik különleges altípusa volt a nem alacsony belépőszintű kivitel, melyből összesen 7 példány állt üzembe. A többségét (6 darabot) a bajai üzem kapta kifejezetten a hozzájuk tartozó távolsági járatok végzésére. A budapesti vonalon közlekedő példányok helyett viszont 2016 tavaszán, a Partiscum Busz Kft. MB Intouro autóbuszainak beállításával felszabadult MB Tourismo buszok kerültek Bajára, illetve Kalocsára is, ahonnan egy példány forog át a Baja – Budapest tengelyre. Azonban nem mindegyik kocsit vezényelték más vonalra, maradt még belőlük az 1110-es vonalon is.

Vonalismeretünkből kimaradt még Szalkszentmárton, ahová jellemzően szintén csak a tipikusan autóbuszos „bejárati út” megállóhely végett érkeznek a távolsági járatok, de kivételek természetesen itt is akadnak. Amíg nem érkezik meg a Volánbusz következő járműve, addig nézzük meg, hogy mit is fedeztem fel itt néhány órával korábban:

dsc_8507.JPG

Újabb egykori szegedi Tourismo, a számomra kedves NIJ-368 időzik épp tárolóhelyén

Szalkszentmártonból több környékbeli – de már jellemzően Pest megyei - céghez is indulnak már szerződéses járatok. Az egyik ilyen a dabasi Wellis Invest Kft., melynek egyik dolgozói járatát, illetve az azt lebonyolító autóbuszt szeretném most bemutatni:

dsc_8514.JPG

Otokar Doruk 215T - igen, az ott még egy török ideiglenes rendszám…

Végre nem csak beszélni tudok arról, hogy vannak Szalkszentmártonba (illetve általánosságban véve is) betérő járatok, hanem szemléltetni is ezt az üdítő kivételt:

dsc_8516.JPG

A Hősök tere felé veszi az irányt a már csak Kalocsáig közlekedő járat

Ennek a járatnak további érdekessége még, hogy tanítási időszak alatt a hetek első munkanapját megelőző napokon Bajáig közlekedik tovább, az autóbusz onnan tér haza Kalocsára.

Mivel a képek is erősen bizonyítják, hogy a térség távolsági autóbuszos közlekedését kiszolgáló járművek összetétele változott azóta, így hamarosan ismét esedékessé válik az 51-es út bejárása. Amennyiben összejön egy, a mostani út során nem kihasznált fotóhelyekkel és valamennyivel több Pest megyei helyszínnel tarkított újabb utazás, arról mindenképpen hallani és olvasni fogtok! :)

Trolibusz közlekedés Csehországban – České Budějovice

Trolibusz közlekedés Csehországban – České Budějovice

Trolibusz közlekedés Csehországban – České Budějovice

Folytassuk a kalandozásainkat Csehország trolibuszos városaiban. Mint említettem az előző posztban, a troliüzemek felkeresése teljes mértékben ad hoc módon történik részemről, ahogy éppen kattan valami a buksimban. A legutóbbi kattanás – mint az már úgyis tudjátok – České Budějovice városába vezette az fényképezőm és jómagam. De egy szó, mint száz, nem húzom tovább a bevezetéssel az időt, gyertek és ismerjétek meg Dél-Csehország központjának troliközlekedését.

001 nyito

Trolibusz közlekedés Csehországban – Ústi nad Labem

Trolibusz közlekedés Csehországban – Ústi nad Labem

Trolibusz közlekedés Csehországban – Ústi nad Labem

Mint azt az előző posztomban írtam, igen hosszú csendet sikerült részemről megtörni. Ezzel egyetemben sikerült egy igen nagy fába is belevágnom a fejszémet, vagy akár mondhatjuk a fényképezőmet. Történt ugyanis az elhatározás, hogy az idei évben be szeretném járni a cseh troliüzemeket. Hogy mi is ebben a nagy fa? - kérdezhetné az egyszeri hazai közlekedésbarát, akit eddig nem nagyon érdekelte a csehek csápos közlekedése. Nos csupán annyi, hogy 13 trolihálózattal rendelkező város található eme remek országban. Mondhatnék, illetve írhatnék mindenféle remek megközelítést, hogy mi alapján járom be a csápos településeket, de megvallva az igazat, nincs benne semmi ilyen. Ahogy éppen rábökök a térképre, úgy jönnek majd sorba. Szerintem nem fogok zsákbamacskát árulni, ha azt mondom, hogy az első részben Ústi nad Labem lesz a célpont.

001 nyitó

2019/3/19 : Soondee 1 komment
Az Econell és ami mögötte van...

Az Econell és ami mögötte van...

Az Econell és ami mögötte van...

Mai bejegyzésünkről is elmondható sajnos, hogy nem éppen a legfrissebb utamról szól: még 2018 tavaszán történt, hogy a DAKK Zrt. akkoriban még viszonylag új beszerzésűnek mondott Credo Econell 12 típusú buszai után eredtem. Az év elején forgalomba állított 20 darab példány mindegyikét – véleményem szerint – elhibázott módon Kecskemét üzemegység kapta, így a buszokat is a megyeszékhely környékén kellett keresni. Lássunk is hozzá! Jó szokásomhoz híven persze más témákkal is foglalkozunk majd, nem csak a győri remekművekkel.

0-nyitokep.JPG

Utamat immáron a saját tulajdonomnak mondható gépjárművel kezdtem meg, hagyományosan az 5-ös úton haladva. Utunk a Pálmonostora – Gátér – Kiskunfélegyháza – Lakitelek etappal kezdődött. Pálmonostorán rögtön belefutottam egy új Econellbe, mely egy Rába Contactot váltott a faluban, Gátéren pedig a JDY-541 pihengetett ilyenkor. Lakitelekre érve egy újabb Econell várt, igaz, a cégjelzés nem teljesen az volt, amit vártam:

1.JPG

Az egyébként Bács-Kiskunban telephelyező PIG-470 Kunszentmártonból

A lakiteleki telephelyű fordán ekkor a korábban bajai illetőségű HVP-135 lakott, mely egy orosházi kitérő után tért vissza honos megyéjébe, annak is az északi ágába:

2.JPG

Tiszakécske következik: a városban egy kisebb autóbusz-lerakat és fordagyűjtemény telephelyezik… A DAKK 8-9 autóbuszán felül több magánvállalkozói busz és a Volánbusz autóbuszai is fellelhetők. Mi viszont elsődlegesen a Credokra utazunk – 3 busz tölti itt hétvégéit:

3.JPG

Járatra várva

4.JPG

A teljesség igénye nélkül: itt egy helybéli kocsi is

A tiszakécskei állomány felhasználási területeit ismerve kijelenthető, hogy az új eszközök a vártnál kisebb futásteljesítményű fordákra kerültek. A bevezetésben már szóltam róla, hogy a környéken elhelyezett Econelleket nyugodt szívvel lehetett volna a megye többi részére kihelyezni: míg egy megyével odébb hétvégén is találni fordás, 20 éven felüli járművet, addig itt a vadonatúj járművek hétvégén a falvakban állnak… Tudom persze, hogy a klasszikus, egysofőrös fordákon dolgozó autóbuszvezetők is megérdemlik az új eszközt, ez kétségtelen. Amennyiben mondjuk egy 80 darabos flotta pottyant volna rá a cégre, akkor teljesen bele is férne az ilyen „ajándékozás”, de jelen esetben összesen 20 darabról van szó, mely papíron három megyére jutott. Pici spoiler, de nem a kécskei kocsik voltak az utolsók, amelyek nem dolgoztak látogatásomkor.

Ekkoriban még nem sejtettük, hogy az 50 darabos Volvo 8900 család létszáma drasztikus nyesést fog szenvedni – köztük volt a tiszakécskei MXU-940 is, mely ekkoriban Daimlerezett:

5.JPG

Szentkirályon – és egy újabb nem dolgozó Econellen – át vezetett az út Kecskemétre. Itt végre újabb dolgozó példánnyal találkozhattam… Illetve egy NGZ-230-cal:

6.JPG Meg kell már becsülni, ha hétvégén 280-asba botlunk

A Volánbusz SL-sorozatú MAN-jai mára már a perifériára visszaszorulva tevékenykednek. Az örök lerakat, a ceglédi üzemegység sem nélkülözheti a típust!

7.JPG

Szépen kilakatolt „öregfiú”

Kecskemétet elhagyva következett az „agglomeráció”: Helvécián újabb pihenő Credo, csak hogy ne felejtsük el a korábbi tézist… A sors fintora, hogy a településen lakó számos busz közül pont az új busz volt a legkevésbé fotógén, de ez ne szegje kedvünket! A többiek sem piskóták:

8.JPG

HOPp, egy MAN!

9.JPG

A másik, ex Kunságos hosszú EAG sem lakik sokkal messzebb

10.JPG

A falu zászlóshajója

Kadafalván a másik debreceni csuklós, a KPY-669 tartotta hétvégi pihenőjét – a busz, vagyis a fordája alapesetben egy csuklós Volvo és Ballószögön lakik.

11.JPG

Kissé nyakatekert, de így is jó!

Az 52-es út most is rettentő unalmas és nyílegyenes, de ez kell ahhoz, hogy Szabadszállásig viszonylag jó tempóban eljussak, ha már az ágasegyházi és az izsáki kocsik negatívak… Posztunk borítóképének elkészítése és a normálisan megörökíthető – szintén nem dolgozó – Econellek után nézzük meg az OFFTOPIC témát:

12.JPG

Égből pottyant O407, egyenesen Németországból

Solton, bár Econell nem lakik ott, de mindig érdemes tenni egy kanyart a városban telephelyező buszok felé. A már megszokott halászcsárdás placcon az Infinitours Bovája várt – a cég augusztusig szolgáltatott az Ibiden Hungary műszakszállításán:

13.JPG

Mára már történelemmé vált…

Hangulatos helyen lakik az egyik itteni, Partiscum Buszos MB Intouro:

14.JPG

Háttérben a „hínáros” :)

Az Akasztói Független Köztársaság lakosát, az LPA-486-ot már napiképeink közt megismerhette a Kedves Olvasó, de most újból megmutatom, mert annyira örültem a busznak akkor is, mint most:

15.JPG

Soltszentimrén újabb Econell, mást már nem is kell mondanom:

16.JPG

Kiskőrösön, a helyi buszlerakatban egy érdekes jármű állt ott akkortájt: a ma már Kiskunhalason helyi járatozó, POF-701 forgalmi rendszámon ismert MB Citaro G még próbarendszámmal várta kirepülését:

17.JPG

Közvetlen rokonok

Utunk lassan befejeződik – ha már útba esik, akkor a másik nagy Volán—telepen, Kiskunmajsán is érdemes egy kört futni. Nem eredmény nélküli az itt elfüstölt üzemanyag-mennyiség sem! Olyannyira nem, hogy kapásból egy „Akkor és most” képpárt is tudok belőlük prezentálni:

18.JPG

19.JPG

Progresszív járműgazdálkodás

Az alapvetően hódmezővásárhelyi FLN-320 itt éppen Szegeden segített be a járműkiadásba, mégpedig egyből egy típustárs helyén:

20.JPG

HOG-563 pótló

Zárásképp még egy gondolat az Econellek ügyével kapcsolatban:

vf.jpg

A kocsik elosztásának okairól hallani sokféle pletykát, a leggonoszabb nyelvek szerint a napjainkra már leváltott DAKK vezérigazgató kifejezett kérése volt, hogy kecskeméti látogatásai során minél több új busszal találkozhasson… Remélem, hogy ez tényleg csak a „nép gonosz vágya” típusú anekdota és nem egy felelős vezetőnek a gyerekes attitűdje miatt alakulhatott egy sovány járműbeszerzés elosztása a lehető legrosszabbul. Hiába indult el az utóbbi években a hazai állami szolgáltatók járműparkjának fejlesztése, az ilyen kis mennyiségű beszerzéseknél – amennyiben valamilyen üzemeltetési korlátozó tényező nem jelent akadályt – érdemes elgondolkodni azon, hogy ha csak 1-1 példányt is, de a járműcserére jobban rászoruló térségek is kapjanak új autóbuszokat. Konkrétan ismételten Békés megyére gondolok: a térség járműparkjának öregedését korábbi, a DAKK Zrt. állományával foglalkozó blogbejegyzéseimben is megemlítettem. Újfent csak remélem, hogy a tárgyévi beszerzésekből az a forgalmi térség is részesedni fog és nem csak a kényszerből visszaadott autóbuszok pótlása kapcsán, kvázi véletlenül találkozhattak 2018-ban a viharsarkiak új autóbuszokkal…

Brnoi menetrendváltás

Brnoi menetrendváltás

Brnoi menetrendváltás

Meg kell, hogy mondjam már-már jómagam sem tudom mikor ragadtam utoljára tollat, illetve akarom mondani billentyűzetet, hogy valami fogyaszthatót alkossak. Persze, persze visszanézhetném, de inkább a saját lelkiismeretem amúgy sem túl nyugodt világát inkább nem zargatom fel. Na és természetesen ha már ismét koptatom a betűket, akkor ismét egy külföldi témával szolgálok, amolyan útibeszámoló alapon, melyben a 2018/2019-es menetrendi évének váltása után egy rapid kiruccanást ejtettünk meg Morvaország fővárosában.

 001 nyitó

Őszintén szólva Csehország mindig is vonzott, mind közlekedési szempontból, mind turistáskodási szempontból. Még tavaly ejtettünk meg egy prágai központú túrát, ahol véglegesen megfogalmazódott bennem, hogy ezt az országot igenis mélyebbről meg akarom ismerni. Na ez a terv, mint az írásaim eléggé a háttérbe szorultak, tervek voltak egymás hátán, aztán mindig a megvalósításban ütköztem meg. Még végül 2018 májusában egy napban megjártam Brnot, igaz egy bevásárlásra volt időm a főpályaudvarral szembeni boltban.

002 hegyeshalom2018 májusbán ez a látkép fogadott Hegyeshalomban

Igazából mondhatom, hogy az eddigi csehországi túrák, amiket vonattal ejtettem meg, ott a ki-, illetve a hazajutás nem feltétlenül a legegyenesebb útvonalról szólt. Az említett májusi kiruccanás egy Budapest - Hegyeshalom - Pozsony - Brno útvonalon történt. Mindezt azért, hogy erősítsük a kishatárforgalmat a rajkai oldalban, illetve a főbb cél, hogy Pozsonytól Brnoig igénybe venni a RegioJet nyújtotta szolgáltatásokat. Ami így fél év emlékezeti homályából felsejlik, igen jó házzal indult útnak a szerelvény, avagy mondhatni, hogy igencsak pörög az üzlet a piacnyitott vasúti szekcióban nem is oly messze hazánktól.
Persze ehhez kellenek olyan apróságok is, mint amibe belefutottunk, hogy bár majdnem 30 perc indulási késésünk volt Pozsonyban, Brnoban közel pontosan landoltunk. Ezt menetrendileg garantálja, legalábbis akkor garantálta a RegioJet, hogy 25 perc induló késésig biztosan garantálja a pontos brno-i érkezést.

004 1ba0410Mendlovo namesti végállomáson pihen a 2648-as azonosítójú 18 méteres Urbino

Na de vissza a nem ennyire távoli múltba. Ez az egész rapid túra annyiból kezdődött, hogy egyik nap kivonatozunk, a következő nap pedig vissza. Igen, mint már mondtam az egyenes út a gyengégnek való, kicsit természetesen megkavarva a sztorit. Ám valahogy úgy jött össze a beosztás, hogy csak rádobtunk egy napot, így legalább egy kicsit be tudtuk járni magát a várost is, és nem csak a főpályaudvar és a szállás közötti részt csodálhattuk meg.

Mint azt már a Facebook oldalon is említettem, kicsit rákattantam a cseh témákra, így még november elején - motiváció gyanánt - beruháztam a České Dráhy által kibocsájtott InKarta kedvezménykártyára, abból is az IN50-esre. Röviden, és a hazai vasútra kissé degradálóan hatva, ez olyan, mint a Start Klub Kártya, csak jobb. Az InKartát még október végén rendeltem meg, és a novemberi prágai kiruccanás alkalmával már át is vehettem. Plusz "móka" a történetben, hogy ez nem csak egy sima plasztik lap, hanem NFC chip-pel van ellátva. Ezt olvassa le a jegyvizsgáló a vonatokon, illetve ha már Prágát említettem, a nemrégiben bevezetett e-jegyrendszer is használható a ČD InKartájával. Így az átvett kártyára már érkezéskor landolt a prágai havibérlet.

015 1bz92632018-ban a buszflottát IVECO Urbanway CNG-kkel fiatalították

011 1bb6895A csuklós mellett szóló társaikkal is

Most, hogy mindenről beszéltem, csak arról nem amiről akartam, épp itt az ideje, hogy visszarepüljünk december 10-e reggelére, amikor nekiindultunk Brnonak. Persze, közvetlen EC-vel túl egyszerű lett volna az utazás, így csavartunk a történeten egy kicsit. Utunk a Keleti pályaudvaron kezdődött, ahol kipróbáltuk az új vonatnemet, az rjx-et, egészen Linz-ig. Itt a készleteink feltöltése után a Jižní express elnevezésű Linz - Prága viszonylatú vonattal átközlekedtünk Csehbudvejszbe. Itt egy gyors átszállás után a Rožmberk fantázianévre hallgató gyorsvonattal landoltunk Brno főpályaudvarán. Itt meglepve konstatáltuk, hogy az állomás vágányzata egy kissé hiányos, de erről majd kicsit később.

003 3b25329A nap első fotói között nem maradhatott el a Csehszlovák remek sem

Börénvásár, mint korábban is írtam Morvaország fővárosának is tekinthető, emelett Csehország második legnagyobb városa. Odaérkezésünk napján - lévén a téli rövid világosnak - a szállás elfoglalása után már csak egy vacsorázásra futotta. Sokan, hogyha Csehország szóbakerül, akkor csak a sörökig jutnak gondolatmenetben. Ettől függetlenül igen-igen remek gasztonómiával is rendelkezik, illetve nekem számít, hogyha külföldre megyek, a helyi kultúrát is valamilyen szinten megismerjem. Szóval ha az ember a cseheknél jár, egy végigfotózott nap után jól eső tud lenni egy kiadós vacsora, természetesen 1-2 korsó helyi sör kíséretében, így tettük ezt mi is a Starobrno sörgyár éttermében.

Mint ahogy említettem, első körben nem arra terveztünk, hogy lesz egy teljes napunk, így viszonylag adhoc módon megnéztük néhány helyet, amit hirtelenjében érdekesnek tartottunk, és belefért a december közepe által tartogatott viszonylag kevés világos órák számába.

005 1036A Karosa mellett a K2-es formavilága sem elhanyagolható

Első utunk Modřice-be vezetett. Mint tudva levő, a villamos az szigorúan városi közlekedési eszköz, és mégszigorúbban 50 km/h-nál végetér a sebessége. Na most Modřice az közigazgatásilag kívül esik Brnotól, és a legnagyobb eretnekség, hogy a déli irányba kivezető főút két útpályája között vezetett villamosvágányokon 70-es tempóval is haladnak a villamosok.

006 modriceA modřice-i fordulóban várja indulását a 1663-as pályaszámú T3R és a 1920-as 13T

A brnoi közlekedésben a villamos mellett a gumikerekű kötöttpálya is, azaz a trolibusz is megtalálható, a villamoshoz hasonlóan, egy egész kiterjedt hálózattal rendelkezik a város. De ebbe a témában majd kicsit később, nem ebben a posztban mélyednék bele. Hogy mikor, és milyen formában, arról egyelőre nem árulnék el többet, de hamarosan kiderül. 

Trolis utazásunk célállomása szintén nem esett Brnon belülre, a 31-es trolibusz külső végállomása ugyanis Šlapaniceben van. A joyride-ot a DPMB flottájában még megtalálható 14Tr biztosította. Szerencsére a kocka Škoda trolikat még itt sem kell nagyítóval keresgélni, bár a flotta nagyrészét már nem ezek a járművek adják. Minden esetre élvezetes volt a két település között az emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított úton 60-as tempóval utazni.

009 3254Šlapanice-i végállomására ereszkedik a "kockaSkoda"

Aki találkozott már a cseh villamosközlekedéssel, akár csak utasként is, feltűnhetett neki, hogy jellemzően egyirányú, egyoldali ajtós járművekkel operálnak a különböző üzemeltetők. Számos üzem használ kétirányú szerelvényeket, ám menetrend szerinti (vágányzártól mentes) közlekedésben csak Brno és Olomouc villamosüzeme rendelkezik 1-1 fejvégállomással. A brnoi hálózaton ez a végállomás Mifkova, ahova a 8-as viszonylat közlekedik. Így logikusan közvetkeztetve, ezen a viszonylaton találkozhatunk (nem kizárólagosan) a kétirányú járművekkel, amik a típushomogenitás jegyében KT8-asok tesznek ki.

010 1731A szemfülesek kiszúrhatják a cseh hálózatokon viszonylag ritkán visszafogóváltót

012 1719Mifkova végállomás KT8-asokkal tarkítva, természetesen az alacsonypadlós középrész nem maradhat el

Mifkova végállomásról fogtunk egy szimpatikus csuklós Karosát, hisz eme típus is lassan a veszélyeztetett állatfaj kategóriájába esik. Az idő már-már szorított minket és még volt néhány hely amit szerettünk volna megnézni. Első körben a főpályaudvart vételeztük szemre, hisz mint pár sorral korábban említettem, megérkezésünkkor kissé hiányos volt az állomás.

013 bzm8663Lassacskán a 900-as Karosák is kezdenek elkopni az utakról

014 1bb6902"Egyvágányú" közlekedés Židenice állomásnál az 55-ös viszonylaton

007 brnohlnItt a vágány, hol a vágány

Csehországban azért igen komolyan gondolják a vasúti közlekedést, mind jármű oldalról, mind infrastruktúra oldalon. Utóbbi fejlesztése kezdődött igen nagy ütemben Börénvásárban. De erről bővebben itt nem írnék, akit érdekel, egy bővebb értekezést olvashat a RegionalBahn hasábjain.

016 242-235235-ös Plehács érkezik személyvonattal a frissen átadott Dolní nádraží-ra

017 242-209Igen nagy elővárosi forgalom tevődik a vágányzár ideje alatt az állomásra

018 brnodolniDolní nádraží előtt újonnan kiépült buszforduló a vonatpótló 61-es viszonylatnak

A Dolní nádraží-n történt állkeresgetés után sok idő már nem maradt, így visszafurikáztunk a 61-es autóbusszal a főpályaudvar előtt "őskáoszt" kicsit jobban tanulmányozni, illetve néhány fotón megörökíteni az utókornak. Az őskáosz megfogalmazás alatt értem azt, hogy az állomás épület előtt egy négy vágányos, mondhatni villamosos állomás található, amin a hálózat nagy része összefut, az éjszakai hálózatnak pedig ez a megállóegyüttes adja a központját.

008 1733A 1733-as KT8-as settenkedik a főpályaudvar előtti "pályaudvarra"

019 1092Szintén eretnek dolog, a villamosvágányok között műszakizó autóbuszok.

020 hlnPillanatkép az említett "őskáoszról"

Rapid túránk harmadik napja már a hazaútról szólt, természetesen megfelelően az érkezésnek, a távozás is megfelelően indokolt útvonalon történt. Utazásunk kezdőpontja a főpályaudvar volt, ahonnan a vágányzár miatt S-Bahn-nal átközlekedtünk Židenice állomásra.

021 750-711Židenice állomáson halad a 711-es Búvár néhány ablakos tehervagonnal

Innen két órányi dízelvonali tekergés után elérkeztünk a festői Staré město u Uherského Hradiště állomására. Az átszállási időben néhány pixelkupac elkövetése után, indultunk is tovább Břeclavba.

022 leoexpressLEO Express FLIRT-je érkezik Staré město u Uh. Hrad. állomásra. Érdekesség, hogy áramnem hiánnyosságok miatt nem járnak LEO Expressék Břeclavba, hisz a szomszédos Nedakonice állomástól már 25 kV, 50Hz-es árammal üzemelnek a gépezetek, míg eme motorvonat csak a 3 kV egyenárammal bírkózik meg

023 regionovaMinden további kommentár nélkül egy csuklós Bz

024 371-015

Břeclav állomásán a restiben magunkba borítottunk egy kávét, majd a nemzetközi S-Bahn-ként titulált almásládával átgurultunk Pozsonyba. Itt a megfelelő mennyiségű kései ebéd elfogyasztása után ismét erősítettük a rajkai határforgalom utasmennyiségét, így landoltunk Hegyeshalom állomásán, amit igen megcsodálhattuk. Történt ugyanis, hogy akadt némi felsővezeték hiányosság az osztrákok felé, így a kiszemelt vonatunk némi késéssel landolt. Mondhatni a csavar sem maradt el a túrából.

Összességében én még mindig azt vallom, hogy Csehország egy remek hely, érdemes nyitott szemmel utazgatni az országban, és felfedezni a természeti adottságok szépségeit, valamint egy tartalamas nap után felfedezni a gasztronómia nyújtotta lehetőségeket.

Egész úton hazafelé...

Egész úton hazafelé...

Egész úton hazafelé...

…azon gondolkodám, hogy fogad majd engem egy sosemlátott Volán? :) 2015. január 1. előtt akár még így is szólhatott volna Petőfi Sándor verse, de ez már a posztunk képanyagának születése pillanatában sem volt így, illetve a fogadtatás is majdnem tökéletes volt. A Keleti nyitás – 1. rész című írásunk apropójául szolgáló 4 napos csengetés odavezető útját, valamint egy napnyi Nyíregyházát ezen oldal tartalmaként nem fogom bemutatni. Maradt hát az utolsó nap, melyre egy faluzással, helyenként járatok fotózásával tűzdelt hazautat terveztünk. Csak semmi kapkodás! :P

nyitokep_2.JPG

Az orosi főhadiszállást elhagyva nem kellett messzire mennünk az első fotóért: a Nyíregyházához tartozó település vasúti megállóhelyét hagyja el éppen a háromrészes Großzug:
p1720194.JPG

A Jelzési Utasítást felületesen ismerők most felsikíthatnak… :D

Újfent nem jutunk messzire: Napkoron egy finom KV, majd az első, ide tervezett fotóalanyunk már fel is tűnik a távolban:

p1720196.JPG

Baktaló’-ba tart az ex Hajdú Volános verda, bár ezt a tábla nem tudta

Utunk még egy napkori fotón át Nagykálló felé folytatódik. Az itt eltöltött napok alatt többször volt szerencsém – előítéleteim ellenére – pozitívan csalódni a nyírségi települések átlagos állapotával kapcsolatosan. Nyilvánvaló, hogy egy felületes szemlélődő számára ez lehet becsapás is, de ahogy tudjuk, a felszín azért sok mindent elárulhat… Ezt a gondolatmenetet rövidre zárva érkezik egy SL MAN, mely újfent jó állapotnak örvend, amennyiben a felszínét kapargatnánk:

p1720201.JPG

Lemezelési munkálatokról árulkodnak a szegőlécek

A piac melletti autóbusz-váró körül eltöltünk még néhány járatnyi időt, majd a Nagybalkányi úton – mely meglepő módon a közeli Balkány felé vezet – letáborozva egy, már jól ismert típusba futottunk bele:

p1720202.JPG

Szabolcsban még mindig ez a típus a Lider, akarom mondani: a Leader :)

Mielőtt azonban mi is a nyomába erednénk, a balkányi úttal párhuzamosan, egy András-kereszttel biztosított, de mindenképpen kisforgalmú vasúti útátjáró mellett vártuk meg a Nyíregyháza – Mátészalka járat Almásládáját:

p1720203.JPG

Ez egy igazi Kurzzug :)

Nagykálló 10 évvel ezelőtt még elágazó állomás volt, ma viszont a nyíradonyi irány halott, így más vonatra nem igen lehetett számítani a környéken. AutoSándorunk minden bizonnyal már hetedhét falun túl járhatott, mire elérkeztünk következő településünkre, Biribe. A falu sokáig a helyi iskola előtt táborozó, különféle típusú Ikarus buszairól volt híres a magunkfajták számára. Ez a korszak véget ért, ekkor már a nyírbátori Szaki Trans egykori autóbuszai várták a kisgyerekek hétfő reggeli rohamát:

p1720204.JPG

Végülis, ezek is 200-asok… :P

A Balkány – Geszteréd – Bököd triumvirátusban már megszaporodtak a külső telephelyes autóbuszok, illetve a menetrend szerinti járatok is.

p1720208.JPG

KUU**a jó fények közt, Balkány

p1720210.JPG

Csak úgy, lazán…

Ígértem menetrend szerintit is:

p1720211.JPG

Irány Debrecen!

Ha pedig Debrecen, akkor még előtte Téglás is útba esik. A település szintén jó termést hozott:

p1720212.JPG

Csak hogy ne maradjak hazai nélkül – szegedi gép a Hajdú Energomat IC-n

Az amúgy késett InterCity mögött nagyjából időben érkező sebesvonat előtt még egy helyközi autóbusz is tiszteletét tette a vasútállomás előtti téren, hogy aztán onnan az esetlegesen leszállni szándékozó utasok nélkül továbbállhasson…

p1720213.JPG

A település központjában megejtett rövid MKSZ-t követően egy újabb debreceni csuklós, a korábban helyi járaton is vitézkedő KWV-045 érkezik Debrecen felől:

p1720215.JPG

Még dél sincs és máris befutottunk a kálvinista Rómába. Itt – tekintve, hogy egyikőnk sem a közelmúltban fordult meg errefelé – a Külső vásártéri út mellett rendeztünk egy tömegtermelős egy órát.

p1720229.JPG

„Kamu” Civis 18

Optimus kapitány is megérkezett:

p1720239.JPG

Hazai viszonyok közt meglepően jól hangzó név az egyébként helybéli vállalkozásé

Az időnk itt is letelt, egy vásárlás, majd az előbbinél hervadtabb próbálkozás a Kishegyesi úti Tesco oldalában. Itt bekövetkezett az, ami valamennyi fotós rémálma az esküvői művésztől az állatkerti szelfigyárosig bezárólag: a memóriakártya először minden ötödik, majd innentől számítva egyre gyakrabban Olvasási hibára hivatkozva igyekezett megtagadni magától a fotonokat és a pixelkupacokat. Többszöri újraindítás, illetve memóriakártya-bűvölést követően belátom, hogy a 3 nap termésének megóvása érdekében (a korábbi felvételeket ugyanis be tudta olvasni) a memóriakártyát jobb, ha elteszem. A gép gyári memóriájára talán még 8-10 felvétel fér, hát gazdálkodjunk azzal… A nap további része innentől kezdve számomra a lidércnyomás és a rettegés legkülönbözőbb fokai között lebegett. Gyorsan a filmes korszakba helyeződtem el, ahol az ember folyamatosan számolhatta a hátralévő szabad képkockákat… Így már csak a szép, vagy érdekes témákra emeltem fel gépemet:

p1720266.JPG

Térugrás a 47-es kivezető szakaszára - egy igazán szép C56

Utunk folytatódik, Debrecent elhagyva Derecskén állunk meg legközelebb. Az első témánk a DAKK Zrt. Debrecen – Gyula járata volt: fejben gyors végigpörgettem a szóba jöhető járműveket, ha az ITA-013 érkezik, akkor lövök, ha nem, akkor „ottrohadmeg”…

p1720273.JPG

Jött, mint Böde Dániel!

Majd következett a Nagykerekibe közlekedő személyvonat, melyet egy új, a hétvégén még nem látott típussal közlekedett:

p1720274.JPG

Az utolsó nagyobb megállás Hajdúszoboszlón következett be. Itt néhány helyközi járat közül dönthettem el, hogy a fennmaradó 5 képkocka egyikét ki érdemelheti meg…

p1720276.JPG

Egy az ötből – országosan ritka faj a kétajtós SL222

A Nap lemenő erejét még Kabán lovagoljuk meg egy vasúti fotó erejéig, onnantól viszont a 4-es út élményekkel teli miliőjét választva hazafelé indultunk. Minden nem lehet tökéletes… De az örök tanulság ilyenkor is igaz: értékeljük azt, ami sikerült! :)

Távolsági fronton a helyzet...

Távolsági fronton a helyzet...

Távolsági fronton a helyzet...

Az alapgondolat még valamikor 2017 tavaszán fogant meg, miszerint érdemes volna legalább évente egyszer felkeresni a Dél-Alföld forgalmasabb távolsági buszvonalait, azok gócpontjait, és az ott közlekedő járművek dokumentálásával a fejlődést, vagy éppen csak az aktuális állapotokat megörkíteni. Gépkocsi hiányában ekkor még csak arra gondolhattam, hogy 1-1 városban kivárni nagyobb eresztéseket, esetlegesen nagyobb forgalmú városokban (pl.: Kecskemét) a városon belül, több helyszínen fotózni. Ez utóbbit a tervezés során nagyon hamar elvetettem, mivel jellemzően egyszerre két helyen kellett volna lennem, ami még nálam ügyesebb embereknek sem sikerült... Így az első fellángolásból született útitervet két napra bontottam: egy nap Kecskemét - nagyjából ami belefér - valamint egy nap azokra, amelyekre nem maradt kapacitás. Utóbbiakkal fogunk most ebben a blogbejegyzésben foglakozni.

Mivel sajnos az elmesélés alapját szolgáló nap és ezen blogbejegyzés között eltelt több, mint 1 év, így az egész bejegyzést amolyan visszatekintésnek szánom. Reklamálni ennek fényében tessék! :)

nyitokep_1.JPG

Filléres utazási módszeremmel elsősorban az 1092 Budapest – Kecskemét – Szentes – Orosháza – Battonya és az 1093 Budapest –Kecskemét – Szentes – Hódmezővásárhely – Battonya autóbuszvonalak fértek bele a keretbe, de érintőlegesen a 600 Budapest – Szeged – Szabadka is képe kerülhetett. Mindhárom viszonylat „hagyományos” útiránynak tekinthető, egyedül a 1093 battonyai bővítése datálható az új évezred első éveire. Az itt közlekedő járműpark az utóbbi években nem sokat változott. A Volánbusz távolsági állományának frissítése ebben az évben kezdődött meg, de a tavasz végén forgalomba áll 9500/9700-as Volvok létszáma elég soványka volt, a FlixBus járatokra bérelt MB Tourismok értelemszerűen belföldi felhasználásban (ekkor még) nem játszottak szerepet. A Bundeswehr MAN-ok év eleji elvétele pedig akkora pofon volt, amit még jó időbe telt feldolgozni ott a Népligetben…

Kiskunfélegyházán kezdtem a napot, hogy a hangzatos címet hamar meg tudjam cáfolni...

p1740765.JPG

Kiskunfélegyháza helyi járat

A környék helyi járati üzemei mind azonos sablon szerint működnek: a kecskeméti székhelyű Hamsza Kft. felelős a helyi járat üzemeltetéséért, valamint a díjszabásért, míg a járműveket egy autóbusz-üzemeltető cégtől – jelen esetben a szintén kiskunfélegyházi Szalai Busz Kft-től –bérlik.

Még mindig nem jött egy „céljárat” sem…

p1740768.JPG

Öregecskedő ex Kunságos Rába

A nyíregyházi színház egykori autóbusza legalább annyi üzemeltetőt megélt már, mit ahány rendszámot viselt... Most például éppen kunadacsi illetőségű.

p1740769.JPG

MNZ-406, ex FKF-313, KAY-934, FSF-870, GVM-084

A buszállomás közelségéből kilépve vártam az első témát, az akkortájt erős járműproblémával küzdő Budapest – Szabadka járatot:

p1740774.JPG

HJV-753 is egy régi, nemzetközis veterán

A nyár folyamán egy véletlen folytán PDC-984 járt ezen relációban, de tanévkezdésre a buszra szükség lett máshol, így a szabadkai járatpárra ismételten az „ami marad” elv alapján jutott autóbusz.

Az erős termékmegjelenítést tartalmazó helyszínen maradva hamarosan egy hiányzómba botlottam – persze nem véletlenül… :)

p1740775.JPG

Az utolsó norvég Volvo, amit kergettem

Még néhány kép és elhagytam Kiskunfélegyházát. Következő állomásunk Csongrád, azon belül is praktikusan az autóbusz állomáson kezdünk. Bár csak fél lábbal kötődik témánkhoz, az állomáson pihenő IES-037 kapcsán egy mára már kiöregedett, távolsági forgalomban sokat futott típust tisztelhetünk: a „Kékvolvot”. Az egykori Tisza Volán egyik legjobb beszerzésének bizonyult típus Csongrád megyében mára már jórészt a műszaki tartalékok keserű kenyerére, jobb esetben a megmaradt 1-2 fordás példány útján a helyközi járatok végzésére kárhoztatott.

p1740785.JPG

Mára csak egy bokrosi szerződéses járat jutott

Hamarosan egy kortárs autóbusz, a Volánbusz 2001-2002 között beszerzett Mercedes-Benz O560 Intouro buszának egy példánya futott be a Csanád Expresszel:

p1740786.JPG

Ez sem az, amire vártam…

A járatpár törzskocsija a tavasz végén állományba vett PDC-982, ami azonban ekkor még az utolsó hétvégéinek egyikén (és mint kiderült, utolsó szezonján) közlekedő Napospart Expresszen vitézkedett valahol Bulgáriában, így hétvégente mindig valamelyik, éppen szabad autóbusszal végezték a Csanád Expresszt. A járatpár amolyan „féllábú” expressz: Battonya felé először Csongrádon áll meg (Kecskemét érintése nélkül, egészen Kiskunfélegyházáig M5, majd a 451-es elkerülőn át Csongrádig), visszairányban viszont a hagyományos módon, Kecskemétig utast gyűjtve közlekedik, majd csak onnan tér fel az M5-ösre.

A bútorgyári kanyarba szólít az itiner, itt a hétvégi közlekedési viszonyok között meglepően sok, szám szerint 3 darab járat várható:

p1740792.JPG

Bokros –Csongrád

p1740793.JPG

Kecskemét – Orosháza, ez már súrolja tematikánkat :)

p1740794.JPG

Ez pedig egy Budapest – Szentes – Orosháza, szintén Intouroval

Utóbbinak természetesen eltér a megállási rendje a DAKK által üzemeltetett regionális járathoz képest… :)

Csongrádtól búcsút véve Szentesre tettem át tartózkodási helyemet egy háromtengelyes Volvo 8900 fedélzetén. Szentes állomáson mindig érdemes körülnézni: az itteni szokás alapján csak a javításban lévő, illetve a műszaki tartalék járművek tárolnak a telepen, minden más a buszállomáson tárol, még hétvégén is. Ekkoriban tartott az a 11 hónap, amikor is a DAKK Zrt. végezte Szentes, Orosháza és Makó felől a hódmezővásárhelyi Bocskai István Lövészdandár polgári szolgálatosainak szállítását. A hagyományosan az állomáson tároló, a bokrosi Mars Kft-hez közlekedő szerződéses kocsikon felül a Szentes – Hódmezővásárhely katonajárat kocsija is itt töltötte a hétvégéit:

p1740798.JPG

Az iránytáblázás nem volt túlzásba véve…

A homlokfali táblatartóban lévő üzemegységtábla itt nem a jármű honát, hanem a járat célállomását volt hivatott jelezni. Erre mondjuk a szélvédő mögött elhelyezett papírcetlinél egy kicsivel nagyobb és igényesebb tábla is megfelelt volna. A megelőzően és az azóta ismételten szolgáltató Szalai Busz „meglepő” módon meg tudta mindezt oldani úgy, ahogy kell…

A verőfényes napsütés ezekben a percekben köszönte meg az együttöltött órákat és ismeretlen helyre távozott. A felírt járatokat megvárom, bár a napos időre készülés jegyében néhány dolgot eleve nem vettem figyelembe. Ezt az EAG-ot például tökéletes napállásra terveztem:

p1740806.JPG

Ex KBK-843

Obsitos távolsági autóbuszok is bent legelésztek az állomáson. A felhős idő előnye itt mutatkozott meg egy kicsit:

p1740807.JPG

Az üzemegységtábla a múltat jelképezi mindkét esetben

GZK-833 az egykoron váltásban vezényelt Győr/Székesfehérvár, HHY-797 pedig az egri, azt megelőzően pedig – a szentesi buszok beforgatása előtti időkben – a parádfürdői járaton volt törzsjármű.

A visszaindulásig hátralévő időben felkeresem a legközelebbi magánbusz lerakatot. A városban több cég is rendelkezik akár 4-5 darabos nagybuszos flottával, de az ennél több sem ritka.

p1740813.JPG

Fejlődéstan, avagy formatervezési „Bovalógia”

A délelőtt már látott – és Orosházát időközben megjárt – NKV-471 hátán irány vissza Csongrád! Az időjárás még reménytelenebbe fordult, így a jelentős gyaloglással járó fotóhelyemet feladom, lévén hogy az eső is csepereg, szinte felesleges energiát ölni bele… Ismét Battonya, ezúttal viszont a délelőtti irány „ellenpárja”, a szintén régi fordának és járatpárnak tekinthető, Battonyán telephelyező forda indul hazafelé. Az útvonal a klasszikus: Kecskemétig autópálya, majd onnan a nagyobb településeken (Kiskunfélegyháza, Csongrád, Szentes, Orosháza, Mezőkovácsháza) át Battonyáig.

p1740817.JPG

LHZ-028 „idegen a faluban”, itt és most az IFC-228 lenne a fordakocsi. LHZ-ról egy csipetnyivel kevesebb fotóm van, mint a 228-ról, de egyezzünk ki egy csendes döntetlenben… :)

A másik, nagyon várt attrakció nem más, mint a makói T100-as forda, a Maros Expressz és annak járműve:

p1740819.JPG

Itt minden stimmel szerencsére… :) Ez viszont egy teljesen ép gyorsjárat: mindkét irányban csak Makó és Csongrád között szedi fel és teríti utasait, a maradék szakaszon Kiskunfélegyháza alatt az elkerülő igénybevételével az M5-ön át közlekedik, Kecskemét kihagyásával.

A gyorsan eltelt napot pedig pár utcával odébb, az egyik csongrádi „egzotikumgyűjtő” vállalkozó két buszával zárom:

p1740822.JPG

Viva España!

DAK(K)ták - 4. rész: Járműgazdálkodás magas fokon

DAK(K)ták - 4. rész: Járműgazdálkodás magas fokon

DAK(K)ták - 4. rész: Járműgazdálkodás magas fokon

Kis kihagyással, de végre megérkeztünk négyrészesre tervezett sorozatunk utolsó aktájához is, melyben befejezzük a DAKK Zrt. hátramaradt autóbusztípusainak és a Partiscum Busz Kft. állományának "sors-analízisét", illetve végre levonhatjuk majd a megfelelő következtetéseket is a teljes járműfejlesztési- és átcsoportosítási műveletből. Én már nagyon izgulok!

A korábbi epizódok itt olvashatóak:

DAK(K)ták - 1. rész

DAK(K)ták - 2. rész

DAK(K)ták - 3. rész

dakk-4.JPG

Rögtön a legelején következzen egy kis pontosítás: a harmadik rész megírása óta eltelt időben 6 darab Ikarus 395 és egy darab Ikarus E94 (a korábban Csehországot is megjárt LVR-802) tért, illetve tér vissza a mindennapok forgatagába. Mint azóta kiderült, a járműveket nem is tervezték azonnali leállításra és állományból törlése, helyette a felmerülő (és végül felmerült) járműkiadási gondok enyhítése céljából szükség esetén újból forgalomba állítható állapotban kívánták őket tartani. Ennek megfelelően a járműveket nem is hordták szét különösebben, így viszonylag hamar reaktiválhatták őket.

27. Isuzu (Euro) Turquoise 26

A Tisza Volán állományából örökölt két pici dodzsem sorsa viszonylag nyugodt mederben csordogált, bár ha azt nézzük, hogy az idősebb FLX-319 elhagyta Csongrád megyét, abban az esetben azt mondhatjuk, hogy a flotta 50%-át érintette az áthelyezés... De ettől függetlenül Kecskeméten csak egy darab Isuzu Turquoise-zal lett több az elmúlt 100 évhez képest:

52.JPG

53.JPG

Szeged - Zenta helyett már csak egy Nagykőrös - Daimler jutott...

28. Iveco Kapena Thesi City 65C

Az ismételten a Csongrád megyei eredetű különcségekhez tartozó midibusz Szentesről történt kiűzetését követően Baján szolgált, azonban végül az a döntés született, hogy a város helyi járatára normál méretű buszok szükségesek, így szűk egy év múlva ismételten Szentesen találta magát a gép.

29. MAN R07 Lion's Coach

Csongrád megye továbbra is "önként" adakozott: a szegedi üzemegység 3 darab távolságis oroszlánja szintén új hazára lelt: mindhárom "Koak" Békés megyébe került át, ahol viszont a korábbi, kissé rapszódikusan váltakozó feladatok helyett stabil távolsági feladatokat kaptak, többek között a 2016-os nyári menetrendtől közlekedő Békéscsaba - Zalaegerszeg interkontinenális cirkálójáraton is Lion's Coach a leggyakoribb jármű.

55.JPG

56.JPG

Pont az MCE lett az egyik zalaegerszegi gép

30. MAN SL222/223

A mindhárom megyében megtalálható "török 266-osok" sorsát egy kalap alá vettem, de mindezt nem véletlenül. A kifejezetten az egykori Kunság Volánnál szolgált SL222-esek közül a kiskunhalasi LOL-834 egy telephelyváltást követően immáron Bajához sorolható, a többi kocsi hellyel-közzel maradt eredeti felhasználási helyén, de több példányt az eggyel magasabb típusszámúak váltottak le.

57.JPG

58.JPG

Jellegzetesen kiskunmajsai cseréptető :)

Kettő SL MAN Szegedről került át Kiskunhalasra, név szerint: FJU-308 és a fentebb is látható ISH-812. A bajai, hosszabb ideig felújításon járt ISH-732-t pedig Kecskemétre helyezték át, ahol főképpen a kiskunfélegyházi térségben lehet vele találkozni.

31. Mercedes-Benz Conecto LF

A Szeged helyi járati állományát felfrissítő és felforgató Scania Citywide-ok érkezésével az ott szolgáló 10 darab szóló Conecto Kecskemétre költözött át. A buszok a közelmúltig eredeti, kék-fehér fényezésükkel dolgoztak, míg végül a tavaly ősz folyamán az önkormányzat erőteljes kérésének megfelelően elkezdték magukra ölteni a hibrid MB Citarok színére hajazó fényezést.

59.JPG

60.JPG

A viszonylatszám stimmel, a helyszín már közel sem annyira

És hogy miként festenek a Conectok az új gúnyájukban?

kzr-279_3.JPG

Így.

32. Mercedes-Benz 906 KA 50 Sprinter

A korábban Hódmezővásárhelyen szorgoskodó (mindig elfelejtem, hogy ez egy másik megyére jellemző kifejezés...) Sprinyó némi ingadozás után talán stabil otthonra lelt Orosházán, ahol legelőször a 2015 nyarán közlekedő Autóbusz állomás - Gyopárosfürdő közötti idényjáraton debütált.

61.JPG

Az orosházi helyis flotta egy képen

33. Mercedes-Benz Tourismo 16-RH

A 2015 év végén üzembe állt kocsik számára az első áthelyezések már 2016 tavaszán elérkeztek: a már megénekelt cseh eredetű Intourok megjelenésével számos távolsági járaton leváltásra kerültek a fiatal járművek... Ennek az intézkedésnek a negatív eredményével már korábban foglakoztam, így ezt most ismételten nem kívánom leírni. A Tourismok hamarosan több esetben visszatértek, de már itt sem sikerült visszaállítani az eredeti leosztást. Ennek köszönhetően viszont ilyen autóbuszokhoz jutottak Szentes (Szeged - Parádfürdő), valamint Kalocsa és Baja (Baja - Budapest, illetve Kalocsa - Daimler) üzemegységek, ahová az eredeti tervek szerint nem került Tourismo.

A típus (és még a Volvo 8900-asok) kapcsán még egy, korábban nem jellemző manőverrel ismerkedhettünk meg 2016 őszén: a futásteljesítmény alapú járműátcsoportosítás csodálatos intézményével. Tulajdonképpen ez is a cégegyesítésnek köszönhetően jöhetett létre: az intézkedés célja volt, hogy a különböző területeken futó járművek időnként szélsőségesen eltérő futásteljesítményeit kiegyenlítsék, ezáltal a járművekre eső kilométer-alapú garanciális időt minél tovább kihasználhassák. Az intézkedés következtében nem sok Tourismo maradt eredeti, illetve időközben képbe került szolgálati helyén. A legtöbbet futott járművek Szegeden voltak, innen kivétel nélkül az összes Tourismo cserélt Kecskeméttel, de történt járműmozgás Baja és Kecskemét, illetve Szentes és Hódmezővásárhely üzemek között is.

62.jpg

63.JPG

Kedvencem sem úszta meg az áthelyezést

34. MJT L83-01D

A minden tekintetében egyedi jármű már csak statisztikailag tartozott a DAKK Zrt. alapító állományába, ugyanis a sorozatos műszaki problémái miatt még 2014 őszén megállt, amennyiben hihetek a memoárjaimnak. Egy biztos, az új cég égisze alatt már nem tett meg kétszámjegyű hasznos-kilométert sem...

35. Rába Contact 092

Az újkori győri autóbuszgyártás felemásra sikerült első típusa átcsoportosítás szempontjából nem volt érintett, azonban a 18 darabos nyitóállomány mára már 13-ra csökkent: Békés megyében a járműbeszerzések hatására selejtezhetővé váltak a legkevésbé jó állapotnak örvendő kocsik.

36. Rákos Union 310

A kecskeméti különlegességek szépen csendben búcsúztak: 2016-ban az eredeti homlokfalát megőrző MRM-241, majd tavaly pedig az Ikarus Classic homlokfali elemekkel átépült NGZ-231 is letette azt a bizonyos lantot.

37. Rákos Union 350

A sokak által csak "lószállítónak" hívott egyedi járművek nem kerülhették el sorsukat: a távolsági állományt érintő fejlesztéseknek köszönhetően Szeged meg tudott szabadulni ettől a két, a maga módján érdekes történetű járműtől.

65.JPG

Az utolsó hónapokban már csak a 494 dolgozott

38. Volvo B10-400

Az egykori Tisza Volán talán legsokoldalúbb és legtartósabb típusának bizonyuló "Kékvolvo" kontingens az új világban is jelentős szereplőként van jelen a jogutód cégnél. A Csongrád megyét érintő járműfejlesztések miatt sok kocsi szabadult fel, azonban ezek számára hamar akadt új feladat: Békés és Bács-Kiskun megyében leltek új fordákra a járművek. Békéscsabára került az IES-036 és 051, Kalocsára az IAR-493, Kecskemétre az IAN-706, IAR-492, IES-056 és a JTK-941, Szarvasra pedig az IES-058.

76.JPG

77.JPG

Apró előrelépést hozott az utastájékoztatásban a megyeváltás

39. Volvo B10BLE Carrus Vega L

A B10-400-hoz hasonlóan időtálló típusnak bizonyuló Carrusok közül mindösszesen egy elvándorlás történt: a fordamódosítások miatt Hódmezővásárhelyről felszabaduló KBS-646 került át még 2016 nyarán a kecskeméti üzemegységhez, ahol is először Izsákra került a selejtezésre kijelölt KAZ-147 helyére. A jármű nem sokat tartózkodott itt, hamarosan megkezdődött a felújítása, de már nem Szegeden, hanem Kecskeméten. A Luca széke tempóban épülő jármű végül csak elkészült és Kiskunfélegyházán talált új fordára, mivel helyére időközben egy 8500-as Volvo került.

40. Volvo B10L Steyr SN 12

A korábban Kecskemét helyi járatán is megforduló berlini Volvo elég érdekes életutat járt be: helyi forgalomban nem bizonyult megbízható járműnek, azonban helyközi forgalomban sokszor meglepően jól üzemelt. Típustársát még 2015 előtt leállították, hogy az alkatrész-utánpótlás biztosított legyen a KFR-597 számára, azonban az így árván maradt busz üzemeltetése már semmiképpen sem volt nevezhető hasznos és értelmes tevékenységnek. A nem is annyira fájdalmas búcsú pedig a tavalyi évben elérkezett...

kfr-597_2.JPG

Így (is) nézett ki KeFíR

41. Volvo B11R 9700UG

A kezdetben Kecskeméten telephelyező zászlóshajó-páros útjai 2016-ban egy időre elváltak egymástól: MXU-917 Szegedre került le a helyi vezérgép, a MAY-567 helyére. A busz főképp távolsági tartalék, illetve különjárati szerepkörben volt leggyakrabban látható. Ez az állapot a 2017-es nyári menetrendváltásig tartott, akkor ugyanis a két 9700-as nemzetközi vizekre evezett: a Partiscum Busz Kft. kezdte el bérelni a két buszt, amelyekkel a Volánbusz Zrt.-nek végeztek nemzetközi járatokat egészen szeptember közepéig. A bérlés azóta is tart, de már ismételten mindkét jármű a kecskeméti állományt erősíti.

80.JPG

81.JPG

Szinte ugyanott sikerült megörökítenem a két érintett buszt

42. Volvo B12-600 Drögmöller Comet

A szegedi eredetű "Drögik" sorsa is leírt 1-2 vargabetűt 2015 és 2017 között. A legelső, zöld színű HMP-851 ekkoriban még a Szegedi Vízilabda Egylet csapatszállító buszaként üzemelt, de a szerződés 2016-ban lejárt és nem került meghosszabbításra. Hasonlóképpen járt a Pick Szeged kézilabdacsapat elsőszámú szállítójárműveként is ismeretes FLN-332: 2015 szeptemberétől már nem vett részt a csapat szállításában, ettől fogva távolsági tartalékként üzemelt tovább. 2016-ban két gyors, egymásutáni rendszámváltozást követően NOH-452 néven Bajára került. A korábban már említett hódmezővásárhelyi honvédségi szerződéses járatok végzése céljából mind a három példányt Makóra vezényelték át. A buszok kissé túlméretezettnek tűntek Makón, cserébe viszont legalább Szegedről meglehetősen hiányoztak... Így időről-időre felbukkant Szegeden a pénteki és vasárnapi időszakban hol a zöld, hol pedig valamelyik szürke példány. A dolgozói szállítás decemberben befejeződött, a buszok pedig szépen visszarendeződtek Bajára, illetve Szegedre.

82.JPG

83.JPG

Vissza a csendes hétköznapokba

43. Volvo B12B/B12BLE Alfabusz Regio

A székesfehérvári remekművek sorsa aránylag nyugodtan alakult 2015-től nézve, "csak" négy példány vándorolt a megyék között: a Bács-Kiskun megyei felzárkóztatás keretén belül Szegedről Kiskunhalasra és Kecskemétre helyezték át a Tisza Volán két első Alfáját, a KMB-545/546 tandemet, Csongrádról Kiskunhalasra került az LGP-784 és szintén Kiskunhalashoz "csatolták" a KXW-371-et is. Utóbbi busz számára viszont érdemi változást nem jelentett a váltás: újkora óta a szegedi üzemegység Kiskunhalason kezdő és végző fordáján közlekedett, így mindez tulajdonképpen csak adminisztratív lépés volt. Ezzel egyidőben viszont közel 4 évtized után "megszűnt" a szegedi üzemegység már-már tradícionálisnak mondható kiskunhalasi fordája.

84.JPG

85.JPG

A selejtezett járművek kijelzői új életet kezdhettek

44. Volvo B12BLE 8700

A "Nobinás" flotta összesen egy érdemleges áthelyezést ért eddig meg: a szegedi MRY-936 némi hánykolódást követően Kiskunhalason kötött ki, ahol azóta is fordán dolgozik.

45. Volvo B7R 7250

A "Kékvolvok" tejtestvéreinek létszáma eggyel apadt: HYK-347 sorsát egy súlyos motorhiba és a Mercedes-Benz Tourismok érkezése együttesen pecsételte meg.

46. Volvo B8RLE/B8RLE 6x2 8900

A típuscsalád életében az első áthelyezések a Partiscum Busz Kft. MB Intouro buszainak megjelenését követően mentek végbe: ekkor több, akkor még kecskeméti példány kerülhetett át Csongrád megyébe. A Tourismok esetében már ismertetett futásteljesítmény szerinti átcsoportosítás pedig itt is érzékelhető mértéket öltött: talán könnyebb volna felsorolni azt, hogy mely autóbuszok nem lettek megcserélve... Természetesen itt már három megyén keresztül bonyolódott a csere, hiszen míg Békés megyébe nem érkeztek Tourismok, addig ezekből a Volvokból ők is részesültek még 2014-ben.

72.JPG

73.JPG

MXU-946 Békésből Bács-Kiskunba...

74.JPG

75.JPG

NIG-158 viszont "csak" Kecskemétről Bajára igazolt át

47. Volvo B9L 7700

A szegedi három 7700-as Volvo élete is alaposan felfordult a 19 darab Scania Citywide megérkezését követően: KPN-485 némi tartalékszolgálatot követően az öregecskedő Auchan-os Ikarus 415-ös helyébe léphetett, míg a 486 és a 487 pedig Kecskemétre került, ahol napjainkra a Conectoknál már látott fényezést is magukra öltötték.

67.JPG

68.JPG

A viszonylatszámra itt is ügyeltem... :)

69.jpg

70.JPG

A dekorosok nem végeztek hibátlan munkát

48. Volvo B9LA 7700

A holland csuklósokat eredetileg Csongrád megyében osztották szét, de nem is ez a cég volna, ha utólag aztán nem változtatott volna ezen is. Két busz - név szerint NDV-813 és 816 - időközben már közel két éve Kecskeméten üzemel. Természetesen ez sem öncélú átcsoportosítás volt, hanem az akkortájt még a szokásosnál is alacsonyabb rendelkezésre állást produkáló hibrid buszok pótlására érkeztek, végül pedig a helyközi üzemnél hasznosulva ott is maradtak Kecskeméten.

A DAKK Zrt-vel végeztünk, most még egy pár bekezdés erejéig lessünk át a Partiscum Buszhoz:

49. Csepel Union 120

A Partiscum Busz Kft. első autóbusztípusát jelentő Union 120-asok közül az első példány (BYD-587) már 2008-ban elköszönt, sokkal jobb állapotú társa, a DSF-523 viszont egészen 2016-ig üzemeben maradt.

84_1.JPG

50. Ikarus 260

Bár tulajdonjogilag nézve a cégnek nem volt saját Ikarus 260-asa, két példányt (BOS-252, KAY-557) azonban mégis béreltek a vizsgált időszakban az anyacégtől. Ezektől a kocsiktól a 8700-as Volvok beszerzését követően, 2015 őszén váltak meg -  a járműveket a műszaki vizsga lejártáig még a DAKK használta. 

51. Ikarus 280

Hasonlóak a szólókhoz, a csuklósok többsége (DUD-271/592) is bérelve volt - kivételt képzett persze ez alól a GVX-908. A bérelt kocsik 2016 tavaszán kerültek vissza a DAKK-hoz, ahol még egy ideig tovább foglalkoztatták őket; míg a GVX pedig a nyár folyamán fejezte be menetrend szerinti pályafutását.

86.JPG

52. Ikarus 415

A szintén nagyobbrészt bérelt autóbuszok helyére beszerzett Volvo 8700-asok üzembe állása után, jellemzően 2015 őszétől kezdve tértek vissza a tulajdonos anyacéghez. Legtovább egy olyan 415-ös volt PB-állományban, amelyikre kevesen gondoltunk volna: utolsóként az EOG-359 állt le.

87.JPG

Az arculatváltásra nem sokat költöttek a 415-ösök esetében

53. Mercedes-Benz Intouro 15-R

A típus forgalomban töltött első hónapjairól már a korábbi cikkekben is megemlékeztem, most elég annyit felemlíteni, hogy hamar módosítani kellett a kezdeti leosztást. A távolsági vonalakról lekerült buszok (pl.: NKV-453/455/460) maradtak eredeti megyéjükben, csak éppen immáron jóval testhezállóbb feladatokat látnak el azóta. Két, a kecskeméti térség műszaki tartalékjárművének szánt Intouro pedig már lassan egy éve, hogy Szegedre került le, mivel Csongrád megyében ebből a típusból eredetileg összesen egy példányt jelöltek ki ilyen célokra.

54. Neoplan N 316 K Transliner

A magyarországi összeszerelésű EOT-681 és egy évvel fiatalabb típustársa (FDU-305) 2017 áprilisában, mindenféle feltűnés nélkül fejezte be aktív pályafutását. A műszakilag is jobb állapotnak örvendő FJY-870 egyelőre még kitart...

A cég törzsállományával nagyjából ezek történtek 2015 és 2017 között. Azt mindenképpen érdemes még felvésni, hogy ezen időszak alatt több olyan autóbusz is megfordult a cégnél, melyeket az átmeneti járműhiány enyhítése, vagy valamilyen feladatbővülés kiszolgálása érdekében használtak, meghatározott időszakra béreltek az anyavállalattól. Van, amelyik napjainkban is rendelkezésükre áll, de akadnak már visszaadott kocsik is. A teljesség igénye nélkül álljanak itt az általam ismert, legalább egy hónapon át használt autóbuszok:

  • Ikarus 395: GDM-958 (visszaadva)
  • Ikarus C56: GUF-969
  • Ikarus E95: GTE-361
  • MAN SL223: FJU-310
  • MAN SÜ313: KWA-091 (a Pest megyei partnercég, a Color Tours állományából érkezett Kecskemétre)
  • Scania Irizar Century: KVN-033, LOH-021, MVE-318 (ezek a buszok a Pest megyei partnercég, a Color Tours állományából érkeztek Kecskemétre, de eddigi ismereteim szerint nem sokat közlekedtek)
  • Volvo B11R 9700UG: MXU-917, MXU-918

Summa summarum

Ezek után pedig nézzük a tényeket. Mit is jelentett számokban kifejezve ez a 2 év a dél-alföldi autóbusz-közlekedés számára? A beszerzések és selejtezések összességében merrefelé terelték a járműállomány összetételét, létszámát?

Ismételten leszögezem, hogy az alább következő számításokat a saját gyűjtéseimre és ismeretanyagaimra támaszkodva készítettem. Sajnos találkoztam néhány bizonytalan információval is, melyet e sorok írásáig nem sikerült biztos lábakra állítanom, de bízom benne, hogy összességében egy jó megközelítő értéket fogunk kapni és nem fog túlságosan kilógni a lóláb... :)

A tisztánlátás végett, az egyes kategóriáknál beszúrom a második rész végén ismertetett adatokat is:

Járműbeszerzés:

  • 2014: 74 darab
  • 2015: 75 darab + 7 darab (Partiscum Busz)
  • 2016: 20 darab + 60 darab (Partiscum Busz)

Összesen: 169 darab a DAKK, 67 darab a Partiscum Busz részére, ez összesen 236 darab új belépő jármű.

Selejtezések (a 2014. év végi járműbeszerzések hatása már a 2014-es évben realizálódott, így a selejtezéseket is onnantól fogva vizsgálom, akárcsak a korábbi blogbejegyzésünkben):

  • 2014: 52 darab
  • 2015: 83 darab + 5 darab (Partiscum Busz, ebből 3 darab visszatért a DAKK-hoz)
  • 2016: 103 darab + 8 darab (Partiscum Busz, ebből 4 darab visszatért a DAKK-hoz)
  • 2017: 29 darab + 2 darab (Partiscum Busz)

Összesen: 267 darab a DAKK, illetve ténylegesen 8 darab a Partiscum Busz részéről, ez pedig ténylegesen 275 darab kilépő jármű. Ebben az esetben azt vettem figyelembe, hogy a jármű melyik évben nem kapott műszaki vizsgát - a cég nyilvántartásaiban szereplő, a jármű tényleges selejtezésének (vagyis eszköz-nyilvántartásból való törlését) időpontját nem vizsgáltam, lévén hogy nem is ismert előttem.

Már felsejlik a gyanú, hogy a 236 és a 275 között van némi különbség, egészen pontosan 39 jármű... Hova tűnt Damon Hill ennyi autóbusz?

A legelső, ami eszünkbe juthat, hogy a Kecskeméten üzembe állított 25 darab Mercedes-Citaro, mivel azok az Önkormányzat tulajdonában vannak, számszerűsítve nem szerepelnek a beszerzések felsorolása között. Ez így is van, tehát 25 jármű - melynek hatásai nem csak a helyi állományban jelentek meg - tisztázva. Ebben az esetben már csak összesen 14 jármű fedezete nem tisztázott. 

Ez a csekély mennyiség meglátásom szerint a Szeged és Kecskemét helyi járatainak 3-4 járművel csökkent kiszolgálását, valamint a közös járműállomány és annak jobb kihasználási lehetőségei miatt létrejövő megtakarítást kell, hogy jelentse. A gyakorlat is igazolta, hogy mindig van és lesz olyan telephely, ahol pillanatnyilag nem merül fel járműhiány, így az ott felhalmozott járműtöbblet ideiglenesen átcsoportosítható más telephelyekre. Ennek megvalósulását sok esetben lehetett és lehet is látni a cégnél, így a mindennapos üzemvitel tapasztalatai alapján csökkenthetővé vált a forgalomban tartott járművek létszáma.

A legfontosabb kérdéskört megvizsgáltuk, most lépjünk át a járműpark átlagéletkorának vizsgálására!

Bács-Kiskun megye, kiindulási adatok:

  • 339 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • Átlagéletkor: 15,66 év
  • 20 éves, vagy annál idősebb járművek száma: 102 darab

Bács-Kiskun megye, 2017.12.31-i állapotok szerint:

  • DAKK: 310 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • PB: 35 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • Átlagéletkor: DAKK - 13,06 év; PB - 8,8 év; teljes állomány: 12,62 év
  • 20 éves, vagy annál idősebb járművek száma: 48 darab (a muzeális célú LZZ-024 nincs figyelembe véve)

Békés megye, kiindulási adatok:

  • 219 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • Átlagéletkor: 11,5 év
  • 20 éves, vagy annál idősebb járművek száma: 17 darab

Békés megye, 2017.12.31-i állapotok szerint:

  • 202 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • Átlagéletkor: 13,11 év
  • 20 éves, vagy annál idősebb járművek száma: 20 darab

Csongrád megye, kiindulási adatok:

  • 362 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • Átlagéletkor: 13 év
  • 20 éves, vagy annál idősebb járművek száma: 39 darab

Csongrád megye, 2017.12.31-i állapotok szerint:

  • DAKK: 300 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • PB: 43 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • Átlagéletkor: DAKK - 12,39 év; PB: 11,77 év; teljes állomány: 12,31 év
  • 20 éves, vagy annál idősebb járművek száma: DAKK: 6 darab; PB: 1 darab; összesen: 7 darab

Összesen, kiindulási adatok:

  • DAKK: 920 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • PB: 24 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • Átlagéletkor: 14 év
  • 20 éves, vagy annál idősebb járművek száma: 158 darab

Összesen, 2017.12.31-i állapotok szerint:

  • DAKK: 811 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • PB: 78 darab, forgalmi állományban lévő autóbusz
  • Átlagéletkor: DAKK - 12,78 év; PB - 10,12 év; összesen - 12,56 év

A kapott értékek beszédesek... A leginkább vérfrissítésre szoruló Bács-Kiskun megyében a foglalkozás elérte célját és észrevehető mértékben csökkent az átlagéletkor és az idős járművek létszáma. Csongrád megyében már kisebb léptékű volt a csökkenés, ugyanakkor azonban itt eredendőden is kevesebb javítanivaló volt. A nagy fiatalítás közepette Békés megye viszont elvesztette korábbi, a jogelőd cégek közötti vezető szerepét és jelenleg a legidősebb járműparkot felvonultató megye lett a DAKK területén... Bízom benne, hogy hamarosan abban a térségben is jelennek meg majd új, nem máshonnan átcsoportosított járművek.

Üzemeltetői szempontból nézve sikeresen nyúltak bele a járművek elosztásába: ahol szükséges volt, ott növelték a megyében elérhető eszközök számát (lásd Bács-Kiskun megye), ahol pedig lehetett, onnan pedig elvontak, vagy selejteztek járműveket, ezáltal csökkentve a napiszintű fenntartásba bevont autóbuszok számát és az erre eső fix költségeket. A gyakorlati megvalósulásban azonban már akadtak érdekes lépések, melyekről részben már korábban is szóltam. Az idős járművek kiváltása során - főleg az egykori Kunság Volán területén - tapasztalható volt, hogy az idősebbnek mondott, de sok esetben jó állapotú (értsd: fordán, beosztott személyzettel dolgozó) autóbusz helyébe egy nem sokkal fiatalabb, azonban korábbi helyén évek óta tartalékjárműként üzemelő busz került. Ezt tetézte több helyen az is, hogy 2 év alatt ugyanazon a fordán 2-3 ilyen "selejtezés - áthelyezés - selejtezés" intézkedés is történt, mire kialakult az adott forda fix járműve. Ez pedig kötve hiszem, hogy a munkamorált jó irányba befolyásolta volna... Ez a folyamat viszont biztosan folytatódni fog, mivel a főleg Csongrád megyéből áthelyezett buszok üzeme már nem fog sokáig tartani, a kocsik kiváltását még meg kell oldani.

És hogy mit hoz a jövő? A napokban állnak forgalomba a Kravtex Credo Econell 12-esek - számszerint 20 darab - melyek megjelenése biztosan újból fel fogja kavarni a járművek elosztását. Ha hinni lehet az előjeleknek, mind a húsz járgányt Kecskemét fogja üzembe állítani, ez pedig bizonyosan együtt fog járni átcsoportosításokkal és selejtezésekkel. És még így is hátravan az évből egy szűk 11 hónap...

Köszönöm a figyelmet!

süti beállítások módosítása